Egyetértés, 1925. január-április (7. évfolyam, 1-97. szám)
1925-01-01 / 1. szám
1925 január 1. EGYETÉRTÉS3 Debrecen szabad királyi város törvényhatóságának közgyülése Bizottságok újjáalakítása. — A kataszteri költségek megtérítése. — A sütőházi személyzet lakása Tegnap tartotta Debrecen törvényhatósági bizottsága ez évben utolsó rendes közgyűlését Hadháziy Zsigmond dr. főispán elnöklete alatt. A tárgysorozaton több kisebb ügy mellett szerepelt egy pár nagyfontosságú kérdés is, mint pld. a kataszteri költségeknek a gazdákkal való megfizettetése, a sűtőházi személyzet házhelye, melyek mind a lakásínség enyhítését célozzák. Polgármesteri jelentés. A novemberi hónapról szóló polgármesteri jelentés többek között kiemeli azon sérelmes tényit, amelyet lapunkban már többször hangsúlyoztunk és amely abban áll, hogy az állam jóformán minden ellenszolgáltatás nélkül használ több középületet, így a laktanyákért nevetségesen csekély összeget fizet, pedig bevétele ezekből felülmúlja a 30 milliót. A DMKE, a közkórház épületét már többször felajánlották megvételre a kultusz- minisztériumnak, de az az ajánatot elutasította, az épületeket azonban továbbra is lefoglalja a tudományegyetem. Hasonló a helyzet a tanitói árvaházzal. Ennek felépítésére a város annak idején telket és 1 millió régiát adományozott azzal a kiközléssel, hogyha megszűnik, az épület a városra száll , az árvaház megszűnt, de a város nem tudja megkapni. Bizottságok választása. A közgyűlés megejtette a bizottságok választását; az igazoló választmány és a számonkérőszék tagjai a tavalyiak maradtak, az előbbinek Nagy József, dr. Tóth Aurél, dr. Nyíri Ernő, dr. Sz. Kun Béla és Uhlarik Béla, az utóbbinak dr. Juhász Ignác és Sz. Kun Béla dr. a tagjai. Ezután megválasztják a közigazgatási bizottságot. Ennek tagjaivá lettek megválasztva két évre gróf Hegeinek József 74, Steinfeld István 73, Fejér Ferenc 74, Jóna István 73, dr. Baltazár Dezső 73 szavazattal, egy évre pedig Poroszlay László 79 és Márk Endre 24 szavazattal. Kisebb ügyek Hozzájárul a közgyűlés ahoz, hogy a sűtőházi személyzet lakásépítésére négy és fél holdnyi telket adományozzon négyszögölenkint 3 aranykoronáért. Ezen majd a Máv. 8 kétszobás lakást fog építeni. Elfogadja a közgyűlés az 1925. év első két hónapjára szóló költségvetést, továbbá, hogy a házipénztár felesleges pénzkészletét egyenlő arányban adják ki helybeli pénzintézeteknek 4 százalék mellett. A közgyűlés a helypénzek díjtételeit aranyértékben állapítja meg, amennyiben az 1917-ben megállapított díjak fele lép érvénybe aranyértékben. Elfogadja a város Jóna István és társainak önálló indítványát arra nézve, hogy a városi tisztvi-selőknek egy havi fizetésüknek megfelelő előleg utalványúmtassék ki. A visszafizetés akként fog történni, hogy a részletek a fizetésből attól az időponttól kezdve lesznek levonva, mikor az a békebeli fizetés 80 százalékát eléri, vagy pedig a kormányrendeleteket veszik mintául. Vita a kataszteri költségek körül. Nagyobb vitát provokált a közgyűlésen a kataszteri költségek ügye. Tudvalevő, hogy a város a külsőségeket felmérette és most ennek költségeit, mintegy 8 milliárdot a gazdákon kívánja behajtani. Ezen a pénzen aztán 50— 60 kislakást építene. _ A javaslathoz legelőször Balogh István szólt hozzá. Nem hajlandó a költségeket viselni, mivel a gazdák ehez már egyszer hozzájárultak