Együtt, 1993 (3. évfolyam, 14-25. szám)
1993-03-01 / 16. szám
PETŐFI SÁNDOR RESPUBLIKA Respublika, szabadság gyermeke S szabadság anyja, világ jótevője, Ki bujdosol, mint a Rákócziak, Köszöntelek a távolból előre! Most hódolok, midőn még messze vagy, Midőn még rémes átkozott neved van, Midőn még, aki megfeszíteni kész tégedet, azt becsülik legjobban. Most hódolok, most üdvözöllek én, Hisz akkor úgyis hódolód elég lesz, Ha a magasból ellentéte majd A véres porba diadallal nézesz. Mert győzni fogsz, dicső respublika, Bár vessen ég és föld elédbe gátol, Miként egy új, de szent Napóleon Elfoglalod majd a kerek világot. Kit meg nem térít szép szelíd szemed, Hol a szeretet oltárlángja csillog, Majd megtéríti azt szilaj kezed, Melyben halálos résznek kardja villog. Te lesz a győző, a diadalív Ha elkészül, a te számodra lészen, Akár virágos tarka pázsiton, Akár a vérnek vörös tengerében! Szeretném tudni, ott leszek-e én A győzedelmi fényes ünnepélyen? Vagy akkorára már tán elvisz az Enyészet, s ott lenn tart a sírba mélyen? -Ha meg nem érem e nagy ünnepet, Barátim, emlékezzetek meg rólam... Republikánus vagyok, s az leszek A föld alatt is ott a koporsóban! Jöttek ki hozzám, s ott kiáltsatok Síromnál éljent a respublikára. Meghallom én azt, s akkor béke száll az üldözött, e fájó szív porára. 1848. aug. „LELKEM ISTENE A republicanus vagyok lelkestől testestül, az voltam, mióta eszmélek, az leszek végső lehelletemig... Lehetnek ékesebb, nagyobbszerű lantok és tollak, mint az enyém, de szeplőtelenebbek nincsenek, mert soha lantomnak egy hangját, tollamnak egy vonását nem adtam bérbe senkinek; énekeltem és írtam azt, mire lelkem istene ösztönzött, lelkem istene pedig a szabadság. Az utókor mondhatja rólam, hogy rossz poéta voltam, de azt is fogja mondani, hogy szigorú erkölcsű ember valók, ami egyszóval annyi, mint republicanus, mert a respublicanak nem az a fő jelszava, hogy „le a királlyal!“ hanem a „tiszta erkölcs!“ Nem széttört korona, hanem megvesztegethetetlen jellem, szilárd becsületesség a respublica alapja... e nélkül ostromolhatjátok a trónt, mint a titánok az eget, s le fognak benneteket mennykövezni; ezzel pedig leparittyázzátok a monarchiát, mint Dávid Góliátot.“ (Lapok Petőfi Sándor naplójából. Pest, 1946. április 18.) IM ® TF TT -ANTOLÓGIA I „Mikor fogunk már összefogni? Mikor mondunk már egy nagyot. Mi, elnyomottak, összetörtek. Magyarok és nem-magyarok?“ (ADY ENDRE) I I I I (A román-magyar megbékélés tervezetéből • Projet de pacification I «A magyarnak a románnal és a románnak a magyarral testvéries egyesülésében van mindegyiknek boldog jövője, nem pedig, ha az egyik elhagyja magát ámíttatni a másik elnyomására, mert akkor olyan fegyverhez nyúl, mellyel magát is sújtja." Kossuth Lajos „A KÉT NEMZETNEK, AZ EGYMÁST KÖLCSÖNÖSEN PETŐFI SÁNDOR (Az ÖSSZES KÖLTEMÉNYEK 1847-es Emich-féle díszkiadása számára Barabás Mós után metszess Tyroler József) „Petőfi Sándor több, mint költő. Halálában vált többé. Legendává, jelképpé, szimbólummá változott, s amikor a világ köztudata csatatér halálával jellemzi őt, épp ennek a legendának rójja le hódolatát Nem a költőt kisebbíti, a személyiséget növeli vele... Véges-végig egyetlen ügyről beszélt, egyetlen vesszőparipája volt: a szabadság. Ez éltette költészetét, sugallta tetteit, ez volt a mondanivalója. Együtt növekedett az üggyel, már életében képviselőjévé változott. És amikor az ügy veszélybe került , ő is vállalta ezt a veszélyt... És amikor az ügy elbukkat, az eszme kihunyt: ő is vele halt“ _ ,, , ,, Székely János Petőfi-szobor a Gererand-i (Amerikai Egyesült Államok) főkönyvtár előcsarnokában. Petőfi Sándor „Születésemkor a sors az őszinteséget bölcsőmbe tette pólyának, és én elviszem magammal a koporsóba szemfedőnek. A képmutatás könnyű mesterség, minden bitang ért hozzá, de nyíltan, őszintén a lélek mélyéből szólni csak a nemesebb szívek tudnak és mernek. Talán magam felőli ítéletem helytelen, s ekkor nevessenek ki; de azért ismét becsülést érdemiek, hogy amit éreztem, kimondtam szabadon, leplezetlenül.“ (Úti levelek Kerényi Frigyeshez, XIV. levél) „Aki másokat nem szeret, azt mások sem szerethetik, legfelebb bámulhatják. S jaj azon nagy embernek, kit csak bámulni lehet, de szeretni nem. A szeretet örök, mint az Isten. A bámulat múlandó, mint a világ. (Úti levelek Kerényi Frigyeshez, IX. levél) „Hiába, a népköltészet az igazi költészet. Legyünk rajta, hogy ezt tegyük uralkodóvá! Ha a nép uralkodni fog a költészetben, közel áll ahhoz, hogy a politikában is uralkodjék, s ez a század föladata,sezt kivívni célja minden nemes kebelnek, ki megsokalta már látni, mint mártírkodnak milliók, hogy egy pár ezren henyélhessenek és élvezzenek. Égbe a népet, pokolba az aristokratiát!" (Levél Arany Jánoshoz, Pest, 1847. február 4.) „... én az az ember vagyok, ki az Igazért a szépet is föláldozom. Ezt sokan vették már rossz néven tőlem, de ha még többen veszik sem bánom. Ami igaz, az természetes, ami természetes, az jó és szerintem szép is. Ez az én aestheticám.” (Levél Arany Jánoshoz. Pest, 1847. március 31.) „Én szerintem a költészet nem nagyúri falon, hová csak fölpiperézve, fényes csizmákban járnak, hanem szentegyház, mellybe bocskorban, sőt mezítláb is beléphetni.“ (Előszó az ÖSSZES KÖLTEMÉNYEKHEZ, 1847.)