Egyetértés, 1922. május-augusztus (4. évfolyam, 99-197. szám)

1922-05-03 / 99. szám

DEBRECZEN, 1922. IV. ÉVFOLYAM, 99. SZÁM. SZERDA, MÁJUS 3. Előfizetési ár helyben és vidéken: I EGYES SZÁM ÁRA 5 KORONA. Egy hónapra 100’— K Félévre. .560’—K 1 Kapható az összes dohánytőzsdékben Negyedévre 280’- K Egész évre 1100’—K I ., és az utcai árusítóknál. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Kossuth utca 2-ik szám alatt, város:: háza épület. .. Destruktiv lesz már ezután Bethlen István, meg Klebelsberg Kunó is. Mert az utóbbi egy pár félesztendőben szomorú szokássá lett, hogy ha valaki a vallásfelekezeti ellentétek szítása miatt szót mer emelni, azt azonnal destruktivnak kiáltják ki. Sok kiváló emberünknek nem volt semmi egyéb bűne, mint hogy felszisszent minden alkalommal, ha az embereket nem a magyarságuk, hazafiságuk, becsületességük, erkölcsi tisztaságuk, önzetlenségük, munkára készségük és egyéb, a nemzeti társadalom javára szolgáló becses tulajdonságuk, hanem a vallásuk szerint helyezték első vagy második sorba — és mégis, azaz hogy épen ezért, az általános leromlás egyik okozójául pellengérezték naponként. Most Bethlen István és Klebelsberg Kunó is céltáblája lehet a nyelvöltögetőknek. Nem az ilyen vagy olyan vallás, hanem a vallástalanság az, ami ellen küzdenünk kell, — mondja az egyik és nem a zsidót kell üldöznünk, hanem a kártékony embert, akár zsidó, akár keresztyén. Nem árt senki sem jobban a nemzeti ügynek — mondja a másik — mint aki ellentéteket szít a vallásfelekezetek közt. Sőt még ez sem elég. Bethlen is, Klebelsberg is amiatt panaszkodnak, hogy a felekezeti béke megrontása protestánsok elleni támadásban mutatkozik, hogy a békezavarok a protestáns miniszterek nagy számát (összesen 3 van) kifogásolják és azt imputálják, hogy protestáns királyt akarnának hozni. Lám-lám, ezek az urak sem Debreczenből származtatják a vallásfelekezeti ellentéteket, kétszeresen megérdemlik tehát a destruktív nevezetet. Azonban ne tréfáljunk, örömmel és tisztelettel üdvözöljük a bátor, egyenes, igaz magyar szóért a felekezeti gyűlölség kemény és lelre nem érthető elítéléséért a kormány fejét és belügyminiszterét. Nagy kár, hogy ezek a tiszteletre méltó beszédek nem hónapokkal ezelőtt hangzottak el ezekről az ajkakról. Sokan kijózanodtak volna már abból a betegségből, melyet a két kormányférfi gyógyítani akar és sokan tudtak volna szivvel-lélekkel mellé állani a zavarok és nyomorúság fundamentumát elpusztítani s a nemzeti egységet felépíteni akaró erőseknek. De nem baj. Ebben az esetben is el lehet mondani, hogy jobb későn, mint soha. Csak értenék aztán meg a miniszterelnök beszédét mindazok, akik magukat követőinek vallják és lenne az ő pártja a maga egészében a magyar egységnek, a felekezeti ellentétek megszüntetésének őszinte és lelkes tábora. Ilyen tábornak sokan lennénk szívesen — ha kívülről is — elszánt fegyvertársai. * **** A miniszterelnök és a belügyminiszter a felekezeti békéről. Két nagyjelentőségű programmbeszéd. — Az Egyetértés tudósitójától. — Eger, április 30. Bethlen István gróf miniszterelnök ma reggel 9 órakor különvonaton Egerbe érkezett a hevesmegyei Kisgazda Földműves és Polgári Párt nagygyűlésére. A miniszterelnök kíséretével az érseki rezidenciába hajtatott. A nagygyűlés 10.járakor kezdődött a Városház-téren. Itt Bethlen István gróf miniszterelnök nagy beszédet mondott, amelyben többek között ezeket mondta : Mikor 1918-ban a magyar közélet egén viharfelhők tornyosultak, nap-nap után hullattak porba az ezeréves Magyarország védőbástyái. Határainkon az ellenség egyik községet a másik után szállta meg, vármegyék és országrészek idebenn nem foglalkoztak mással, az akkori politikai helyzet urai, mint saját uralmuk megalapozásával. Ez vezetett az ország pusztulására és süvédésére, ez vezetett az ország feldarabolására. Ez vezetett a proletárdiktatúrára és ez vezetett az idegen megszállásra. Amikor 1919-ben a proletárdiktatúra bukása után egy új éra következett, akkor a kisgazdatársadalom és a magyar intelligencia vette kezébe az ország irányítását, aikkor kimaradt a parlamentből a munkásosztály. Elérkezett tehát az ideje annak, hogy ezeket a hibákat kiküszöböljük. Elérkezett az ideje annak is, hogy társadalmi és osztálykülönbség nélkül egyesüljön a magyar a magyarral, hogy egymást