és így ezt, mondhatni, kétszer fizetnék meg. A javaslat sérelmes, kéri a napirendről való levételét. Ekly József nem járul hozzá az előtte szóló indítványához. A javaslatot teljes egészében magáévá teszi. Benkő János szerint a város a költségeket amortizációs kölcsönből fedezze és a kölcsönt az ingatlan tulajdonosokra vesse ki. Az elnök szavazást rendelt el, nagy szótöbbséggel az eredeti javaslat lesz elfogadva. Hadházy Zsigmond főispán, elnök ezután boldog új évet kíván a bizottsági tagoknak és az ülést 11 óra után berekeszti. Boldog Újévet kíván a nagybecsű vevőinek és jóakaróinak a Lipcsei Szőrmeház tulajdonosa. a lélek minden szárnycsapására: van egy frappáns aforizmája. Ebben a pazar gondolatgazdagságban áll a Don Juan nagy értéke , mert ezek a reflexek nem mulandók, megállják helyüket minden időben. A byroni mesék elavulnak, sőt már is elavultak ; a byroni hősök ma már őseink arcképcsarnokába kerültek, mint irodalom-múzeumi rekvizitumok ; azok az elvek és csaták, melyeket a nemes lord hirdetett és harcolt, ma már senkit nem izgatnak ; de gondolatai, melyeket az emberről elmondott, még mindig csillagok képen ragyognak. Azt mondja Byron : ,,Az ifjúság kincs, — én elvesztegettem: a szívet lázban, az agyat rímekben.“ — A boldogságról: „A boldogság ikernek született“, vagyis csak két ember érezheti együtt, magános léleknek nincs boldogsága. — Vagy a csókról: „Minden csók egy szívrengés... Hosszúsága adhat mértéket, hogy a csók mi drága.“ — Mi az élet ? „E gömb föld meg nem áll, csak gördül s mi gördülünk aprók, nagyok vele , élünk, halunk, részegszünk bortól s gyönyörtől, adózunk híven, sorsunk vigyszele hozzád — tőled hajt... hátunk mélyre görbül a trón előtt, — gyógyszerrel töm tele a doktor — és tuccs ! Egy kis pára, kéj, gőg, hirszomj, játék — aztán örök éj.“ — Vagy a vallásról: „Egy pár röpirat — persze névtelen — azt fogja rám : vallástalan vagyok. Óh, jöjj uram s imádkozzál velem, meglátod akkor, hogy nekem nagyobb jussom van hinni, hogy enyém a menny. Oltáraim : föld, jég, hegy, csillagok, az óceán... “ És száz meg száz gondolat a szerelemről, a költőkről, az emberekről, a múlandóságról, háborúról, halálról, korunk rabszolgaságáról, anyagról és ideálról, pénzről, erkölcsről, társadalomról, anyaságról, barátságról , mindenről. Az egész Élet benne zsibong ebben a rendkívüli könyvben, amelyről Goethe is azt mondta: „Don Juan végtelenül geniális mű.“ Hogy Byron örökké önmagát ismétli romantikus, vagy kalandor hőseiben , az csak lírikus voltának a bizonysága. De hogy a nőnek is csak egy típusát ismeri , az már művészetének a fogyatkozása. Egyáltalában nem valami magas szempontból nézi a nőt; a természet legszebb nőstényét látja benne, akinek bája a kéj, célja a szaporodás. Ez annál érdekesebb, mert a Nőt épen a nagy romantikusok állították az imádat oly magas oszlopára, hogy maguk a nők is megszédültek bele. Byron nőalakjai inkább izgatók, mint értékesek ;inkább kívülről szépek, mint lelkileg megragadók. Bűnük és erényük, gyöngeségük és erejük mindig az ős ösztönből , a szerelemből fakad. Ezek a félig romantikus nők valahogy a díszmadarakat, a pávákat juttatják eszünkbe : gyönyörű a tollazatuk, de néha jobb, ha nem szólalnak meg, ha nem nyitják ki lelkük ajtaját. Byron keleti elbeszélései 09- ben, sőt magában Don Juanban ,s szinte operaszerű stílusban, bengéli