Egyetértés, 1919. május-december (1. évfolyam, 1-199. szám)
1919-12-03 / 179. szám
DEBRECZEN,1919 . ÉVFOLYAM. 179. SZÁM. SZERDA, DECEMBER 3 Előfizetési ár helyben és vidéken. Egy hónapra 12*50 K Félévre . . 75*— k Negyedévre 37*50 K Egész évre.150*— k EGYES SZÁM ÁRA 50 FILLÉR. Kapható az összes dohánytőzsdékben, utcai árusítóknál. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Ferencz József-ut 26 . I. em. (passage) . a városi bérházban. « 21. és 25. számú rendelet (kibővítve). II. Erdélyi csapatok parancsnoka, a katonai igazságügyi törvénykönyvek 32. és 57 § II. pontja értelmében a had■errg biztosítására és az ország védelmére elrendeljük: a Tiszáig elfoglalt egész területre, mely hadműveleti területnek tekintetik: 1. Rend ellenszegőknek lesznek tekintve : a) akik rosszakarat nélkül nyilvános helyiségekben, állomásokon, vonatokon, ír/ utcán stb. közölni, elterjeszteni, beszélni fognak bármely módon igaz vagy beképzelt híreket vagy relatív meggyőződéseket a hadműveletekről, a csapatmozdulatokról és helyzetükről, a katonai hatóságok rendelkezéseiről, vagy bármely más dolgokról, a román hadseregre vonatkozólag ; i) akik állomásokon, vonatokon találtatnak, komoly megindokolás nélkül, vagy tolongani, kiabálni fognak és nem fogják tiszteletben tartani a rendre vonatkozólag kiadott utasításokat; és akik rossz szavakkal fogják illetni a román nemzetet; d) bármely jóakarati személy, aki levelet vinne, valamint azok, akik mások által elősegítik magánleveleket az egyik helyről a másikra szállítani; és akik a hadsereg érdekeit szolgáló rendelkezések ellen lázítlns azok, akik meghatalmazás vagy katonai engedély nélkül, minden rossz szándék kizárásával, titkon vagy nyilvánosan, akár katonai parancs folytán, akár nem, történt kiürített helységeket elfoglalnak; g) akik sértő szavakkal fogják illetni a román katonákat, a román hadsereget vagy országot,, h) bárki, aki rosszakarat nélkül megnyergez, vagy megfertőz kutakat, forrásokat, bármely folyó vagy állóvizet, valamint bármilyen élelmiszert; ,i) azok, akik kritizálni fogják a parancsnokság által kiadott rendeteket; j) azok, akik kiveszik a zászlókat, vagy a hivatalok más jelvényeit) k) azok, akik közbelépnek vagy mások közbelépését provokálják, hogy megakadályozzanak egy letartóztatást, vagy a parancsnokság által kiadott rendelet végrehajtását. 2. tizen rend ellen szegülök a következőképpen lesznek megbüntetve. • Az a), b), c) és d) pontok alá esők meg lesznek vizsgálva hadbíró által, első és utolsó alkalomkor egy évig terjedhető börtönnel és 2at0 lej-ig terjedhető pénzbírsággal lesznek sújtva. Az el, f), gi, h, i), j)és ki pontokban foglaltak ellenszegülői a haditörvényszékek által lesznek megvizsgálva és elítélve 3 évig terjedhető börtönnel és 1000 lej-ig terjedhető pénzbírsággal. Midőn afent említett tettek közül valamelyik kémkedési vagy árulási szándékkal lesz véghez vive, a háború alatt már életbe lévő törvények szerint lesznek megbüntetve. 3. A rendelet ellenszegüléseinek a meghatározását királyi biztosok, hadbírók, térparancsnokságok, csendőrtisztek és bármily katonai rendőrtiszt végzi. 4. E jelen rendelet, amennyiben lehet, lapok által lesz kihirdetve, ki lesz ragasztva minden községben, haditörvényszékek székhelyén, hadbíróságokon, térparancsnokságoknál, csendőrségeknél és községházaknál, ki lesz hirdetve dobszó által is. A formaságok megtartását jegyzőkönyvileg állapítják meg.a katonai rendőr- lisztek E rendelet büntető hatálya életbe lép 3 nap után a fent említett végrehajtásokká. Tőlük azon személyek lesznek megbüntetve, akik a három nap után esnek bűnbe. 5. A 21. és 25. sz. rendelet határozatai, amelyeket szintén e parancsnokság adott ki, de a jelen rendelettel nem egyezők, hatályon kívül lépnek abban a pillanatban, amikor e rendelet életbe lép. Kiadva Parancsnokságunknál: Nagyszeben, 1919 május hó 12-én. Erdélyi csapatok főparancsnoka: Mardarescu tábornok. Vezérkari főnök: Panaitescu tábornok. A csehek kiürítették Pozsonyt. Nyolc vármegyét vissza kell adniok. — Az Egyetértés tudósitójától — Pozsony, december 2. Cseh-szlovák lapok írják, hogy a cseheknek Léváig kell visszavonultok. A csehek a várost már kiürítették. Pozsony, december 2. A cseh-szlovák lapok közlése szerint a megszállott felvidéki vármegyék közül nyolcat az antant döntése szerint ki kell üríteniök. A kiürítendő területről a csehszlovák lapok úgy írnak, hogy Csehszlovákia nyolc vármegyét „elveszít“. Pozsony, december 2. Forrongások Bécsben. — Az Egyetértés tudósítójától. — A bukaresti Univerzul november 26 iki számában közli: „Bécsből jelentik, hogy két napta súlyos zavargások törtek ki, amelyek bolseviki jellegű forrongásokká fajultak. A kormányt lemondatták és a minisztereket letartóztatták. A hatalmat a bolseviki szervezetek vették kezükbe. Nagy vérengzések történtek. A zavargások folytatódnak. E híreket még fentartással kell fogadni.