Egyetértés - esti kiadás, 1920. szeptember-december (1. évfolyam, 1-85. szám)

1920-09-01 / 1. szám

DEBRECZEN, 1920, I. évfolyam, 1. szám. Előfizetési ár helyben és vidéken: 1 EGYES SZÁM ÁRA 1 KORONA. Egy hónapra 25-— K Félévre. . 150'— K | Kapható az összes dohánytőzsdékben és Negyedévre 75-— K Egész évre 300— K | az utcai árusítóknál Szerkesztőség és Ferenicz József­ ut 28., I. em. :: a városi bérházban. kiadóhivatal: (passage) Az „Egyetértés“ esti kiadása ma jelenik meg először. — Egyedül a debreczeni közön­ségnek az a végtelen nagy szeretete, amellyel az Egyet­­érté­s-t kitüntette, tette lehe­tővé az Egyetértés-nek ezt a rohamos, a vidéken szinte páratlanul álló fejlődését. Az Egyetértés ma a legnépsze­rűbb debreczeni napilap, mert megértették, mert fölkarolták, mert belátták azt, hogy a jó­zan komolyság, a tárgyilagos, elfogulatlanság szikla­szilárd alapján áll. Meghatottan adjuk a kálvi­nista Róma higgadt, nyugodt népének kezébe az Egyetértés esti kiadását. Hiszen páratlan jósága teremtette ezt meg. Ha valaki, úgy mi meg tud­juk becsülni őszintén és iga­zán ezt a­ meleg szivű­ deb­reczeni közönséget. Csak ezért dolgozzuk s csak azt kérjük, hogy támogasson továbbra is. Az Egyetértés külön esti ki­adása azt célozza, hogy a mai izgalmas, történelmi idők­ben már kora délutáni órák­ban, amilyen gyorsan csak a mai technikai viszonyok kö­zött lehetséges, beszámoljon kedves közönségének az aznap délelőtti országos és helyi ese­ményekről. Az Egyetértés reg­geli száma pedig úgy, mint eddig az egész nap teljes króni­káját adja. Rajta leszünk, hogy az Egyetértés­nek úgy a külön esti kiadása, mint maga az Egyetértés reggeli száma mindig friss, érdekes és vál­tozatos legyen és azt a szel­lemet szolgálja, amely Debre­­czen , a hitéhez és hazájáig az önfeláldozásig hű kálvi­nista Róma karakteréből fakad. Bizalommal kérjük a deb­reczeni közönséget, hogy le­gyen továbbra is segítsé­günkre. Együtt akarunk dol­gozni. Ha valami közérdekű eseményről bárki is tudomást szerez, értesítse erről — akár telefonon is — az Egyetértés szerkesztőségét. Csakígy együtt haladva, egymást megértve mun­kálkodhatunk eredmény­nyel az ország és a köz javára ! Kérjük, hogy fogadják az Egyetértés esti kiadását olyan szívesen, mint magát az Egyet­értést. * Az Egyetértés esti kiadása a kora délutáni órákban, mint maga az Egyetértés reggel, kapható szá­monként egy koronáért a rikkan­­­ csóknál, az utcán, trafikokban. Hirdetéseket úgy az esti ki­adásra, mint az Egyetértés reg­geli száma részére a szokásos tarifa szerint lehet­ feladni. Az Egyetértés abban a hely­zetben van, hogy az apróhirde­téseknél kivételes és páratlan ked­vezményt nyújtson. Nevezetesen az apróhirdetést kivételesen egy­szeri díjszabásért úgy az Egyet­értés déli kiadásában, mint az Egyetértés reggeli számában kö­zöljük. Ilyenformán az Egyetértés apróhirdetései elérhetik a legtelje­sebb nyilvánosságot és a legna­gyobb eshetőséget jelenthetik a si­kerre nézve. ­r. Dicsőfi József hirtelen elhunyt. A debreceni ref. egyház nagy gyásza. — Az Egyetértés tudósitójától. — A debreczeni ref. egyházat váratlan, súlyos, nagy csapás érte. Ugyanis dr. Dicsőii József ref. lelkészeinek kedden este féltiz órakor Széchenyi-utcai paró­­ciáján hirtelen elhunyt. Mélységes részvétet és meg­döbbenést vált ki ez a szo­morú hír Debreczen egész kálvinista társadalmából. Dr. Dicsőfi József kiváló magyar ref. egyházi férfiú, kül­földön ismert nevű egyházi tudós, a nagy debreczeni kálvinista egyháznak a feje, lelke, vezetője volt. Nagy tekintélye volt a ref. egyházi életben, amely két ízben püspöki állással is meg akarta tisztelni. Egyházkerületi