Egyetértés, 1924. január-április (6. évfolyam, 1-99. szám)

1924-01-01 / 1. szám

tagadhattak tovább és mára tel­jes beismerő vallomást tettek. Simkó beismerte, hogy szerda éjjel 12 óra után néhány perc­cel ő dobta be a gránátot a Magyar Király szálló emeleti termébe, ahol a táncestély volt. A gránátot a közvetlen mellette álló Bölönyi adta a kezébe. ----* Elmondta többek között, hogy néhány héttel ezelőtt már a kereskedők mulatsága ellen is merényletet akartak elkövetni, a bomba azonban nem rob­bant fel. Szeged, dec. 31. A csongrádi merénylet tetteseit és bűntársait ma átkísérték a szegedi Csillag­­börtönbe. A letartóztatottak között van Fülöp Andor volt hadnagy is. Budapest, dec. 31. A bomba­­mrényletek meghozták az el­lenzéki front egységét. A pol­gári ellenzék és a szociáldemok­rata párt nevében Páyer Károly kijelentette munkatársunknak, hogy Bethlen István gróf mi­niszterelnök már megígérte az Ébredő Magyarok Egyesületé­nek feloszlatását, most az követ­kezik, hogy betartsa szavát. Budapest, decz. 31. Ma dél­­előtt jelentést tettek Botka Sán­dor rendőrtanácsosnak arról, hogy a tettesek beismerő vallo­másán kívül nagy horderejű tárgyi bizonyítékok is állanak a detektívek rendelkezésére,­­­­így elsősorban meg van az vas­kazetta, amelyben Simkónak át­adták a bombát. A detektívek kezébe került az a fából készí­tett kézigránát, amellyel Simkót a bombavetésre tanították Báli naptár. Jan- 5- Kereskedelmi Alkalmazot­tak Egy. táncestélye (Bika dísz­terem). Jan. 10. Leány Club fehér dél­utánja (Bika üvegterem). Jan- 12. Jogász bál (Bika disz­terem). Jan. 19. A debreceni kálvinista társadalom bálja. (Bika diszterem.) Jan. 26. Gazdász bál (Bika disz­terem). Febr. 1. Csaba bál (Bika diszte­rem). Febr. 2. Vivő Club bálja (Bika disz­terem). Leány Club táncestélye (Bi­ka kisterem). Febr. 9. Izraelita Nőegylet bálja. (Bika diszterem). Jan. 14. Egyek, Dombrád, Ózd. / Febr. 16. Vörös Kereszt bál (Bika diszterem). Az ember tragédiája. Irta és a Csokonai-Kör „Madách­­emlékünnepélyén felolvasta: Baja Mihály. Gyermek voltam, midőn először lát­tam Ezt a sugárzó, zengő költeményt. S ki addig csak a faluvégig jártam, Szinházba vittek, kis diáklegényt. Illúzióm a távolság fokozta, A karzat olyan messze volt s magas Mindegyik szín a várt csodákat hozta, Legszebb az első : égi-aranyos ! Hogy vágyódtam az angyalok ka­rába, Hol égi fényben trónján ült az Úr. És megmozdult az Alkotó szavára A nap, a föld, a hold, a kék azúr. A nagy Mindenség elrúgott fölöttem, Szárnyukra vettek bíbor fellegek S én tágranyírt szemekkel, megbű­völten Néztem a nagy csodát, a kis gyerek. És jött az Éden napsütötte tája, Ahogy festette tündér képzelet, Ak­kor a kis falusi iskolába Leckéztem róla, mint első­­gyerek. Jött Ádám, Éva, tisztán szűzi mez­­ő­ben, Bimbóból pattant két embervirág. Zengett a szó ajkukról édesebben Mint madárdallal ringó lombos ág És hogy fagyott meg a szivem verése Midőn eléjök roppant Lucifer. Eltűnt szememből a szivárvány fénye Láttára, hogy Ádámnak bukni kell. Jaj nékünk, hogyha enged most a rossznak, Sátán szavának ősapánk, anyánk . Tudói leszek