Egyetértés, 1920. május-augusztus (2. évfolyam, 100-198. szám)

1920-08-07 / 178. szám

Friedrich Istvánt kiadják. — Az Egyetértés tudósítójától. — Budapest, augusztus 6. A Nem­zeti Sajtótudósító értesülése sze­rint a Friedrich-ügyben hamaro­san olyan fordulat lesz, amely őt teljesen tisztázni fogja s nyilván­való lesz, hogy az egész támadás egyszerű hajsza Friedrich ellen, akit a keresztyén irányzat éléről e módszerrel akarnak eltávolítani. Budapest, augusztus 6. Tisza István gróf gyilkosai perének tár­gyalása során gyam­okok merül­tek föl Friedrich István személye ellen. A királyi ügyész indítvá­nyozta, hogy gyilkosság miatt Friedrich István ellen, mint fel­bujtó ellen indítsák meg az eljá­rást. Az iratokat át is tette a vizsgálóbíróhoz, aki hozzájárult az indítványhoz s igy az ügy a főügyészséghez került. A kir. fő­ügyész kérte a nemzetgyűlést, hogy Friedrich Istvánt adja ki. A nemzetgyűlés szélső jobb­ol­dali ellenzékén azt a gondolatot vetették föl, hogy a mentelmi bizottság mondja ki, hogy Fried­rich István ügyében zaklatás ese­tét látja fenforogni s ezért Fried­­­rich kiadatása ellen foglal állást. De a bizottság ülésén jelenjék meg Friedrich István is és ott ő maga kérte kiadatását. Mikovényi Jenő, a mentelmi bizottság előadója az Est munka­társa előtt kijelentette, hogy a mentelmi bizottság javaslata, amelyet a nemzetgyűlés elnöke fog a parlament elé terjeszteni úgy szól, hogy a Ház Friedrich István mentelmi jogát függessze föl. A mentelmi bizottság ma dél­ben tartotta meg ülését. H immÉM változ­­tatásának tálalása. — Az Egyetértés tudósítójától. — Budapest, augusztus 6. A nem­zetgyűlés ülését 10 órakor nyi­totta meg Rakovszky István elnök. Tárgyalták a termésrendelet megváltoztatására vonatkozó in­dítványt. Kerekes Mihály helyesli az in­dítványt. Az ármegállapító bizott­ság nem tölti be a helyét. Hatá­rozati javaslatot nyújt be, hogy az állam szorítsa le az iparcik­kek árát, állapítsa meg a keres­kedő hasznát 10 százalékban, a gabona árát 500 koronában, az ellátatlanok részére 100 koroná­ban s a fejadagot emelje fel havi 12 kilóra. PrimKAt HAW LAP DEBRECZEN, 1920. 13. ÉVFOLYAM. 178. SZÁM. SZOMBAT. AUGUSZTUS 7 előfizetési ár helyben és vidéken: Egy hónapra 20-— K Félévre. . W0­-K Negyedévre 79'- K Egész évre 300* K EGYES SZÁM ÁRA 1 KORONA. H Szerkesztő­ség és kiadóhivatal: Kapható az összes dohány (óaidékben és B Ferencs Jóssef-us SS., I. em. (passage) az utcai árusítóknál :: B . a városi bérházban. Rente Károly, Temesváry Ist­ván hasonló értelemben szólal­nak föl. Gaál Gaszton kifogásolja, hogy nem méltányolják a gazdaközön­ség küzdelmeit s egyoldalúan ítélik meg a tisztviselők helyze­tét a gazdával szemben. Palavicin György őrgróf bizott­ság kiküldését kéri a termésren­delet nyilatkoztatására. Berky Gyula ebbe a várme­gyék 1­1 küldöttjének meghívá­sát is szükségesnek tartja. Kéri ne hintsék újabb gyűlölet szikrá­ját s ne szítsák a falu és város közti ellentéteket. Ezután Teleky Pál gróf mi­niszterelnök válaszol Kun Béla kiadatása ügyében egy interpel­lációra. A kormány megtett min­dent, amit kellett és lehetett. Nem vonható felelősségre tehát, hogy a német kormány Kun Bélát el­bocsátotta. A ház a választ tudomásul vette. Joly Én, ifjigok neokalni!“ Almássy Denise grófnő elmondja gróf Tisza István meggyilkolását. Budapest, aug. 6. A Tisza­­gyilkosság ügyében ma a tanú­kihallgatásokat kezdték meg. Az elnök fölolvasta özv. gróf Tisza Istvánná orvosi bizonyít­ványát, amely szerint a grófné még mindig oly súlyos beteg, hogy nem tud a tárgyaláson megje­lenni, mire a biróság eláll a grófné tanúvallomásától. Almássy Denise grófnő a má­sodik tanú. Elmondta, hogy a válságos időben napokon át né­hány ember ődöngött a ház tá­jékán s látta, hogy nyolc csendőr őrzi a házat. Figyelmeztette nagy­bátyját, hogy veszély van, menjen el a villából, ha itt marad, az biztos halál. A kritikus napon ki­küldték a soffőrt, hogy nézzen szét, de ez azzal jött vissza, hogy nem lehet elmenni, mert min­denütt katonák állanak. Tisza ek­kor fölhivatta Konrád Péter ház­mestert s kérte, vigyen két leve­let a városba. Az egyik Hadik János grófnak, a