Együtt, 1999 (9. évfolyam, 82-88. szám)
1999-05-01 / 86-87. szám
(1937), költő, műfordító. Az ELTE Bölcsészettudományi Karán 1962-ben szerzett magyar-olasz szakos tanári diplomát később a franciaországi Poitier-i Egyetemre járt. 1987-től 1990-ig az Ezredvég almanach főszerkesztője, 1991-1992-ig az Ezredvég főszerkesztője. Az elmúlt évtizedekben számos verseskönyve és műfordítás-kötete jelent meg. Több román költőt fordított magyarra: József Attila és Premio Brianza olasz díjas. Potomság a dzsidások rohama, már nincs se rác apa, se tót anya, csupán magyarmód komponált halál, amely mindig csak fejből s falból áll. És potomság, hogy ez a hősi vég kétségessé lett mára némiképp, hisz nem számít, ki mint végezte be, csak az, hogy milyen volt az élete. És potomság a pesti agypenész, a beskálázott bolhaköhögés, a bújtogató sandaság, ami egy kétbalkezest hajt a harcba ki. Baranyi Ferenc Petőfi utolsó (feljegyzett) szavai Alföldy Jenőnek Isten se tudja, hol. És potomság, hogy oly oktondiak a léprement szabadszállásiak, az út - főképp, ha meg vakon teszik - hosszú a csebertől a vederig. De az, hogy már az európai csendet Héjjasfalván is hallani - az is potomság? Sándor, válaszolj, akárhol vagy! Baranyi Ferenc Megbocsátom Neked még azt is megbocsátom, hogy nincs mit megbocsátanom kegyetlenül jó vagy te hozzám, a jóságod már fájdalom, neked még azt is megbocsátom hogy vak gyanúsításaim miatt én bűnhődöm, felőröl a magam-fabrikálta kín, neked még azt is megbocsátom, hogy szüntelen kedvemben jársz s már nem tudom, mi ejt karomba: odaadás, vagy megadás, neked még azt is megbocsátom, hogy már e csöpp kétség miatt még selymes szóval simogatni rendelt sorom is vádirat, neked még azt is megbocsátom hogy tiszta vagy, mint... Nem tudom. Csak azt tudom, hogy tisztaságod csak úgy hiszem, ha piszkolom, mert égi már e tisztaság, hogy földibb legyen - szennyezni kell. Neked még azt is megbocsátom, hogy megcsallak valakivel. IX. évfolyam, 1999. 5-6. szám Békét, békét a világnak, De ne zsarnokkénytől - Békét csupán a szabadság Fölszentelt kezéből! BUKARESTI ÉS BUDAPESTI Petőfi Sándor (1967) Csala Károly (1939), költő, műfordító. 1969-től a Magvető Kiadó szerkesztője, a Könyvvilág külső munkatársa, majd az Új Tükör és a Filmvilág szerkesztője. 1985-ben a Mozgó Képek felelős szerkesztője. Spanyol, orosz és szerbhorvát műveket ültetett át magyarra. Több verseskötet szerzője. Csala Károly Kívánsága, színtelen láng, szürke szerelem, segíts földhöz tapadni, ne röpködj, maradj velem. Éljünk túl együtt kort, vígat, keserveset - színeink immár ellopvák, te szárnyad is nyesett. Mulassunk hát csöndben. Legyen másé a zaj. Munkáljunk magunkban. Mindegy már, hogy fejünkön így, másként vagy akárhogy tapad-e a haj. Harc és játszma „Fáj, gyönyörű ez az irigység, mi vigasztalanul ölel át. Október! Honvédő Háború! Nem voltam katonád! De nem! Nem érkeztem ide késve!” /Jevtusenko: Tartsatok kommunistának/ De igen, Jevgenyij. Már késve jöttél. És késve jöttünk mi mindannyian, hisz régen eldőlt minden, amikor döntő játszmáról kezdett sustorogni minden jövőt kockáztató hazárdőr az elsikkasztott „végső harc” helyett. Ha Tizenhét lett volna az iránytű harminchétben s kilencvenegyben is, nem volna zátonyunk a barrikád, mely hajónk alá került a könnyezecskék vízözönné dagasztott óceánján, kedve szerint felbérelt ríkatóknak. Nem lehet harcot játszmává alázni. Mi késve jöttünk, mert harcolni jöttünk oly korban, amikor a VENDEREMOS-t elnyomta már a hangos FAITES VOS JEUX. Mi vesztesként halunk meg, Jevgenyij, de nyert velünk még így is a jövendő, amely sosem világnyi kaszinókban nyerészkedők játszmái közt fogan meg,, hanem bukni is bátor harcosoknak végsőt is érte-dobbanó szívében. Kicsorbult illúziók Távolodnak a hősi horizontok, nyomukba csak sóhajaink érnek. Menekülnek előlünk, más népnek, nemzedéknek mentik már magukat. Halad a jövő-karaván, a kutya jelen ugat. Napszálltát élünk délidőben, világunk fejreállt vagy pusztán csak fogyatkozván lélegző erőben, kicsorbult illúziókkal hadonászva érdemeljük ki éppen az utánunk jövők utálkozó sajnálatát? Adrian Păunescu Álmatlanság Nem tudok elaludni, jelzést várok, mielőtt belesüllyednék az éjbe. Fák jajszavát hallgatják a favágók, lovak feje mintha a holdhoz érne. Pihenés nélkül virrasztok magamban, várva, hogy végetérjen ez a század, akkor alszom el, szívemnek az balzsam, ha záporok mossák az éjt, a házat. Innét az egész mindenségre látok, hangya étket cipel, a boly amott van. Mozgásából ismerem a világot, szívem helyett seb van a mellkasomban. Ti mind alusztok, nekem nem feleltek, tekintetem üres, semmit se látok, vagyonotok kamatjára meredtek, mindenütt sápadt, kusza pislogások. Várok egy jelzést, de nem tudom, honnan, nem tudom, meddig bírja elmém, szívem, az álmatlanság fala rámhullóban, kihalt a világ, már éjszaka sincsen. (1980) Simor András fordítása Ion Pillát Vlad, a paraszt Paraszt vagyok, Vlad Nicolának hívnak, a ráncaim, évgyűrűk durva fában, kicsinyke földem falumhoz szorít, s csak madzaggal összetákolt fakapám van. Az ég alatt e csöppnyi föld a kincsem, bár feketébb a rozskenyér hajánál... Uram, irgalmad jó karral segítsen, s ekével, két ökörrel is megáldjál! Ilié, a juhász Támaszkodó-kevélyen fogja botját, bő subájában olyan, mint a medve, itt áll, mióta ország ez az ország, bárányok s évek futását figyelve. Egész éjjel játszott a képzelettel: talán juhász van ott is, fönn az égen, s minden csillagot éjjelente megfej, hogy ragyogjon a Tejút tejfehéren... Baranyi Ferenc fordításai Mircea Micu Látok Szemeddel látok, mintha néznék fehér üvegliliomon át. Szíved keresem. Nem találom. Távolban Egy ház a távolban, domboldalon. Faház, borítja zöld növényzet. Szívem mint reszkető róka odalopakszik. Fenyőillat. Pacsirta alszik az ablakok közt. Faikonokat látok, gyantát könnyeztek, megrémítve a favágókat. Elidegenedés Simor András fordításai Otthon éjszaka, hóesésben, a városból kimenekülve, anyám engem lát a hóban, szomorú almafák között, meglesett pingvin, meglesett pingvin.