jónak és gonosznak, De a halálnak átka sújt le ránk. Adám, Adám, elhagytál engemet ! Szólott az Úr és elborult az ég. Éreztem, hogy a könnyem, mint pereg,­­ És arcomon meggyúlva lánggal ég. Kisértem őket remegő kebellel Száz felvonáson, száz világon át, Mellettük álltam féltő félelemmel S velek harcoltam én is a csatáit. S hogy feltűnt Éva más meg más alakban Dobogó szívvel ismertem meg őt. Csodás virág, mely minden pillanat­ban ott nyílt, ott hervadt Ádámunk előtt. Bizsergett édes sejtelem szivemben, Bölcsőpárnáján ringatott a vágy, Talán tudtam, hogy én is életemben őt várom majd, e drága ősanyát Láttam fényben, láttam lealjasodva, Szentnek, ledérnek, állatok között. Itt a szánalmam ráhajlott sajogva, Ott kedves liliomba öltözött. Tudtam, hogy benne megfogant az átok, Szerettem így is, még a porban is . Sejtettem : szülni fog egy uj világot S fog mosolyogni még bíborban is. S mikor Adám lemondott, halni vá­gyott, Mert azt hitte, hogy Istennel dacol, Ő menti meg a bús embervilágot, Hogy Ur ne legyen rajtunk a pokol. Oh anyaság ! Küzdelmünk drágít bére, Aranyvetés a puszta sártekén! Nevedre fény bíborlik a sötétbe S hármat csordul a fűszálak hegyén Te nő, bárhogy formált is a teremtő: Te vagy sorsunknak dús ígérete. Nélküled minden élet álma meddő, Minden valóság szétfoszló mese. Oh Éva, Éva, életünk virága, Nélküled élnünk mért is nem lehet , Te vagy az ember bús tragédiája ! De küzdve bízni nem tud, csak veled. le­gtelentés HMM január 1. Két vonat egymásba szaladt Bécs, dec. 31. Tegnap 19 óra 56 perckor a Bischonhafenből érkező 214 számú vonat Gollin­­gabtenau állomáson belefutott az ott álló 217. számú vonatba. Kilenc utas és két vonatkísérő könnyebben megsebesült. A mozdonyok súlyosan, a vasúti kocsik könnyebben megsérül­tek. Zeneéletünk mérlege Tegnap városunkban időzött zenekultúránk egyik legkép­zettebb theoretikusa: Tóth Aladár, a „, Nyugat“ című folyóirat főzenekritikusa. Régi, diákköri barátság fűz hozzá és igy alkalmam volt zenei éle­tünk ezidei eseményeiről be­ható és őszinte véleményét hal­lanom, egyben pedig azt a szo­morú következtetést leszűrni, hogy nemcsak Debreczen fek­szik távol a zenekultúra góc­pontjától, de országos hírlap­jaink is eléggé hűvösek olyan eseményekkel szemben, ame­lyek sokkal jobban demonstrál­­­j­ák untig hangoztatott kultúr­­fölényüket, mint több olyan művészeti esemény, amelyet po­­litico-chemiai után magas he­lyeken idéznek elő. Oper­aházunk az idén is szűk­markúnak mutatkozott modern zenei tehetségeink felkar­olá­sára és megelégedett azzal, hogy némely vakmerően me­rész lap külföldi híreiből vett tudomást Bartók Béla és Ko­dály Zoltán európai méretű sikereiről. Két szomorúan te­hetségtelen magyar zeneszerző dalművén kívül csupán C­ubay Jenő nagy operáját, a Karenin Annát hozta színre , igaz, hogy az utóbbi valóban eseménye volt a magyar zenei életnek, mert a számos külföldi kapa­citás megjelenése révén diplo­máciai úton is alkalmas volt felkelteni Európa intellektusá­nak figyelmét a magyar kul­túra talajának azon sajátságos gyümölcsére, amely Hubay Je­nőben korunk egyik legérdeke­sebb