Egyháztörténet, 1944 (2. évfolyam, 1-4. szám)
1944-01-01 / 1-2. szám
Ami most már a munka érdemét illeti, nem látjuk eléggé kiemelve benne azt a tényt, hogy a régi Romániaterületén élő sokféle néptöredéket a görögkeleti egyház kovácsolta eggyé, ennek hatása alatt nyert kulturális színt, amiben természetszerűen sok a szláv elem is. Ugyanezt láthatjuk az erdélyi szászoknál, kiknek sajátos lelkiségét szintén egyházi szervezetük javára kell írni, amint ennek ékesen szóló bizonyítéka Meschendörfer „Die Stadt in Osten“ című regénye, melynek jóformán minden sorából kiütközik a szász lelkiség. Ilyen kulturális egységet alkotott az erdélyi református magyarság is mindaddig, míg az ellenreformáció meg nem bontotta sorait. Ez az ellenreformáció egyházi téren sikeres volt, az erdélyi magyarság erejét azonban határozottan csökkentette. A reformáció jelentőségét Erdély történetében Horváth Jenő nem hajlandó elismerni s tévesnek hirdeti azt az álláspontot, amely Bocskay, Bethlen és a Rákócziak szerepét vallási okokra vezeti vissza. (Die Fürsten waren Anhänger der kalvinistischen Kirche und die Geschichtsforscher, die sich mit ihnen befassen, gehen in der Regel von dieser Feststellung aus. Nur wenige bemerken stb. 96. 1.) Ezzel szemben Horváth úgy véli, hogy Bocskayt, Bethlent és a Rákócziakat a magyarság egyesítésének a gondolata vezette, nem számol azonban azzal, hogyez az egyesítés éppen azért nem valósulhatott meg, mert a vallási szakadás politikai szakadásra vezetett s az ellenreformáció el nem mondott célja a vallási egységesítésen keresztül a politikai egységesítés volt. Ámbár Horváth szerint Bocskayt, Bethlent és a Rákócziakat politikai elgondolás vezette, mégis kénytelen elismerni, hogy a linzi béke korának Erdély társadalma protestáns volt. (Die vier Jahrzehnte ... hatten die kalvinistische Kirche zur herrschenden in Siebenbürgen gemacht), amiben ellentmondást látunk az előbbiekkel szemben. Ezt a protestáns erdélyi társadalmat a katolizálás meggyöngítette, a görögkeleti románságban azonban kevés kárt tett, s ennek tulajdonítandó a román politikai törekvések előtérbe jutása. A román veszedelem közel hozta ugyan egymáshoz az erdélyi magyarság katolikus és protestáns elemeit, ez úton azonban nem lehetett ellensúlyozni azt az erőt, amit a románság vallási s ezen keresztül lelki egysége képviselt. Mindamellett el kell ismerni, hogy Horváth Jenő komoly készültséggel és becsületes eszközökkel egyekezett megoldani feladatát s ha német olvasóközönsége körében sikerül a román politikai törekvésekkel szemben a kritikai készséget felkelteni és ébren tartani, akkor nem hiába dolgozott. Gárdonyi Albert: Vecsey Lajos: A kőszegi rom. kat. Kelcz-Adelffy árvaház története 1741—1941. (A szombathelyi egyházmese múltjából.) Szombathely, 1943. 503. 1. Kőszeg a XVII. század végéig a protestantizmus egyik legerősebb fészke, míg a Szelepcsényi—Kollonics-féle eljárások során protestantizmusát az 1670-es években meg nem törik, tíz évvel később pedig az