Egyházi Tudósítások - függelékül a Religio és Neveléshez, 1841. 1. félév (2-26. szám)
1841-02-21 / 8. szám
50 nyék szerint;“ — a’ debreczeni 1667ki zsinat, mellyben a’ genevai articulusok elfogadtattak, art. 54. ezeket mondja: „Qui fundamentum doctrinae, verbum Dei contemnunt et non audiunt, illis nec Sacramentorum administratione, nec copulandi ritu ministrari permittimus, ut dicitur, nolite sanctum dare canibus.“ ’s a’ tengerből még egy cseppet: Moser corpus juris evangelicorum 1738. 395 dik lapon így ír: „Doctorum juris canonici evangelicorum una est sententia protestantes cum haereticis non posse copulari “ — De polgári törvényeink a’ vegyes házasságokat 1790/1 előtt nem ismerik ’s igy ezen év előtt alkotott törvényeinkre a’ vegyes házasságok’ ügyében hivatkozni sem lehet. Így állván a’ dolog, csak az lehet kérdés: mit rendel az 1790/1 diki 26. t.czikk’ 15. szakasza: Proles e mixtis matrimoniis , quae semper coram parochis catholicis ineunda erunt, quibus tamen impedimenta quaepiam quocunque sub praetextu in contrarium ponere cautum esto susceptae etc ? — Itt már kérdés: az akadály lételese közt értette-e a’ törvényhozó test megadását vagy megtagadását az áldásnak? úgy hiszem, nem; mert a’ vallás’ körébe tartozó’ polgári hatóság’ rendelkezésének tárgyai nem lehetnek ugyanazon törvény’szellemében is: „evangelici utriusque confessionis in iis, quae ad religionem pertinent, unice a religionis suae superioribus dependeant.“ — És valljon mi az áldás? Némelly egyházi szertartásokkal összekötött bizodalmas imádság, vagy az elmének Istenhez fölemelése, ’s abbeli bizodalmas kérelem, hogy áraszsza Isten szent malasztját a’ megáldatandókra. ’S e’ szerint nem volna-e képtelenség a’ világi hatalomnak azt rendelni, hogy valaki elméjét Istenhez fölemelje ? Igaz , Nérók és Diocletiánusok kényszeriték a’ keresztényeket, hogy a’ bálványoknak áldozzanak, de azon gondolatra, hogy ezen bálványokhoz,elméjüket is fölemeljék,nem jutottak. ..E’ szerint a’ dicsőség erre akarni valakit kényszeríteni , a’ XVIII. és XIX. századnak tartatott volna főn! (Század. 12. sz.) .A budapesti alesperesség' óvása.J Pestmegye’ folyó hó’ 3 — 5 napján tartott rendkívüli közgyűlésében a’ nm. Helytartótanács' azon intéző levele fölött, melly felsőbb parancs’ következtében a’ megye’ ,kinek meghagyja, hogy a’ magyarországi érsekek és püspökök által panasz tétetvén Pestmegye’ vegyes házasságot illető határzata ellen, az egész dolgot hagyják úgy a’ megye’ Rédei, mint van, hosszas vitatkozás történt; hol Horárik János beszterczemer 60 gyei áldozópap a Herczegsége’ a’ Prímás’ levele ellen nyilatkozott. E’ nyilatkozás ellen a’ budapesti alesperesség’ papjai a’ következő óvást nyújtották be a’ vármegyének: Méltóságos főispáni helyettes ur, tekint. Kir. és Rédek! — Értésünkre esvén, hogy a’ tekins megye folyó hó’ ékén tartott közgyűlésében Horárik János ur, beszterczemegyei áldozópap, és tek.szitáni Ullmann Móricz ur’ gyermekeinek nevelője úgy nyilatkozott, mintha a’magyar clerus’némelly tagjai, különösen több plébánosok nem hagynák helyben a’ magyar egyház’ főpásztorainak a’ vegyes házasságok’ föltétlen meg nem áldása iránti rendelkezésüket, sőt egyenesen ellenkező véleményben volnának a’ magyar egyház’ mélyen tisztelt főpásztorainak a’ sz. irás’ világos szavain, és az egész kath. anya szentegyháznak rendithetlen elvén alapult tanításával, luk, édes hazánk’ félremagyarázhatlan törvényeinek értelme szerint is, egyedül igazgathatják, és intézhetik el „secundum Ecclesiae Canones“ a’ vallás’ belügyeit és szertartásait. Illy nyilatkozása által pedig minket is a' kath. egyháznak tanítása — mellyhez rendíthetetlenül ragaszkodunk — és mélyen tisztelt főpásztorunk’ rendeletei iránt engedetlenség’ gyanújába kevert; nehogy tehát ezen gyanúnak legkisebb árnyéka is essék reánk, ’s ez által a’ gondviselésünkre bízott híveknek hitünk , és meggyőződésünk iránt kétségre okot szolgáltassunk: legszentebb kötelességünknek tartjuk, ezen, az egyházi pásztorkodás’ körén kívül lévő, sőt megyénkhez sem tartozó egyházi személynek hitünkkel és rendithetlen meggyőződésünkkel ellenkező, a’ kath. egyház’ tanításával meg nem egyeztethető nyilatkozása ellen a’ tek.ns megye közönsége előtt ezennel ünnepélyes óvást tenni, és nyilván kijelenteni, hogy mi, a’budapesti alesperesi kerület’ valamennyi plébánosai és többi lelkészei, az említett katholikus papnak, ki egyházának tanításávali ellenkezését világosan kinyilatkoztatá, nézeteiben nem csak nem osztozunk, hanem készebbek vagyunk mindent tűrni inkább, mintsem a’ kath. anyaszentegyháznak a’ vegyes házasságok’ föltétlen meg nem áldása iránti, mélyen tisztelt főpásztorunk’ körleveleiben, ’s e’ tek.ns megyének is megküldött nyilatkozásában kifejtett tanítását valaha megtagadni, azzal ellenkezőleg érzeni, vagy cselekedni. Kik egyébiránt ebbéli felszólalásunkat és óvásunkat, a’ gondviselésünkre bízott hívek iránti legszentebb kötelességünk’ teljesítésének, hitünk és meggyőződés.