Egyházi Tudósítások - függelékül a Religio és Neveléshez, 1841. 1. félév (2-26. szám)
1841-02-14 / 7. szám
veknek osztogathassa, az egyház’ hatalmát tagadhatlamil illeti. Ezen jogokat hazánk’ törvényei még a’ hazánkban csak tűrt vallásra nézve is megengedik, Európának pedig minden nemzetei vagy bírják, vagy a’ hit’ szent szabadsága’ nevében jogszerüleg követelik. Fő taglalási kérdéseknek tartjuk tehát: ellenkezik-e az ismert főpásztori rendeletek’ tartalma hazánk’ törvényeivel,s összeütközik-e a’ polgári társaság’ czéljával? Az állittatik, hogy az 1790-i 26. törvényczikkely’ 15. §-a azon rendelete „ne matrimoniis mixtis impedimenta ponantur“ van sértve a’ főpásztori levelek által; és az érdeklett törvény’ azon szavainál fogvást: „mixta matrimonia semper coram parocio catholico ineunda“ egyszer ismind az követeltetik, hogy a’ vegyes házasságok’ összeköttetésének ugyanazon szertartásokkal kell végbemenni, a’ minek az említett törvény’ alkotása óta legközelebb időkig léteztek. Általában két rendbeli akadály képzelhető : külső és belső, az az erkölcsi, hogy az áldás’ megtagadása nem külső erőszak, ez bizonyítást nem kíván; de erkölcsinek sem tekinthető, mert azok, akikre nézve illynemü akadályul szolgálhatnak: a’ férfi, a’ nő, ezeknek szülei, vagy gyámjai. A’ férfi evangelika vallást követve, vallása’ fogalmánál fogva a’ katholikus plébánosnak nem az áldását, hanem csak jelenlétét, és ezt is egyedül annyiból kívánja és kívánhatja méltányosan, hogy házassága minden polgári következéssel bírjon, ’s leginkább nője és gyermekei’ érdekénél fogva egyházilag is teljes erejűnek ismertessék, ’s miután a’ katholikus plébánosoknak egyszerű és áldásnélküli közbejöttévé kötött házasságok is a’ fölebb említett tulajdonokkal bírnak, a’ férfira nézve az áldás’ megtagadása nem akadály. Továbbá nem akadály a’ katholika nő és ennek szülei vagy gyámjaira nézve is; mert azon nő, a’ ki szerelmének hevétől vagy más érdekektől elfogulva képes abban egykedvüleg megegyezni, hogy szerelme’ zálogai, hogy gyermekei vagy ezeknek csak egy része is más vallásban neveltessenek, mint a’mellyet ő jónak, legjobbnak tart, vagy legalább ollyannak tartani kellene, ha reá nézve ez nem akadály, bizonyára a’ papi áldás’ megtagadása sem fog akadályul szolgálni. Vallásos és erkölcsi erőszakról lévén szó; ha az áldás’ megtagadása a’ nőre nézve nem akadály a’ katholikus szülőkre vagy gyámokra nézve, a’ kiknél szinte a’ vallásnak magának nagyobb tekintetének kellene lenni, mint az áldás, ennek megtagadása nem leszen akadály. És igy azt hisszük, hogy a’ gyermekeknek katholika hitben neveltetésök’ biztosítása nélkül kötendő vegyes házasságoktól az áldás’ megtagadása iránt kiadott püspöki körlevelek az 1790dik évi 26. törvényczikkely’ 15. §. azon részével, melly a’ vegyes házasságok ellen akadály tételeket tilalmaz, nem ellenkezik, hogy pedig az említett törvényczikkely és §. azon szavaival, mellyek a’ vegyes házasságokat a’katholikus plébános előtt köttetni rendelik, a’ kérdéses körlevelek nem ellenkeznek, ezeknek tartalmából világos. De alaptalanul állittatik továbbá az is, hogy a’ vegyes házasságokra nézve ugyanazon szertartással kellett volna élni a’ magyar katholika anyaszentegyháznak, mellyel az 1790dik évitörvényczikkely’ alkotása idejétől legközelebbi időkig élt. Mert ha elmellőznők is, hogy a’ romai katholika egyház jelesül a’ házasságok’ összekötése' alkalmával használt szertartásait a’ nélkül, hogy e’ részben a’ polgári hatalom' beavatkozásának legkisebb nyoma is volna, az idő és körülmények’ kívánataihoz módosította, a' romai katholika egyháznak a’ vallásos szertartásra nézve fönálló hatalmát hazai törvényeink, jelesül pedig az 1543: 18, 1550: 16. nem csakhogy megismerték, hanem ezekre nézve mind számtalan törvényeink, mind a’szakadatlan szokás a’ világi beavatkozástól biztosították is. Annyi azonban bizonyos, hogy a’midőn az 1790dik évi 26. törvényezikkely az evangélikus vallást követőket vallásbeli dolgaikra nézve egyedül az egyházi elöljáróiktól a’ világi hatalom’ kizárásával jelenti ki függőknek, ugyanakkor a’ romai kathegyháznak soha kérdésbe nem hozott ebbeli függetlenségét a’ viszonyosság’ szent szabályainál fogva is eltörölni nem kívánhatta, és el nem törölte. Hozzájárul ezekhez, hogy a’ lelkiismeret, a’meggyőződés és vallás’ tárgya elidősülést nem ismer, és igy ha a’ szertartásokra nézve egyes tartományokban eltérések történtek volna is, ezeket a’ kath. anyaszentegyház’ egysége' tekintetéből is ennek szabályaihoz visszavezérleni nem csak nem tilos, hanem kötelesség is. Emelkedik azonban egy hatalmas szózat, ha nem is lealacsonyítani és a’ gyűlölség’ magvát elhinteni törekedő szándékból, de ezeket mégis könnyen eszközölhető hibás fölfogásból; tetszést sokaknál, elhitető.A némellyeknél van maga ezen szózat: „megtagadni az áldást, megtagadni a’jó kívánást, a’keresztény vallás' szelíd tanításaival meg nem egyez.“ Hisszük mi is, hogy isteni tanítónk ellenségeinket is szeretni parancsolván, a’ jó kívánást senkitől megtagadni nem lehet, nem szó-