Egyházi Tudósítások - függelékül a Religio és Neveléshez, 1842. 2. félév (1-26. szám)
1842-07-10 / 2. szám
plomból — minekutána itt „Veni sancte“ tartatott volna — a' temérdek sokaság két sort képezvén, fáradhatatlan főpásztorunk a' processiót gyalog vezeté a' temető' közepén álló, több mind egy óra negyedre távol eső kápolnához. Már ha a’ búcsú’ megszerzése körüli fáradozása ’ exta’ jeles buzgóságát fönnen hirdeti, úgy ezen fáradságos ünneplés legelevenebb katholikus hitének és azzal karöltve járó felebaráti szeretetének, nem különben e kettőre támaszkodó keresztény reménységének olly fényeskedő világa volt, melly az embereket ellenállhatlanul ragadt arra, hogy vele együtt dicsőítsék az atyát, ki mennyben vagyon. A processio a’ nagy sokaság miatt majd három óra negyedig tartott. És noha azt kelle hinnünk, hogy minden nép velünk jára, mégis midőn a’ tekervényes öblös kegyutból a’ Dunára és Bács’ rónájára nyíló, kellemesen meglepő szabadra érénk, és a’ temető' kapuján belépénk , ott egy uj roppant sokaságra akadtunk, melly, messze elterjedésben, hullámzólag térdre bocsátkozva ájtatosan fogadá ő exja’ püspöki áldását. Belépvén ő exja a' kápolnába, melly egyszerűségében némelly czélszerüknek vélt szerény készületekkel volt a’ főpap’ elfogadására fölékesitve , mindjárt a’ néphez fordulván, édes atyai hangon kenetteljes , mindenkit szive’ mélyéig meghatott beszédet tarta; mellyben a’ kettős ünnepnek kettős nagy becsű jelentőségét megmutatván, és alatta a' pápai nevét deák, magyar, német és horvát nyelven hirdettetvén; azután, midőn lelket ragadó és szivet olvasztó ájtatossággal könyörög vala áldásért szentséges atyánkra a' romai pápára, ő Fölségére legkegyelmesebb királyunkra , és a’ mi díszes és gazdagon ellátott templomunk’buzgó patronusaira; végtére töredezett hangon mondá ő a'nagyérdemű: „Szerelmes fiaim! kérlek titeket, hogy könyörögjetek én érettem is, érdemetlen pásztortokért.“ Ekkor a' megindított keblek bő ’s tartós könyzáporban tőrének ki, mellyet én repeső lélekkel, mint az ünnepély’ üdvös hatásának aranybetűkre méltó, csalhatatlan bizonyitványit, viszont könyükkel üdvözlék! — Épületes volt látni, miképen a' helybeli ’s több vidéki uraságok a’ processióval a’ kápolnába érkezvén, ez alkalommal,mélyen meghatott keblükön szinte könyük által kénytelenittettek könnyíteni. Befejezvén ő exja' a' sz. beszédet „Te Deum“ tartatott; és következtek a’ három nyelven egyszerre tartott predikátziók: magyar ugyan a' kápolnában, német és horvát pedig egy egy árnyékos fa alatt a' szabadban. Ezeket követte a’ véghetetlen érdemű áldozat, mellyet ő nemélt. jól rendezett Elter József, bozsoki mester’ igazgatása alatt állott egyházi zene mellett, kitelhető fényességgel mutatott be az irgalmasság’ atyjának, és alatta az ur’ asztalához sietettek’ egy részét megáldoztatá. A’ szent misének vége lévén, a’ nem kevéssé kifáradott buzgó főpap a’ rendezett processiót ismét gyalog visszakiséré az anyatemplomba, hol a’ hold, szűz’ commemoratiója után, ünnepélyes áldással fejezé be az egész vidékünkre nézve elfelejthetetlen ájtatossági ünnepélyt. Végezetül a’ papságtól egyházi diszöltözetben a’ plébániába viszszavezetteték. Ott az isteni szolgálat alatt működött hangászok számára fényes ajándékot méltóztatott a’ helybeli plébánosnak általnyujtani. Noha a nagyméltgű püspöki megyéjének roppant nyája fölött ismeretes gondos figyelemmel őrködik , minden módon erősítvén híveit, hogy ne legyenek habozó kisdedek, kik a’ tudomány’ minden szelétől ide ’s tova hajtogattassanak, mégis buzgóságának legnagyobb igyekezetét, főpásztori bölcsességéhez képest, a’ viaszelméjü és szivü gyönge seregre — melly a' mi ilyen képet nyomunk rá, rendszerint végig ollyant visel — fordítja főleg. Ezen szent czélra fáradozásainak határa, roppant költségeskedéseinek vége nincs. És őt a’ vizsgáló szem soha gyönyörűbb örömbe — úgy szólván úszni — nem tapasztalta , mint midőn a' kisdedek közt atyailag kérdezve és oktatva forgolódni látta. Mi megyebeliek ezt az évnek minden szakában láthatjuk, ti többiek olvastátok azt a’ hírlapok’ hasábjaiban. Tehát azért mondám , hogy mélt. uraságunk lelket röptető örömet készített ő exja számára, mivel a’ tisztelt uraság, jobbágyainak boldogságát szivén hordozván, a’ több mind 3000 katholikus lélek közt 300ra menő iskolások’ részére, az előbbeni egy kicsiny helyett két nagy iskolaszobát, a’ tanítók’ részére pedig minden ágra nézve kényelmes lakást, nagy költséggel épit; és ezen építéssel ő exját ez ünnep’ alkalmával lepek meg kellemetesen. Ezt ő exja meglátogatá, egyes részeit nagy kéjjel megszemlélő és mindent czélszerünek talála. A’ mélt. uraság’ bő és fényes asztalánál, midőn tek. Bésan Mihály földes ur által előbb megüdvözöltetett volna ő n. méltósága, ez szinte a’ mélt. családot