Egyházi Tudósítások - függelékül a Religio és Neveléshez, 1841. 1. félév (2-26. szám)
1841-03-28 / 13. szám
ságos, hogy a’ vmegyék' tette, miszerint e’ kérdéses pontban a' szolgabirák által a' népet fölvilágosítani rendelik, törvénytelen, ollyas dologba avatkozván, melly törvényhatóságuk’ körébe nem esik. Sőt mivel törvénytelen, súlyosan bűnös is, mert az ugyan imént idézett törvénycikknél fogva meg van hagyva: neque contra eorum doctrinam quovis modo quavis ratione se se audeant efferte. Már a’ kérdéses szolgabirói fölvilágositások épen contra eorum doctrinam C. i. Episcoporum) történnek, ’s az anyaszent - egyháztól kárhoztattalak, tehát e' törvényczikkbe ütköznek. íme panaszkodtok, hogy a’ kath. papság sértője a’ törvénynek, midőn magatok nem tartjátok meg azt! — De káros következményű e’ rendelkezés az egyházra nézve is. Történhetik t. i. (a’ mi már egy helyűtt meg is történt) hogy a’ szolgabirák illy eljárásaikbana’ püspökök ’s papokat gyanúsító szavak's kifejezésekkel élnek, ’s mérgezett nyilaikat ellenük szólván mondják, hogy törvényszegők, igazságtalanok; hogy szeretetlenséget követnek el az áldásmegtagadással, ezek’ következtében rajok hallgatni , v. tanácsikat követni nem kell — mert tévedésben vannak. Már most kérdem : mindezekkel nem a’ bizalmatlanság’ magva szóratik-e el a’ nép között papja iránt? nem a’ legszentebb kötelékek szaggattatnak-e szét, mellyek épségben föntartása annyira lehetne érdekükben?! . . Vagy némelly együgyű pór-egyedet nem tántoritnak-e fel illy felvilágosítások: midőn törvényes után látja czáfoltatni püspökét, papját? kikről gondolta, hogy tudják, mi illő é s mi nem, mi törvényes és törvénytelen ? kikről gondolta, hogy tudják, mi tartozik a’hitük szerinti házasság-kötéshez? vagy ha itt meghallgatandja a’szolgabírót, nem következhetik, hogy más alkalommal lelkésze által a’ szónok-székről mondottakban is kételkedjék? Íme uraim ! itt a’ szegény nép’ együgyüségét kisértitek meg és megmérgezitek annak hitét. De a’ károk’ legnagyobbika még az, hogy a’ most is igen elterjedt religiobeli indifferentismusnak törvényes utat kaput nyitnak, melylyen a’ szegény tudatlan népet magok a’ törvény’ szolgái eresztik be, ’s másodszor, hogy magok tanítják engedetlenségre a’ népet ’s az egyháztól kárhoztatott tettnek, tehát bűnnek — törvényes szint adnak. És ez nem költemény, ez valóság. Mert midőn katholikus elvekkel ellenkezőre tanítja a’ szolgabiró az ezen egyház’ híveit, fejtegetvén, hogy a’ papoktól megtagadott áldások nélkülözhetők, nem vezet-e ez a’ többi hitbeli dolgok’ hasonló megvetése 's nélkülözhetésére? Nem ébred-e benne gyanú, hogy még több illy nélkülözhető is gondoljon hitében? És ime az indifferentismus’ születése. De még azon különösség is van a’ dologban, hogy itt a’ szolgabirák a’ lelkészekkel, kiknek a’ haza’ közboldogságán együtt kellene munkálkodniok, mintegy ellenségesen állnak szemben, az első rontólag, a' másik javitgatólag. Első t. i. a' szolgabiró a’ faluba, ’s az összecsőditett nép előtt a’ vegyes házasságról, ’s az áldás’ érvényességéről catechesist tart; a’ nép végig hallgatván a' tanítást (melly talán jó formán borsos és sujtásos lehetett) haza megyen , 's a’ hallottak fölött gondolkodik, de tanulságot sehogy sem képes belőle vonni, mert templomba menvén, ott épen ellenkezőt, azaz eddigi hitével megegyezőbbet hall lelkészétől a’ szónok-székről elmondatni. Vallyon kinek fog hinni többet a’ nép a’ hit’ dolgában: a' szolgabirónak-e , vagy lelkészének? akarjuk hinni, hogy lelkészének; de lesznek ollyanok, kik eltántorodnak, nem lévén erősek hitükben; lesznek ollyanok is, kiknek hitük' virágát a’ kételyek' fojtó pora lepi be, 's még ők is eltántorodhatnak, ha hitük szerinti fölvilágositást nem nyernek; — de minden esetben az örök végzés a’ botránykoztatókra ki mondá ítéletét. ... De veszedelmes e’rendelkezés a’ statusra is; mert nem kell feledni, hogy ha a' nép az egyház’ parancsit megveti, a’ világit sem tartja meg. Sőt ezeket annál könnyebben szegi meg, minél jobban megemlékezik arról, hogy az egyháziak’ megszegésére törvényszerüleg pártoltatott. A’ világi kormány csak addig állhat fon bátorságosan, míg a' nép az egyház iránt engedelmes; ennek megbomlása, a’ másiknak sírja. Az egyházon ejtett sebek visszahatással bírnak a' statusra, az egyház elleni engedetlenség a' statusban hagyja nyomait, — következményit. Ha az egyház’ parancsinak bármiféle pontban meg nem tartására figyelmeztetjük a’ népet, akkor a’ világi törvények’ lélekismeretes megtartása szinte lehetetlen, — mert ez attól veszi sanctioját. — Azon gondolható ellenvetésre, hogy a’ szolgabirák ebbeli eljárásaikban csupán a' vegyes házassági kérdés körűl maradnak, és csak a’ házasság’ lényegéhez az áldás’ szükségtelen létét fejtegetik, nem tűzvén ki czélul a’ mit fölebb következményekül elsoroltunk, az előbb elősorolt okok után még azt feleljük, hogy illy dolgok sehogy sem tartoznak a’ világi urakhoz, kiknek nem hivatásuk. Csak ne legyünk következetlenek min