Egyházi Tudósítások - függelékül a Religio és Neveléshez, 1843. 1. félév (1-26. szám
1843-05-28 / 22. szám
sokaság’kíséretében, örök nyughelyére tétetett. Végrendelete életében bizonyított jótevőségének örök emléke; ugyanis aránylag nem nagy vagyonáról ekkép rendelkezett: a’ megye kórháza’ betegei közül isteni tisztelettel, ’s oktatás-és vigasztalással foglalatoskodandó lelkipásztor’ fizetésére 3,000 ft; a’ betegek’ részére 3,000 f.; a’ szegény leányzók’ elemi oktatásával dicséretesen foglalkozó apácza-szerzettnek 3,000 f.; a’ capucinus szerzetnek 2,000 f.; a’ rozsnyói egyházbeli lelkipásztorok és tanítók’ részére 3,000 f.; az ezen egyházi megye’ lelkipásztorai és tanítói fizetések’ jobbítására 6,000 f.; a’ növendékpapsági intézetnek 1,000 f.; a’ szentirást magyarázó tanító fizetése’ javítására 1,000 ft.; a’székes templomnak 1,000 f.; az elaggott és nyugalmazott lelkipásztorok intézetének 1,000; a’süketnémáknak 200 for.; a’ vakok pesti intézetének 200 for.; öszszesen 24.400 forintot pengő pénzben. — A’tömegből ezeken fölül fönmaradandó öszveg’ fele, az életében vallásos szegényebb szülők gyermekei’ nevelésére atyai bőkezűséggel egyik fiú — másik leánygyermekek’ javára alapított intézetnek fog esni, és csak másik felében osztozandnak rokonai. — Ha azon roppant summák, mellyekkel életében, soha külföldön, mindig mint hálás honfi hazájában, sok rendű jótéteményeit naponként szaporító, e’ végintézvényét együvé veszszük, kénytelenek vagyunk elismerni, hogy a’ papi jószágok sokkal nagyobb jótékonysággal vannak, mint a’ világi nagyokéi, olylyakéi t. i., kik vagyonuk’ nagy részét kényelemben külföldön költik el. — Az elhunytnak utolsó szavai voltak: ,,Domine! exaudi me,mi és mi az érette könyeket ejtő számos árvák és ügyefogyottakkal együtt utána mondhatjuk: Nyugodjanak békében hamvai! (Világ.) Olaszország. Roma. Ő szentsége hitszerint a’ sz. Liguori Alfons redemtorista társulatábóli Menezes Ferencz atyát, Keletindiát és különösen a’ bombayi püspökséget érdeklő egyházi ügyek’ megbízásával tisztelte meg, kinevezvén őt egyszersmind apostoli helyettessé , kinek széke Bombay leend. A’ redemtoristák’ társulata két év óta fölötte terjed, különösen Keletindiában, hol az ottani térítőknek buzgó munkatársakat ad, és bizonyára nagy részt veend az evangéliumnak Chinában való terjesztésében is. — Vagynak Romában, még Lengyelországnak önállási időszakából lengyel nemzeti alapítványok, — igy a’ sz. Stanislav egyháznak nagy alapítványát említjük csak, —és ezeknek jótéteményét kizárólag az orosz kormány élvezi most. A’ forradalom óta itt lakó számos , és magát többnyire egyházi rendre képező lengyel, ha csak a' vagyonosok’ sorába nem tartozott, magán-adományokra volt utasítva. E’ tekintetben sokat tett a’ párisi érsek; az ő buzgó közbejárásának köszönik leginkább ezen hontalanok, hogy a’ franczia király lakhelyet engedett nekik a’ I. Claudio régi burgund nemzeti egyház’ melléképületeiben. Francziaország. A’ lipcsei „Deutsche allgemeine Zeitungéban ezeket olvashatni: Páris, majus’ mikén. Midőn néhány nap előtt olvasom, mikép kegyed’egyik párisi levelezője a’ Párisban uralkodó indifferentismusról beszélt (a’ 35dik számban), ’se’ mellett a’ vallásos érzet’ isméti föléledését, mellyről már olly sok különbféle lapok öszhangzólag nyilatkoztak, egyáltalán nem akará megengedni: akkor mindazon sok tapasztalások, mellyeket e’ részben mind Párisban , mind a’ vidéken tettem, élénkül újra föléledtek lelkemben ; ’s megfoghatatlan volt előttem , mikép lehet azon törekvést, melly most inkább mint valaha kitünteti magát, épen nem ismerni. Ha kegyed levelezőjének állításai egyedül Párisra vonatkoznak, akkor azok csak résznyire igazak; de a’ tartományokról lehetetlen mondani, hogy ott közönyösség uralkodik. Ellenkezőleg, mi az egyháziasságot illeti, a’ tartományok úgyszólván már a’ sorompóknál kezdődnek , és sehol sem olly jámborok, sehol sem járnak szorgalmatosabban templomokba az emberek, mint a’ tartományokban, éspedig minden rangbeliek. Ki nem meggyőződésből teszi ezt, kell mégis tennie, hogy a’ sokaságból ki ne zárja magát, mert itt olly erős buzgóság is uralkodik általán, hogy a’ német előtt néha megfoghatatlannak látszik. Párisban, igaz, nem találni föl az egyháziasság’ ezen fokát. Az anyagi haszon’ vadászása itt mindenütt tulnyomóssággal bir; de hibázna, ki e’ mellett minden vallásos érzetet elenyészettnek hinne. Párisban csaknem soha sem találni üres templomot, egyes kápolnák a’ nap minden óráiban telvek, mégpedig minden rendbeliekkel; nem szeretnek a’ mindig nyitva álló szentegyházak előtt elmenni, annélkül, hogy napjában legalább egyszer ne imádkoztak volna. Az alsóbb ősz-