Egyházi Tudósítások - függelékül a Religio és Neveléshez, 1842. 2. félév (1-26. szám)

1842-08-07 / 6. szám

59 60 ’s a' megjelent ifjúság-barátoknak kellemessé, gyö­­nyörködtetővé tenni. E’ sorok’ írója, ki, meg lévén győződve, miszerint az ifjúság’ bimbajában rejlik a’ jö­vőkor’ boldogsága­ vagy boldogtalanságának csirája, — éles figyelemmel szokta kisérni a' jeleneteket, mellyekben az ifjúság’ belső élete koronként mutat­kozni szokott, ez ünnepélyekben vigasztaló örömmel látá az elszánt akarat ’s mondhatnák önáldozás’ gyü­mölcseit és méltánylatát. Az iskolatermek, hol julius’ 28, 29 és 30án tartattak e’ gyakorlások, alig birák befogadni a’ különbféle szinezetü vendégeket, kik közt tisztelve szemlélénk férfiakat, kiknek a’ tanító és nevelő pályán szerzett érdemeikért a’ hálás elisme­rés örökzöldeletü koszorút font halántékaikra — és szülőket, magzataik­ legjobb öröksége, a’jó nevelés iránt részvétteljeseket. Dicsérettel illik említenünk az ifjúságnak ezen, a' szoros iskolai tartozások’ körén kívül eső tényre buzgó vállalkozását, mint munkára hajló jellemének díszes tüneményét; a’ szorgalmat, mellyel rendes tanulmánya mellett még terjedelmes, szív- és észképző tárgyakat sajátaivá tett; az ügyes­séget és fölfogást, mellyel vendégeiket előadásaik közben olly kellemesen meg - meglepték — 's a’ mit mindezek föltételeznek, a’ tanitókat’ fáradni nem tudó kitartását, ügyszeretetét, a’ tárgyak' választásában nyilatkozó tapintatát, ízlését, józan szellemét ’s az egésznek ifjúsági örömünneppé alakítása körüli bölcs intézkedését. Az oltár, haza­­s tudományok’ szolgá­latában megőszült bajnok, nagys. és főtiszt. Fejér György 3 prépost-kanonok, kir. tanácsos ur mind végig figyelemmel kiséré a’reményteljes ifjúság’ efféle működését és „Bévezetés a' Philosophiára“ czimű munkájából 10 példányt oszta szét jutalomul az erény­nek és tudományos iparnak. Az elszavalt tárgyak ’s előadott színdarabok, mellyeket a’ rajtok elömlő val­lásos és erkölcsös elem még kedvesebbekké tön előt­tünk , egy kötetben kiadva, ifjúsági magyar irodal­munk’ nagy részint parlag mezején érzékeny hiányt pótolnának ki, mi hogy valósuland, a’ derék tanító urak' ismeretes közremunkálási szelleme bennünk leg­jogosabb reményeket gerjeszt. — Az ismeretes latin vers: „principium finisque tui Deus esto laboris“ sze­rint valamint a’ szent Lélek’ segédül hívásával kezdé úgy mainap Istennek bemutatott hálaáldozattal végzé a’ tanulóság az iskolai évet, mellyet az osztályzat­olvasás végkép befejezett. Az ifjúság’ száma ez évben 652 vort. M. (Tanár - koszoruztatás.­ A' múlt hónapban theologiai tanárkoszoru’nyerése végett a’következő két tudós férfiú tartott az egyetem­ nagy teremében az összes theologiai tanulmányokból nyilványos vita­tást, u. m. julius’ 23 án ut. Magyari Alajos csanád­­megyei áldozópap, 's a’ püspöki lyceumban helyettes tanító ; 30án pedig nt. Gyur­csek János áldozó pap, a­ nyitrai püspöki lyceumban az erkölcs és lelkipász­­torság tudományának, az egyházi szónokságnak, ca­­techeticának és felsőbb nevelés tudományának he­lyettes tanítója,­­s a’ papnevelőházban a’ tanulmá­nyok’ elöljárója. (Necrolog.) Julius’ 29 én reggeli 9 órakor mellvizkórság’ következtében az örökkévalóságba köl­tözött méltóságos és főtiszt. Dercsik János, prisztini ez. püspök, f. m. magyar kir. helytartósági előadó tanácsnok, sz. Ipoly zoborhegyi apátja, sz. István esztergomvári prépostja, esztergomi kanonok, hittu­dományi tanár, a’pesti m. kir. egyetemnél hittudomány­­kar’ elnöke és igazgatója. Született Csaczán 1785 ben május’ 1dén; az érseki megyébe fölvétetvén iskolái’ végezte után a’ pesti középponti papnevelő-intézet­ben tanulmányok’ elöljárója volt 1807—9; azután a' nagyszombati lyceumban a’ sz. írás’ magyarázatát ta­nította 1810—14; ekkor a’ pesti m. kir. egyetemhez az arab, kaldeai és syriai nyelvek’ professorává ne­veztetett; jeles érdemei’ tekintetében ő Fölsége’ ke­gyelme által 1826 ban esztergomi kanonokká 's a' pesti középponti papnevelő intézet’ kormányzójává; 1833ban a’ theologiai kar’ elnökévé 's igazgatójává, 1837ben pedig prisztini cz. püspökké 's kir. hely­tartósági tanácsnokká lett. Benne a' magyar anya­­szentegyház és haza egy, nagy erényekkel díszelgő, mély itéletű, szelíd jellemű és széles tudományu fiat*l és buzgó hivatalnokot veszte, sok keseredett pedig jótevő vigasztalót. Hali tetemei julius’ utolsó napján számos egyházi ’s világi méltóságok’ és töméntelen népség’ kíséretében vitettek a’ budai főegyház’ sírbolt­jába. A’ temetési sz. szertartásokat mélt. Miskolczy Márton tim­iniai fölszentelt püspök végzé. Lelkeért az engesztelő sz. miseáldozatok folyó he’­yén tar­tattak ugyanazon budai főegyházban. Béke hamvainak. *) Sajtó’ utján világot látott munkái ezek: Institutiones linguae arabicae in usus Theologiae Auditorum , ad summas lineas reductae. Viennae 1816. — Parelella linguae aramaicae institutio, in compendio exhibita. Pestini 1835. — Sermo dum R. Universitas Hunga­­rica bissecularem memoriam natalium suorum ete. recoleret. Budae 1836.

Next