szeretve, egymással karöltve, egymással kezet fogva igyekezzenek a haza sorsát megmenteni. Nem osztálypártokra van szükség, mert az osztálypártok beleviszik a politikai küzdelembe még az osztályellentéteket is és ezzel újabb osztályharcot segítenek elő. Nemzeti függetlenségünket elnyertük véletlenül, de függetlenségünket többé feláldozni semmi körülmények között sem vagyunk hajlandók. A régi monarchia elmúlt és a halottakat feltámasztani nem lehet. A föderatív régi monarchia megint csak odavezetne, ahol már egyszer voltunk. Külpolitikai téren a másik célunk — és ezt a célt békés fegyverekkel és nem háborúval akarjuk elérni — az, hogy a magyar nemzet újból egyenlőséggel bírjon a többi nemzetekkel szemben. —Arra törekszünk, hogyha már nem engedik meg azt, hogy magunkatfegyverezzük, követeljük azt, hogy szomszédainkat fegyverezzék le. Az állami élet berendezése terén követeljük a keresztény erkölcsi ideálok által kontrolált nemzeti demokráciát. Szembeállunk e felfogásunkkal minden nemzetköziséggel. Elég volt a nemzetközi frázisokból. Demokráciát követelünk, egyenlő részesedést mindenki számára a politikai hatalomból, egyenlő részesedést az ország sorsának irányításából. Ez nem jelent osztályuralmat. Ellenségei vagyunk minden olyan politikának, amely nem veszi fel nyíltan és férfiasan a harcot a destruktív törekvésekkel szemben Nincsen nagyobb ellensége a demokráciának annál, aki a demokrácia kinövéseit lenyesni nem meri, mert ezáltal magát a demokráciát veszélyezteti. Ezért vagyunk ellenségei azoknak, akik a felekezeti békét megrontják. A felekezeti béke az utolsó érték, amelyet a nemzet a maga részére meg tudott tartani. Könnyelműség és vétek volna, ha az egyes politikai pártok a napi politikai előnyök kedvéért ezt a felekezeti békét veszélyeztetnék, vagy a felekezeti béke ellen törnének. Magyarország hercegprímása, nemrég fényes beszédben rámutatott a Szent István Társulat nagygyűlésén erre és kijelentette a felekezeti béke alapelveit. Rámutatott a keresztény felekezetek együttműködésének lehetőségére. Minden szavát aláírom. De annál nagyobb sajnálattal állapítom meg, hogy az ő szavát nem mindenki követi. Eltekintve attól, hogy nekünk nem a felekezeteket, hanem a vallástalanságot kell üldözni, hogy nekünk nem a zsidókat kell üldözni, hanem azokat a zsidókat, akik istentelenséget követtek el. De ezeket épúgy kell üldözni, mintha azt keresztények követték volna el. Mély sajnálattal állapítom meg, hogy egyes emberek mióta országszerte megindult a választási mozgalom, könnyelműen és vétkesen és rossz akarattal tudatosan a felekezeti béke ellen törnek. Mert mit tenne egyebet, amikor azt hirdetik, hogy itt egy protestáns kormány uralkodik. Ez alatt vagy azt értik, hogy a kormányban többségben van a protestáns elem és ezáltal, a katholikusok féltékenységét akarják felkelteni, vagy pedig azt jelenti, hogy a kormány nem egyenlő mértékkel mér az egyházakkal szemben. Ez ellen én a leghatározottabban tiltakozom, mert bár egyházam mellett becsülettel kitartok, a magyar kormány minden körülmények között, minden felekezetnek egyforma mértékkel mér és fog mérni a jövőben is. Mit jelent egyebet, mint felekezeti békétlenséget, amikor azt hirdetik, hogy mi protestáns királyt akarunk idehozni. Mi protestánsok tudjuk, hogy mivel tartozunk a nemzet katolikus többségének, de mit jelent egyebet az, amikor azt mondják, hogy Szent István koronáját sárba rántjuk. Nekünk a nemzet mellett kellett döntenünk. Mi Szent István koronájának fényét nagyra becsüljük, a mi törekvésünk is az, hogy ebből az országból királyság legyen. Akik könnyelműen meg akarják dönteni a felekezeti békét, azok ellenségei ennek a nemzetnek, ellenségei a demokráciának és ellenségei a saját felekezetüknek is. Ellenségei a nemzetnek, amelynek van elég baja amúgy is. A felekezeti békétlenség a magyar nép lelkében nincs meg, azt a külföldről hozták és oltották bele azért, hogy visszavonást szítsanak közöttünk egy harmadik javára. Ellenségei a demokráciának, mert visszavonást szítanak a társadalmi osztályok és az egyének között és újból osztályharcot készítenek elő. Ellenségei saját hitfelekezetüknek is, mert a hazugság előbb-utóbb kiderül, márpedig egész felfogásuk merő hazugság, amely veszélybe hozza azt a tekintélyt, amellyel saját felekezetük előtt bírtak. "