fő­jegyző és püspökhelyettes is volt a tiszántúli egyházkerü­letben. Dr. Dicsőfi József kétség­kívül egyik nagy alakja volt a magyar protestáns egyházi életnek s halálhíre nem csak a kálvinista Róma szívét dob­bantja meg, hanem mély meg­­illetődéssel fogadja az egész magyar kálvinizmus. Dr. Di­­csőfi József haláláról az Egyet­értés esti kiadásában az alábbi tudósítást közölheti : Dr. Dicsőfi József pénteken mellhártyajokban megbetegedett, amely tüdő­­lákba ment át. Négy napi feetegeskedés után kedden­­ este fél 10 órakor felesége és gyermekei karjai között szinte észrevétlenül örök álomra szenderült. Dr. Dicsőfi Józsefet, hogy a múlt héten ágynak esett, két orvos is kezelte. Állapota súlyos volt, de orvosai remélték, hogy erős szervezete ki fogja bírni a beteg­séget. Maga dr. Dicsőfi József nem gondolta, hogy állapota végzetes lehet, de ő mindig készen volt a halálra. Le is győzte volna a be­tegséget, de mint az orvosok meg­­állapították, kedden este szívszélhüdés érte s az végzett vele. A halálesetről nyomban értesí­tették Dicsőfi József kiterjedt, nagy rokonságát: a Szele, az Uray-családokat. Táviratilag közöl­ték a gyászhírt az elhunyt fivéré­vel , dr. Dicsőfi Sándor budapesti kúriai bíróval, aki tudvalevőleg huzamosabb ideig Debreczenben a kir. ítélőtáblánál volt s innen ne­vezték magas állásába Budapestre. Ma reggel nyolc órakor Szele György lelkész megvitte a lesújtó hirt a ref. egyházhoz. A szomorú hir futótűzként terjedt el város­szerte s mindenütt a legmélyebb részvétet keltette. A ref. egyház vezetősége nyomban kimondta, hogy dr. Dicsőfi Józsefet a debreczeni­­ ref. egyház halottjának te­­ kinti s az egyház költségén temetteti el. A ref. egyház épületére nyom­ban kitűzték a gyászlobogót s a délelőtt folyamán a ref. templo­mokban meghúzták a harangot. Dr. Dicsőfi József életrajzi adatai a következő : 1859 július 6-án született Bal­mazújvároson. Középiskolái el­végzése után, a debreczeni ref. theologián tanult. Két évet töltött németországi egyetemeken : Lip­csében, Hamburgban, ahol a leg­híresebb egyházi tudósok előadá­sait hallgatta. Hazaérkezése után itt segéd­lelkész, majd theologiai segéd­tanár lett. Mint rendes tanár mű­ködött még három évig —1887— 1890-ig s azután a hívek harminc évvel ez­előtt debreceni lelkipásztorrá választották az , alig har­minc éves ifjút. Éppen szü­letésnapján junius 6-án kö­szöntött be. Elöben, 1890—95-ig a Kossuth­­utcai templomnál, azóta pedig a Kistemplomban lelkészkedett. Nép­szerűsége egyre nőtt hívei és lelkésztársai körében,­ úgy hogy Kiss Albert halála után ő lett a debreczeni nagy ref. egyház lel­készelnöke 1908-ban. Ezután a tiszántúli egyházke­rületnél a főjegyző és püspök­helyettesi tisztségbe emelkedett, majd püspökjelölt is volt. Mint egyházi tudós új ösvényt nyitott a ref. egyházi theologiában. Több kiváló egyházi munkája is megjelent, amelyek közül leghíre­sebb a „Templomi gondolatok” c. kötete. Kiváló szónok is volt. A református egyháznál az ő működéséhez a nagy al­kotások egész sora fűződik. Ő alatta épült föl a hatalmas bérpalota, az Árpád téri templom, nagy része van a debreczeni egyetem építésében. A közélet terén, mint városi törvényhatósági tag fejtett ki érdemes tevékenységet. Egyszerű, puritán gondolkozása számos kitüntetést visszautasított. Legutóbb harmincéves lelkész­ jubileumát akarta megünnepelni a ref. presbyterium, de ő ezt el­utasította magától, így is meleg szeretettel vették körül. Csupán a theologiai díszdoktorságot fogadta el. Az önzetlen hitet nemcsak hirdette, hanem maga is élte. Temetése pénteken délelőtt tíz órakor lesz a Nagytem­plomban kezdődő gyászszer­tartással.

Next