fényben lépteti föl őket; a bíbor világítás lassan kihuny — és a józan napfényben döbbenve látjuk a csillogó ruhák papír-aranyát, a műhajfürtöket és az arcok áruló festékét. Byron költészete általában hideg, ezüst fényű. Szavai olyanok, mint a márványkövek : pompázó romantikus kastélyokat, vagy görögös, oszlopcsarnokos templomokat épít belőlük ; kápráztat a lenyugvó nap bíborában vagy a sejtelmes hold fényében úszó Achilleion, — de döbbenve vesszük észre, hogy az Istenek lakása kihalt, üres, csak a kóbor szél rezzenti meg a félig nyílt ablakokat. Mit jelent ez a Byron költészete meghalt volna ? Ez a költészet, fényűzés, egy lordnak a lelki ékszere volt. Amenynyiben Byron élete érdekes, vagy értékes, annyiban értékes és értékes. Byron a gyönyörök szakadatlan megújulásában érezte élete célját, legalább költészetének áruló vallomása szerint. Az ember világot formáló eszméi közül nem bírt belopni verseibe semmi fölemelőt, semmi lelkesítőt. Költészete: művészet a művészetért magáért; szép tájak, szép emberek, szép szenvedélyek, meglepő kalandok, romantikus halál — ennyi az egész. Nem sajnálta az embert igazán, nem értette meg tragédiáját, nem akart segíteni rajta, nem izgatta jövője, SSSSI sorsa, — inkább csak gyönyörködött egy-egy remek példányában», vagygyűlölte alattomos állati voltáért. Mindent egyéni szempontból nézett és érzett és értékelt, mert: lírikus volt. Jó. De Petőfi is lirikus volt. Petőfinek az élete és költészete: egy, az utolsó leheletéig. Az emberiség boldogságáért küzd dalainak hadseregével s nemzete jövőjéért esik el. Byron, egészen Görögország szabadságharcába indulásáig , előkelő gurmand, aki a szép verset is érzékei megnyugtatására vagy izgatására „használta“, épen úgy, mint a szép nőt. Hőseinek is, magának is szerelmi kalandokban telt élete. Csak utolsó férfias fellobbanása emeli az embert benne a költő fölé; hősei önmagukért élnek-halnak, Byron végül mégis csak egy antik nemzetért áldozza föl életét, ha nem harctéren esik is el, mint Petőfi. Byron előkelő úr, akinek fejlett ízlése a dekadenciát súrolta, érzékisége pedig egy nagy szerállyá tette a világot. Petőfi szegény kóbor diák, aki fázik, éhezik, míg álmaiban a rab nemzetek bilincseit tördeli. — Byron költészete : szikrázó diadém, királynő homlokára is méltó , de múzeumban őrzik, mint halott értéket. Petőfi költészete , a felettünk ragyogó Nap fénye és melege ; elérhetetlen, kiszámíthatatlan és addig tart, míg az életünk. Byron geniális ember volt, de Petőfi nagy költő. Vége. MÉLIUSZ könyvkereskedés Ajánlja ousan felszerelt könyvraktárit. Az összes eyetemi tan és segédkönyvek, ipari, technikai, mezőgazdasági szakmunkák, kötött díszmunkák, az összes szépirodalmi újdonságok, ifjúsági iratok. Legújabb zeneművek és divatlapok a legnagyobb választókban állandóan raktáron. Előfizetéseket miden b-1- és külföldi lapokra elmradunk Bárhol hirdetett kfty- 0 vehet a leggyorsabban szerezzük be. Az őszi idényből visszamaradt 1-3 méteres maradékok igen olcsó árban kpható : FISCHER ADOLF ÉS pIA po-ztoüziet°ben, P sc-u'c» 61. s . Kézimunka ipar. Előnyomda stilszerű mintákkal,montírozások és tervezések művészi kivitelben. ◄ .„to» e ̋ %\o Gobelin, kev in és perzsa munkák, hozzávaló anyagok, rövidáruk, hímzések és gyapjú fonalak nagy raktára. Nézzen az Égre! Jön a „VESTA“! Ha nem látja az Égen, nézze a Földön!