Egyházi Tudósítások - függelékül a Religio és Neveléshez, 1841. 1. félév (2-26. szám)

1841-05-23 / 21. szám

PESTEM» 21. VASARNNAP» Május’ 23. Első félév. 1841. 21dik szám. Magyarország­. (Nagyváradon kálvária’ szentelés.) Május’ viránydás kezdetét vallásos szent érzelmeknek, hitünk­ ezen legszebb virágainak, ápolására szentelek. És ünnepet ülénk, egyikét végezvén azon mélyhatásu szertartásoknak, mellyek egyházunk' anyai bölcs gon­dosságát 's a’ katholika hit' emberszerüségét egyiránt tanusitják. Ünnepünk’ elerajzául azonban most, midőn az anyagiságnak különben nem halálos ellenségei egye­dül a’ vallást kivánnák pusztán szellemivé tenni, szük­ségesnek tartjuk megmondani, miszerint lelketlen külsőségektől, épen a’ tiszta vallásosság’ érdekében, mi magunk irtózunk leginkább; de más részről, sok­kal igazabb fogalmaink vannak az emberi természet­ről, mint­sem azt vélhetnek, hogy a’ halandó létek földi pályáján vallási érzelmeit egyedül kebelébe zárni, ’s azokat igy elrejtve kellőleg ápolni képes legyen. Sőt a’ meggyőződés’ leghatározottabb hangján nyil­vánítjuk, hogy a’ vallásnak külső kifejlesztése és gya­korlata, az emberiség­ jelen földi stádiumában, a’ vallásnak lényegéhez elválaszthatlanul tartozik; és a’ kathol. anyaszentegyház, midőn a’ szépművészetek­ minden nemeit a’ vallás’ érdekében működésre kény­szeríti , csak józan emberismeretet árul el. E’ szerint, ha mindnyájunknak, kik keresztények lenni 's e’ szép nevet megérdemleni akarjuk, a' kereszténység’ isteni szerzőjének élete, és ezen életnek legfönségesebb je­lenetei az ő szenvedése és halála, örökké szent em­lékezetű lészen, úgy a’ kereszt a’ kereszténységnek legtisztább jelképe maradand , és az üdvözítő’ vérál­dozatának emléke, fára vagy kőre lehelve, érezbe vagy betűbe öntve, tollal vagy ecsettel rajzolva, min­denkor szent és üdvösséges gondolatokat, magas ke­resztényi érzelmeket fog felkelteni a’ gondolkodó’ agyá­ban ’s az érzeni tudónak szivében. Illy nézetek szerint bírálandó, mert illy elvekből keletkezett, a’ mi keresztutunk ’s kálváriái kápol­nánk. — Várad’ éjszak-keleti részét környező hegyek­nek egyike, szinte kiválva a’többiek’sorából, köze­lebb simul az alant elterjedő városhoz, és nyílt tete­jéről szabad kilátást enged honunk’ egyik legemléke­zetesebb vidékére, a’ szép magyar alföldre. E’ kies tetőn, melly arra látszik rendeltetve, hogy e’ tájékon uralkodjék, itt emelkedik a’ csinos Rotunda 8 szilárd oszlopon nyugvó , homlokzatot képző elöhajlékkal, és kétfelől félkörbe hajló, hasonlókig oszlopsorozatot alakitó szárnyaival. Nem büszkén, hanem szelíd mél­tósággal tekint le, a’ hegyalján földi gondjaiba me­rülő ’s a’ mindennapiság’ porában hemzsegő néptö­megre; és csak azért látszik kiterjeszteni karjait, hogy az előtte elláthatlan távolságba terjedő puszták’ szilaj fiait a’ kereszt’ szelídítő oltárához édesgesse. A’ félkörü udvar’ közepén szabad ég alatt áll 3 kereszt ’s 2 sza­tua , pesti kőbányából, pesti mestertől; a’ mellék­oszlopok által képzett két szárnyépület alatt 14, több mint ötnyi magasságú, olaj festmény Krisztus’ kín­­szenvedésének egyes jeleneteit ábrázolván. A’ kápolna’ belsejét egyszerün­ diszes oltár, a’ kereszt’ föltalálását ábrázoló főkép, ’s egy pár kisebb, de valósággal mű­vészi becsű képek, ékesítik. Ide vándorlánk mi május’ 2-dikának kellemetes reggelén, és velünk vándorló Váradnak igen számos szép és jólelkü népe. Az ünnepélyes menetet V-Olaszi plébániai templomunkból a­ prépost Hohenlohe Sándor ő herczegsége vezérlé, 7­­2 órakor indulván meg. Ér­zékeny, szivreható látvány volt szemlélni az ájtatos sereget, mikint vonult el a’ régi omladozó egyes statiok mellett lelkének buzgó érzéseibe merülve , 's a’ délelőtti napnak tiszta fényében, az Isten’ fakadozó áldásainak, a’ szépreményü szőlő-hegyeknek köze­pette, mikint emelkedett a’ magasban , magasabbra, ezer, hitörömtől áradó ajak’ édes éneke, az örök atyának sz. színe elébe. — Szentelés után, nagy mise közben, városunk’ legkedvesebb egyházi szónoka főtiszt. Fogarassy Mihály kanonok úr emelé a’ lelke­sedett hívek’ buzgó ájtatosságát. —■ Hasonló érzel­mek között, tértünk vissza a’ plébániai templomba,­­s 12 óra leve , midőn valóban épületes ünnepünknek „Nagy Isten dicsérünk “kel véget vetünk. — Engedje az ég, hogy ezen nagyszerű örök emléke megyei Fű-21

Next