másik Luka­­csich Géza tábornoknak szólt és azonos tartalmú volt. A levelek­ben a gróf azt irta, szólítsák őt bármilyen szolgálattételre. Ahova hívják, oda megy, hogy végveszély­ben lévő szerencsétlen nemzetét megvédje. Közben érkezett meg Sándor János volt belügyminisz­ter. Ottléte alatt nagy lárma ke­letkezett az udvaron és sok ka­tona tört be a szobába. Tisza eléjük ment; egy hosszú esőkö­­penyes ember azt mondta : — Pár szót akarok beszélni a kegyelmes úrral négyszem­közt. — Nagybátyám, — mondta a grófnő, — akinél revolver volt, azt mondta nekünk: „Nincs ve­szély ! “ Ezzel átment azzal az emberrel a szalonba, kezében a revolverrel. Ez az ember Gärtner volt. Nagybátyám figyelmeztette Gärtnert, gondolja meg, mit tesz, mert észrevette, hogy Gärtnernél is revolver van. — Gärtner azt mondta, nem akarja őt bántani s néhány percnyi beszélgetés után el is távozott társaival. Nagybá­tyám kérdésünkre elmondta, hogy Gärtner azt kérdezte, nem rejti-e magánál Hadsics százados­ hadbí­rót? Amikor megmondta, hogy nem, Gärtner eltávozott. Ebéd után nagybátyám megkérte báró Radvánszkit, hogy kísérje haza Sándor Jánost. Nemsokára megérkezett Konrád házmester két levéllel, amelyeket akkor már nem lehetett kézbesí­teni. Eközben egy civil ember jött, aki közölte Tiszával, hogy összeköttetései vannak a telefon­­központban s elárulhatja a jel­szavakat. A gróf kitérő választ adott, azt mondta, hogy nincs szüksége reá, de ha megteszi, megköszöni. Tíz perc múlva ez az ember visszajött és két jelszót mondott. Rám azt a benyomást tette, hogy ez jóakaratú ember volt. Később bemondtam a jelszót a telefon­­központnak, de nem kapcsoltak. Nagybátyám ekkor azt mondta: — Szeretnék élni, hogy e sze­rencsétlen nemzetet megmentsem. — Öt órakor közeledő lövöl­dözést hallottunk. Én eloltottam a villanyt, amikor egyszerre éles csöngetés hallatszott. Erre bero­hant Dömötör, a gróf inasa és remegő hangon sírva mondta: — Kegyelmes Tiram, ugorjék ki az ablakon. A gróf azt kérdezte: — Ki csöngetett ? Az inas azt felelte: — Nyolc katona jött s halálra keresik Kegyelmes Uramat. Tisza István gróf erre megve­regette az inas vállát és ezeket mondta: — Köszönöm, hogy ily hűséges vagy hozzám. Mindig is hű cse­lédem voltál. Áldjon meg az Isten ! Azután ezt mondta: — Nem ugrom sehova. Aho­gyan éltem, úgy fogok meghalni ! Most nagy robajjal emberek nyitották rá az ajtót, valameny­­nyien fegyverüket lövésre készen tartották. — Mit akarnak önök ? — kér­dezte nagybátyám. — Önt keressük — felelték az emberek, akik közül a három elől levő egyszerre beszélt, leg­többet és leghangosabban Dobó­s az, akit Pogánynak mondanak. — Mi van a kezében? —kér­dezte az egyik. — Revolver az enyémben, a tietekben meg puska — felelte nagybátyám, aki végül is a re­volvert többszöri felszólításra le­tette. Ekkor felváltva felszólítgat­­tak engem és a grófnőt, hogy távozzunk, de mi ott maradtunk. Ezután következett a párbeszéd, ki az oka a háborúnak, a bajnak, a kiontott vérnek. — Ezt nem tudom. Én nem ! — mondta a gróf. Újból felszólítottak, hogy álljak odébb, amit azonban nem tettem meg. Dobó ekkor fejét hátraforditva kérdezte Sztanykovszkytól, hogy meg van-e az összeköttetés, mire­­ ez azt felelte, hogy meg van vé­gig. Dobó erre ezt mondta: — Kegyelmes úr, ütött a végső órája. A gróf egy kiáltással neki ug­rott Dobónak s én is vele. Ekkor dördült el a sortás. Talán 4—5 lövés volt, biztosan nem tudom, mert egy pillanatra megszédültem. Éreztem, hogy nagybátyám rám dőlt, azután nem éreztem sem­mit, mert egy, fejemre kapott ütéstől elkábultam. Amikor ki­nyitottam a szememet, senki sem volt a teremben, csak a grófné feküdt nagybátyám jobb oldala mellett, aki ennyit mondott: — Jajj a fejem! Az első lövés haslövés volt , a gróf csak néhány percig élt. A vallomás után szembesítették a grófnőt a vádlottakkal. Hüttner Sándorról megállapítja, hogy nem volt ott a gyilkosság alkalmával. Sztanykovszky Tiborban felismerte az egyik és Dobó Istvánban a másik gyilkost. Lengyel Zoltán dr. védő kér­désére elmondta még, hogy Tisza István meggyilkolására a felbuj­tókat Károlyi Mihályban és tár­saságában látja.

Next