Egyháztörténet, 1944 (2. évfolyam, 1-4. szám)
1944-01-01 / 1-2. szám
nővérét vette feleségül, és még hat másik királyi házasság révén vérségi kapoccsal is erősítették. Ezek a kapcsolatok nemcsak a királyi udvarra és a katholikus egyházra terjedtekki, hanem koronként a köznép is résztvett bennük. Az Aachenbe zarándokoló áhitatos magyar nép számára Nagy Lajos kápolnát emeltetett. Bárczi Géza szerint (Adalékok a középkori magyar-wallon kapcsolatok történetéhez, Századok, 1937.) éhínség idején hol magyarok vándoroltak wallon földre, hol wallonok jöttek be és telepedtek meg Magyarországon. A magyar-francia szellemi kapcsolatok igazi hordozója mégis a magyar diák volt. Lelkészek egyetemi képzése a XIII. században kezdett gyakorivá válni. Okául szolgált ennek a szerzetesrendekközti versengés, ami arra is kiterjedt, hogy melyik rend dicsekedhetett több egyetemet végzett rendtaggal. Székesegyházakban a kanonokok egyhatod részének később már egyetemet kellett végezni. Amióta különösen avárosok nagyobb' szerepet kezdtek' játszani egyházi javadalmak betöltésénél, az egyetemi képzés bennük újabb erős pártfogót talált. Ezek a szintén egymás közt versengő és fejlődésüket féltékenyen ápoló új patrónusok plébániáikat többnyire egyetemet végzett lelkészeknek juttatták.” Ezekre az előnyökre világít rá közvetett formában az egykorú kézirat: „Mikor elvégződ tanulmányaid, és párisi doktor levél, és tudománnyal felékesítve és magyar hazádba visszatérve híres leszel, nagynevű tudós, kit az emberek tisztelnek, címekkel és méltóságokkal halmoznak, püspöki vagy apáti rangra emelnek, ne felejtsd el, hogy mindez nem más, mint a Sátán pompája és hiábavalósága.“ A középkor második felében a káptalanok és a szerzetesrendek már rendszeresen elküldötték egy-egy tehetséges növendékpapjukat a Sorbonne-ra. Egyik-másik buzgó prior vagy subprior maga gondoskodott konventje egy-két tagjának külföldi tanulmányi költségeiről. Minden ferences provinciának joga volt két növendékét ingyenes helyre Párisba küldeni. Csupán a könyvek 2 L. Győry János kitűnő összeállítását: Chronologie des rapports franco-hongrois. A Visages de la Hongrie, 1938. 510. és köv. lapjain. 3 Bunyitay—Rapaics—Karácsonyi: Egyháztörténelmi emlékek a magyarországi hitújítás korából (rövidítése: E. T. E.), IV. 355—G. Zoványi: A reformáció Magyarországon 1565-ig, 174. 4 Coks, Férd.: Theologisches Unterrichts- und Bildungswesen. A Realencykl. für prot. Theol. u. Kirche, 3. kiad. 20. kötetében, 301—318. lap. 5 Asztrik, G.: La vie des étudiants hongrois dans le Paris du moyen äge. Nouvelle Revue de Hongrie, Janvier 1940. 29. e Harsányi András: A domonkosrend Magyarországon a reformáció előtt. Debrecen, 1938. 271., 465. jegyzet.