Egyházi Tudósítások - függelékül a Religio és Neveléshez, 1842. 2. félév (1-26. szám)

1842-10-23 / 17. szám

pedig túlságos, helytelen és törvénytelen, a’ nem­zeti szakadás’ magvát magában rejtő óhajtás legkisebb részben sem pártoltatván, csak tudomásul vétetett. Egyik jeles táblabiró velés szónoklatának jelentőségét leginkább azzal is, midőn azt hozá elő, hogy Bereg­­nek e’ körlevelét Csanádmegye sem pártolta, ha­talmasan és következetesen emelé. Vg.­­Pannonhalmi ünnepélyt Oc­. Edike öröm­ünnep volt a’ hármas halmon álló kolostor lakosainak, mivel a’ régen óhajtott ’s végre ő Fölsége’ magas ke­gyelme által megnyert sz. Benedek-rendbeli főapát Rimely Mihály ő méltósága e’ napon téve ott első, noha csak rövid időre nyúlandó látogatását. Ő mél­tósága’ eleibe tehát a’ szerzet’ részéről öröm és hó­dolat’ kijelentése végett biztosság küldetett. Azonban a’ jobbágyság is örvendvén tisztelhetni legkegyesebb földes urát, Nyalka helység kiküldé a’ határra tisz­telgő lovasait; később a’ sz.­mártoni határban hely­beli lovasok is csatlakoztak a’ nyalkaiakhoz, válni ezek szeretett földes uroktól nem akarván. A’ kolos­tor előtt a’ városi lelkipásztor tolmácsolá a’ közörömet, a’ kapun belől az uradalomi tisztek tevék hódolatukat; fölmenetelénél pedig a’ kolostori egyháznak a’ szerze­tesek várva várták óhajtott föapátjokat, az oltár’ zsá­molya előtt vele eggyütt áldást kérendök az égből, hogy a’ népnevelésre ’s tudományok­ ápolására szen­telt fáradozásaik kívánt gyümölcsöt teremtenek, és kedvesek legyenek a' király, haza ’s egyház’ színe előtt, ők pedig méltóknak láttassanak őseikhez. Az ájtatosság’ végével ő méltóságát sakában az összes convent előtt a’ szerzet’ érdemdús per jele­nt. Jankó Bódog ékes szavakkal köszöntötte, mellyre a' főapát­nak lelkes válasza következett. Fiúi tisztelet, atyai ke­gyesség , kölcsönös bizodalom és szeretet bélyegzé e’ két derék beszédet, és a­ reájok következett élje­nek csak azon reményt fejezék ki, melly mindenkinek keblét megszállá, t. i. hogy az egyetértés főben és testben Pannonia’halmaira hosszú derűt fog hozni, mellynek jótékony világánál Mabillonok, Montfauconok, 'S több hasonló nagy férfiak’ dicső nyomdokai, utánzásra többeket fognak serkenteni. Poroszország. Tudva van, hogy legközelebbi időben Berlinben a’ ta­nulók közt társaság alakult,mellynek czélja: magát mind­inkább bensőbben kapcsolni a’ történeti Krisztushoz, vagy a’ mint közelebbről kifejtetik: ,,a’ keresztény­ségnek nem csak eszmei hanem történeti igazságáról való meggyőződést mindinkább erősíteni és terjeszteni.“ Szabad legyen ezen társaságról, melly már magasabb helyről is jóvá hagyatott, véleményemet nyilváníta­nom. Nekem úgy látszik, mintha ezen társaság az leen­­dene talán Poroszországra nézve, mi Angolországra a’ puseyismus, t. i. a’ kathol. egyházhoz való vissza­térésre vezető átmenet; mert valamint az ember, úgy a’ bűn által szükségessé vált megváltás, a’ keresz­ténység is, történet’ tárgya. Nincs azért megbocsát­­hatlanabb hiba, mint midőn az ember, valamint sok rationalista protestáns tesz, saját eszéből alakítja ki a’ kereszténységet, és a’ hitből minden positivumot, mellyet az ész föl nem foghat, elvet. A’ keresztény anyaszentegyháznak lényegét a’ történetből, minden századok’ irás- és szóbeli tanutéteiből — a’ bibliá­ból és hagyományból kell megmutatni. Ezt akarja a' berlini tanulók’ társasága megkísérteni. A’ rationalista protestánsok mindenesetre kedvetlenül látják ezt, és a’ sokat elhasznált pietismusi névvel gyanúsítják e’ kezdetet; azonban a’ társaság nyilvánitá, hogy az ál­­pietismussal semmi köze, de szívesen elfogadja a’ pietismus nevet, ha a’ kereszténység’ történeti föl­fogása a’ „pietismussal“ ugyanegy. E’ társaság’ ed­digi működéséről az tudatik, hogy a’ tudományos gyűlések és vitatkozások „tökéletesen ifjuan vig mo­dorban “ történnek , melly már előre látható volt a’ tanulóktól. “ Valóban feszülten várjuk, mi lesz az eredmény. Annyi bizonyos, hogy ha a’ társaság hű maradand históriai czéljához, ennek a’ katholika egy­házhoz kell őket végre vezérleni. Ez olly reménység, mellyet bizonyosságra emel az, hogy épen nagy és kitűnő történettudósok lettek katholikusokká. Adja Is­ten áldását. Mi nem akarunk más egyházat mint azt, melly mindig és minden helyen létezett; — — és ez a’ romai katholika anyaszenit e egyház. Ha a’ ber­lini egyesület valamelly más Krisztus- egyházat tudna történetszerüleg megmutatni, akkor annak hívei le­szünk mi is; de illy öröködés hasztalan lesz mindig, valamint volt is. Csak önhittség és értelmi kevélység, a’ szív’ ferdesége és indulatossága képes az ős törté­neti igazság’ helyébe saját agyrémet helyezni; de a’ történet történet marad, és a’ romai kathol. anya­­szentegyház mellett, mint tanú szólal föl az idők’ vé­géig. (N. Sion.) Egy protestáns egyházi folyóiratban olvassuk, hogy Sziléziában a’ protestánsok’megtérése úgy állott

Next