Egyházi Tudósítások - függelékül a Religio és Neveléshez, 1841. 2. félév (1-26. szám)

1841-10-10 / 15. szám

Bcmz. Második félév. 1841. Jgdik szám. PESTEM. 41. VASÁMMAI*.­­&cf©S*er’ fio. Magyarország. C Kinevezés.) Ő cs. ’s apost. kir. Fölsége Lei­­tovszky János pécsi püspököt „cs. kir. tanácsos“ czim­­mel méltóztatott legkegyelmesebben fölruházni. (Hk.) C Adományzás.) Prímás a herczegsége sept. 9kéről kelt adománylevelek következtében gróf Nádasdy Leopold komáromi főispánt, Komárom vármegyében kebelezett, és hatóságára nézve az érsekiéli székhez tartozó eörsi­­ és gadóczi­­ érseki nemesi telkekkel és ugyanezekhez tartozó két réttel örökösen megaján­dékozni méltóztatott. (Megyei közlés.) Főmért. S Kopácsy József her­­czeg-primás, hogy a’ veszprémieket jelenlétével sze­rencséltesse, October’­lse napján reggeli hatodfélkor ünnepélyes harangzúgás között elindult Esztergomból. (Próbatétel) Folyó évi September’ 23 án tar­tatott a’ szombathelyi kisdedóvó intézetben számos úri vendégek’ jelenlétében a’ kisdedek’ próbatétele a’ szülők’ és egyéb hallgatók’ teljes megelégedésével. A’ kisdedek’ száma 70, kiknek egy harmad része olly sze­gényekből áll, kik az intézetbe minden fizetés nélkül vétetnek föl. — Ezen jótevő egyesület 6 évre kötelező magát az intézet’ föntartására, hogy öntapasztalásból tudhassa, czélirányos, hasznos-e az az ifjúság’képe­­zésére, mert csak gyakorlatból fog kisülni: idő előtti-e, vagy pedig korszerű-e hazánkban is ezen intézet. A’ próbatétel’ tárgyai ezek valának: I. Betűk’ ismérése és egybefoglalása az lső, 2ik, 3ik, 4ik táblán, ll. Számolás a’ gépelyen. III. Alak-tudomány. IV. A’ vármegyék’ előszámlálása hazánk’ földabroszán. V. Az idő’ fölosztása. VI. Természet’ leírása. VII. Az ember’ ismérése. VIII. Írás az iskolai fatáblán. IX. Mozdulássali számolás. X. Történet Krisztus urunkról. XI. Erkölcsi mondások és XII. Énekek. XI. Testi gyakorlás. (Necrolog.) Nagyon tisztelendő Bertalan Fe­­rencz ur, Veszprém megyebeli áldozó pap, alsó páhoki plébános, keszthelyi alesperes e’ folyó évi September’ tökén egy hétig tartó súlyos betegeskedése után a’ halandók közül az örökkévalóságba átszenderült, éle­tének 50dik esztendejében. — Mennyivel váratlanabb volt ez eset, annyival meglepőbben fogta el a’ fáj­dalmas érzés a’ sziveket, és mennyivel inkább kitudta magának víni mindeneknél a’ köz­tiszteletet, bizodal­mát és szeretetet: annyival többeknél hagyott maga után gyógyithatlan sebet. Siratják őtet baráti, mint hasonlíthatatlan társokat; fájlalják hívei, mint szere­tett jó lelkipásztorukat; gyászolják az ügyefogyottak, mint legjóltévőbb pártolójokat; kesergik minden is­merősei, mint felejthetetlen kedveltjöket; ’s nincs, ki ha vele bár egyszer szólott, értvén halálát, meg ne kényezze. Hasznos volt papsága, kívánatos ma­gaviselete, példás élete, kora halála; kivel a’ tár­­salkodás szint olly öröm volt, mint most a’ reá visz­­szaemlékezés epesztő bánat. Végrendeletében nem csak a’ helység’ szegényeiről, kiknek életében való­ságos atyjok volt, hanem megyénkbeli ’s országos intézetekről is emlékezik, hátrahagyott vagyonjaiból mindenikre áldozván. Holt testét számos egyházi sze­mélyek, több világi urak és asszonyságok, ’s temér­dek sokasága a’ híveknek, sőt. bocsári Svastits Károly ur’, hahóti apát ’s keszthelyi plébános’ vezérlete alatt, temetőbe kisérték, hol az elkeseredés legfőbb fokra emelkedett azon sírnak megpillantására, melly olly érzéketlenül átölelő kit szerettek, elraboló kit tisztel­tek, megemésztendi kit kívántak, ’s bár kinél a’ fáj­dalmak elnyomták is a’ szózatot, de visszatérvén, min­denki legalább sóhajtva gondolta: Isten nyugosztalja testét, boldogítsa lelkét! Belleigh József. (Nagyváradi latin megyének nevelést tár­­gyazó alapított jótévőségei. Vége.) A’ nagyváradi latin megye’ bíborosai azonban nem csak a’ fiú árva növendékek’ czélirányos nevelését valának készek ál­dozataikkal elősegéteni, hanem az emberi társaság’ kedves felére — a’ nőnemre is kiterjesztvén gondos­ságukat, annak képezését igyekezének valamint ala­pítani, úgy az állapítás’ áldásaiban az ügyefogyotta­­kat is részeltetni, meg lévén győződve egy részről az iránt, hogy a’ nőnemet a’ nevelés méltó joggal 15

Next