Egyházi Tudósítások - függelékül a Religio és Neveléshez, 1842. 2. félév (1-26. szám)
1842-10-23 / 17. szám
pedig túlságos, helytelen és törvénytelen, a’ nemzeti szakadás’ magvát magában rejtő óhajtás legkisebb részben sem pártoltatván, csak tudomásul vétetett. Egyik jeles táblabiró velés szónoklatának jelentőségét leginkább azzal is, midőn azt hozá elő, hogy Beregnek e’ körlevelét Csanádmegye sem pártolta, hatalmasan és következetesen emelé. Vg.Pannonhalmi ünnepélyt Oc. Edike örömünnep volt a’ hármas halmon álló kolostor lakosainak, mivel a’ régen óhajtott ’s végre ő Fölsége’ magas kegyelme által megnyert sz. Benedek-rendbeli főapát Rimely Mihály ő méltósága e’ napon téve ott első, noha csak rövid időre nyúlandó látogatását. Ő méltósága’ eleibe tehát a’ szerzet’ részéről öröm és hódolat’ kijelentése végett biztosság küldetett. Azonban a’ jobbágyság is örvendvén tisztelhetni legkegyesebb földes urát, Nyalka helység kiküldé a’ határra tisztelgő lovasait; később a’ sz.mártoni határban helybeli lovasok is csatlakoztak a’ nyalkaiakhoz, válni ezek szeretett földes uroktól nem akarván. A’ kolostor előtt a’ városi lelkipásztor tolmácsolá a’ közörömet, a’ kapun belől az uradalomi tisztek tevék hódolatukat; fölmenetelénél pedig a’ kolostori egyháznak a’ szerzetesek várva várták óhajtott föapátjokat, az oltár’ zsámolya előtt vele eggyütt áldást kérendök az égből, hogy a’ népnevelésre ’s tudományok ápolására szentelt fáradozásaik kívánt gyümölcsöt teremtenek, és kedvesek legyenek a' király, haza ’s egyház’ színe előtt, ők pedig méltóknak láttassanak őseikhez. Az ájtatosság’ végével ő méltóságát sakában az összes convent előtt a’ szerzet’ érdemdús per jelent. Jankó Bódog ékes szavakkal köszöntötte, mellyre a' főapátnak lelkes válasza következett. Fiúi tisztelet, atyai kegyesség , kölcsönös bizodalom és szeretet bélyegzé e’ két derék beszédet, és a reájok következett éljenek csak azon reményt fejezék ki, melly mindenkinek keblét megszállá, t. i. hogy az egyetértés főben és testben Pannonia’halmaira hosszú derűt fog hozni, mellynek jótékony világánál Mabillonok, Montfauconok, 'S több hasonló nagy férfiak’ dicső nyomdokai, utánzásra többeket fognak serkenteni. Poroszország. Tudva van, hogy legközelebbi időben Berlinben a’ tanulók közt társaság alakult,mellynek czélja: magát mindinkább bensőbben kapcsolni a’ történeti Krisztushoz, vagy a’ mint közelebbről kifejtetik: ,,a’ kereszténységnek nem csak eszmei hanem történeti igazságáról való meggyőződést mindinkább erősíteni és terjeszteni.“ Szabad legyen ezen társaságról, melly már magasabb helyről is jóvá hagyatott, véleményemet nyilvánítanom. Nekem úgy látszik, mintha ezen társaság az leendene talán Poroszországra nézve, mi Angolországra a’ puseyismus, t. i. a’ kathol. egyházhoz való visszatérésre vezető átmenet; mert valamint az ember, úgy a’ bűn által szükségessé vált megváltás, a’ kereszténység is, történet’ tárgya. Nincs azért megbocsáthatlanabb hiba, mint midőn az ember, valamint sok rationalista protestáns tesz, saját eszéből alakítja ki a’ kereszténységet, és a’ hitből minden positivumot, mellyet az ész föl nem foghat, elvet. A’ keresztény anyaszentegyháznak lényegét a’ történetből, minden századok’ irás- és szóbeli tanutéteiből — a’ bibliából és hagyományból kell megmutatni. Ezt akarja a' berlini tanulók’ társasága megkísérteni. A’ rationalista protestánsok mindenesetre kedvetlenül látják ezt, és a’ sokat elhasznált pietismusi névvel gyanúsítják e’ kezdetet; azonban a’ társaság nyilvánitá, hogy az álpietismussal semmi köze, de szívesen elfogadja a’ pietismus nevet, ha a’ kereszténység’ történeti fölfogása a’ „pietismussal“ ugyanegy. E’ társaság’ eddigi működéséről az tudatik, hogy a’ tudományos gyűlések és vitatkozások „tökéletesen ifjuan vig modorban “ történnek , melly már előre látható volt a’ tanulóktól. “ Valóban feszülten várjuk, mi lesz az eredmény. Annyi bizonyos, hogy ha a’ társaság hű maradand históriai czéljához, ennek a’ katholika egyházhoz kell őket végre vezérleni. Ez olly reménység, mellyet bizonyosságra emel az, hogy épen nagy és kitűnő történettudósok lettek katholikusokká. Adja Isten áldását. Mi nem akarunk más egyházat mint azt, melly mindig és minden helyen létezett; — — és ez a’ romai katholika anyaszenit e egyház. Ha a’ berlini egyesület valamelly más Krisztus- egyházat tudna történetszerüleg megmutatni, akkor annak hívei leszünk mi is; de illy öröködés hasztalan lesz mindig, valamint volt is. Csak önhittség és értelmi kevélység, a’ szív’ ferdesége és indulatossága képes az ős történeti igazság’ helyébe saját agyrémet helyezni; de a’ történet történet marad, és a’ romai kathol. anyaszentegyház mellett, mint tanú szólal föl az idők’ végéig. (N. Sion.) Egy protestáns egyházi folyóiratban olvassuk, hogy Sziléziában a’ protestánsok’megtérése úgy állott