eklektikus tehetségét ter­mette meg. Mozart természete­sen ritka volt a szinlapon, hi­szen az ő műfajára nem kisebb énekesek vállalkozhattak volna, mint Székelyhidy, Sándor Erzsi, Németh Mária és Operaházunk egyik speciális zenei talentum­mal megáldott tagja , a humo­rista Dalnoky-Wagner azon­ban elég sűrűn szerepelt a »»i »is szinlapon : Wagner-énekesünk ugyanis Burk­ánon kívül alig akad! A hangverseny - dobogóra azért fel-felfutott egy-egy Bar­tók- és Kodály-mű ;­­ egyik­másik interpretáló művészünk elég érettnek tartotta budapesti közönségünket ezen művek él­­vezetére. S valóban: kulturéle­­tünk irányítóinak konzervatiz­­musában kell inkább azon hiba nyitját keresnünk, hogy a ma­gyar intellektuel az Ady-példa módján rendszerint későn éb­red egy-egy korszakalkotó zse­ni fontosságának tudatára ,­­ mintsem a közönségben magá­ban, amely ritka jóindulattal hálásnak mutatkozik még az if­júkori kísérletekkel szemben is, amint azt a szerencstelen sorsú Magyar írás gárdájának némely nyilvános soiréja igazolta. Kodály Zoltán nyomtatásban már megjelent Psalmus Hun­­garicus-a iránt épen ezért már is nagy érdeklődés mutatkozik, noha a zenemű bemutatója csak márciusban lesz. A mű ezt meg is érdemli, mert — néhány szemelvény ismerete alapján merem állítani — egy-egy fu­gája és kiváltkép fináléja Bach félelmetes irányait mutatja. Barátom beszélgetésünk so­rán kellemetlen kérdéseket is tett fel: „mit kaptok ti mind­ebből, Debreczennek ?“ A válasz elől természetesen kitértem. El­mondtam azonban Békéscsaba város zenei híreit : Bartók, Dohnányi ottani sikereit és ba­rátom azzal a kellemes im­presszióval távozhatott, hogy jut az Alföldre is abból a kul­túrából, amelyért csak a ke­zünket kellene kinyújtanunk, ha tudnók, hogy egyáltalán­­ létezik. Fity. A korona 0-0305 Zürich, dec. 81. Berlin 0.0000000135 Hollandia 217 és fél, Newyork 5.72 és egynegyed, London 24.82, Páris 29.30, Milánó 24.75, Brüsszel 25.65, Prága 16.67 és fél, Budapest 0.0305, Belgrád 6.45, Bukarest 2.97 és fél, Bécs 0.0080 és hétnyolcad, Szófia 405 ált jóm I *C**arröf3éP *** j ■ Debreczen, Piac-u. 79.1 VarrAgépjavítást és gépazsurozszst rendkívül jutányosan és gyorsan végzünk. Hangverseny a Bika VilUzs ma újév napján délután 4 órakor és este 9 órakor Bihay Zóra operaénekesnő, a m. kir. Operaház tagja dr. Pogány Ferenc barb­onlsta, a m. kir. Operabál tagja Diczig Alajos zongera kísérő Novák Erzsébet művészi rendező Magyari Imre és fiai zenkara muzsikál. Belépő díj nincs. Asztalok a Bika főpincéreinél. BDL006 0JÉVET kivan tisztelt Tevőinek a KARDOS LÁSZLÓ cég vászon és kelengye üzlet Debreczen, Kossuth-n. 9. Nehéz az élet! Jó ruhába járni gondot ad, rífinp.7 olcsón beszerezni tessék ,m­ullit menni, hol kevésbé használt úri ruhák el­adása, vétele és alkalmi ruhák kölcsönzése Vár­ utca 2. szám, gSSJSj1 Üzletfeleinek és­­ barátainak­­ boldog újévet* kíván ! Kátai­­ ékszerkereskedő. * Dr. BALÁZS JENŐ BANKHÁZA Piac 89., a Royal­­kávéházzal szemben Telefon 143 szám. Tőzsdei megbíz­ások Kölcsönök. Kosztpénz elhelyezés. Kalapok 28 ezertől dús választékban Werner Sándornál Piac 72.

Next