“ « Az Avantul egy nov. 22-ikéről datált lyoni táviratot közül, amely szerint az osztrák kormány helyzete súlyos. Hir szerint a rossz élelmezés miatt a szocialista minisztereket lemondatják. A keresztyén-szocialista pártok szerint szintén kormányválság van készülőben, ők azonban kívánják, hogy a szocialista miniszterek maradjanak helyükön a súlyos belpolitikai és a magyar eseményekre tekintettel. Megszüntetik-e a tankerületi főigazgatóságokat? — Az Egyetértés tudósítójától — Egy fővárosi napilap nyomán híre járt, hogy a közoktatási reformok során a kultuszminisztérium a tankerületi főigazgatóságokat jelenlegi formájukban meg akarja szüntetni, s a főigazgatókat mint szakfelügyelőket a minisztérium szándékozik berendelni. Minthogy e reform Debreczent, mint az egyik tankerületi főigazgatóság székhelyét közelebbről is érdekli, megkérdeztük a debreczeni tankerület főigazgatóját, Ady Lajost, mi igaz a szóbanforgó hírből, s tőle az alábbi felvilágosítást nyertük : 1 — A közoktatásügyi kormánnyal való érintkezésem ismeretes okokból meglehetősen nehézkes. Október hóban és november első felében ugyan naponként kaptam Budapestről postát, körülbelül tíz nap óta azonban semmi rendelkezés sem érkezik hivatalom részére a közoktatásügyi minisztériumtól, s így teljes határozottsággal sem meg nemmet önthetem, sem meg nem cáfolhatom a vidéki főigazgatóságok megszüntetéséről szóló híradást. — Szeptember első felében néhány napot Budapesten töltöttem s akkor ismételten és hosszasabban tárgyaltam dr. Imre Sándor államtitkárral. A beszélgetés során sok minden aktuális oktatásügyi reform szóbajött, de a tankerületi főigazgatóságok megszüntetéséről az államtitkár úr egy szót sem szólott. Ebből a negatívumból van okom arra következtetni, hogy a főigazgatóságok megszüntetéséről szóló hir legalább is — korai. — A tankerületi főigazgatóságok reformálásával s egyáltalán az iskolafelügyelet reformjának gondolatával már Jankovich minisztersége idején kezdettek foglalkozni. A reformra vonatkozó felfogását a jelenlegi államtitkár úrnak — kihez közös nevelésügyi eszmények és törekvések évtizedes kapcsolata fűz — jól ismerem. De az ő reformgondolata homlokegyenest ellenkezik azzal a tervvel, amit most hírül adtak Imre államtitkár úr ugyanis, éppen ellenkezőleg ki akarná építeni a régi tankerületi főigazgatóságokat olyan formán, hogy a különböző iskolafajok köréből ide kinevezett szakfelügyelőkkel az összes közepes alsófokú iskoláknak, de legalább is minden középfokú iskolának felügyeletét és adminisztrációját a tankerületi főigazgatóságok keretében kívánja összpontosítani, s az így átalakított főigazgatóságok külön számvevőséget is kapnának. Jelenlegi szervezetükben ugyanis, s normális viszonyokat feltételezve, a főigazgatóságoknak nincs illetményeket kiutaló joguk. Az a terv, mely szerint a főigazgatókat a minisztériumba rendelnék be, voltaképen az olasz középiskolai felügyelet bevezetése volna, hol a főigazgatók a közoktatási minisztériumban kollégiumot alkotnak s 2—3 évenként az ország más-más vidékének középiskoláit látogatják meg váltogatva. — Bármelyik formájában történik is azonban a főigazgatóságok reformja, a kérdés szorosan öszszefügg a középfokú iskolák reformjának, sőt az általános oktatásügyi reformnak dolgával s mint ilyen, csak évek múlva történhetik meg. Már csak azért is, mert a reform megcsinálására egységes tanügyi közvélemény még nem alakulhatott ki, meg aztán a reform kormányrendelettel nem, hanem csak törvényhozási uton, az 1883: XXX. tc. megváltoztatásával mehet végbe. Már pedig a magyar törvényhozásnak jó időn keresztül igen sürgős anyagi , gazdasági és reorganizáló vonatkozású — kérdésekkel kell elsősorban foglalkoznia, s így a közoktatási reformra, sajnos, éveken belül aligha kerülhet sor.