Egyháztörténet, 1944 (2. évfolyam, 1-4. szám)

1944-01-01 / 1-2. szám

Ami most már a munka érdemét illeti, nem látjuk eléggé kiemelve benne azt a tényt, hogy a régi Románia­­területén élő sokféle néptöre­déket a görögkeleti egyház kovácsolta eggyé, ennek hatása alatt nyert kulturális színt, amiben természetszerűen sok a szláv elem is. Ugyanezt láthatjuk az erdélyi szászoknál, kiknek sajátos lelkiségét szintén egyházi szervezetük javára kell írni, amint ennek ékesen szóló bizonyítéka Meschendörfer „Die Stadt in Osten“ című regénye, melynek jóformán minden sorából kiütközik a szász lelkiség. Ilyen kulturális egységet al­kotott az erdélyi református magyarság is mindaddig, míg az ellenrefor­máció meg nem bontotta sorait. Ez az ellenreformáció egyházi téren sikeres volt, az erdélyi magyarság erejét azonban határozottan csökken­tette. A reformáció jelentőségét Erdély történetében Horváth Jenő nem hajlandó elismerni s tévesnek hirdeti azt az álláspontot, amely Bocskay, Bethlen és a Rákócziak szerepét vallási okokra vezeti vissza. (Die Fürsten waren Anhänger der kalvinistischen Kirche und die Geschichts­forscher, die sich mit ihnen befassen, gehen in der Regel von dieser Feststellung aus. Nur wenige bemerken stb. 96. 1.) Ezzel szemben Hor­váth úgy véli, hogy Bocskayt, Bethlent és a Rákócziakat a magyarság egyesítésének a gondolata vezette, nem számol azonban azzal, hogy­­ez az egyesítés éppen azért nem valósulhatott meg, mert a vallási sza­kadás politikai szakadásra vezetett s az ellenreformáció el nem mon­dott célja a vallási egységesítésen keresztül a politikai egységesítés volt. Ámbár Horváth szerint Bocskayt, Bethlent és a Rákócziakat politikai elgondolás vezette, mégis kénytelen elismerni, hogy a linzi béke korá­nak Erdély társadalma protestáns volt. (Die vier Jahrzehnte ... hatten die kalvinistische Kirche zur herrschenden in Siebenbürgen gemacht), amiben ellentmondást látunk az előbbiekkel szemben. Ezt a protestáns erdélyi társadalmat a katolizálás meggyöngítette, a görögkeleti románságban azonban kevés kárt tett, s ennek tulajdonítandó a román politikai törekvések előtérbe jutása. A román veszedelem közel hozta ugyan egymáshoz az erdélyi magyarság katolikus és protestáns ele­meit, ez úton azonban nem lehetett ellensúlyozni azt az erőt, amit a románság vallási s ezen keresztül lelki egysége képviselt. Mindamellett el kell ismerni, hogy Horváth Jenő komoly készült­séggel és becsületes eszközökkel egyekezett megoldani feladatát s ha német olvasóközönsége körében sikerül a román politikai törekvésekkel szemben a kritikai készséget felkelteni és ébren tartani, akkor nem hiába dolgozott. Gárdonyi Albert: Vecsey Lajos: A kőszegi rom. kat. Kelcz-Adelffy árvaház törté­nete 1741—1941. (A szombathelyi egyházmese múltjából.) Szombat­hely, 1943. 503. 1. Kőszeg a XVII. század végéig a protestantizmus egyik legerősebb fészke, míg a Szelepcsényi—Kollonics-féle eljárások során protestan­­tizmusát az 1670-es években meg nem törik, tíz évvel később pedig az

Next