Elektromos Híradó, 1984 (10. évfolyam, 1-12. szám)
1984-10-01 / 10. szám
Szépen, jól magyarul! Az igekötője helyes használatáról Azokat a rövid szókat nevezzük igekötőnek, melyek az ige összetételi előtagjaként többé-kevésbé módosítják annak jelentését: át-, be-, el-, ki-, le-, fel-, meg-, össze-, túl-, . .. stb. A nyelvünkben általánosan használt igekötős igék egyik nagy csoportja hely- és irányjelzésre alkalmas: átsétál, lenéz, elmegy, kifut, felugrik, benéz, elakad, leomlik, megszalad, kisétál stb. Ebből az elsődleges funkcióból fejlődött ki az igekötőknek a cselekvés, történés lefolyásának módját kifejező szerepe. Az igekötős igék nagy része tehát különféle elvont körülményeket is képes kifejezni, pl. kezdetet, mozzanatosságot (elmegy, leül, megsértődik), befejezettséget, eredményt (kinyomoz, levizsgázik), nyomatosítást, fokozást, a cselekvés nagy mértékét (eltúloz, felbiztat, lerövidít) stb. Minden nyelvi rétegben, így a hivatalos nyelvben is állandóan keletkeznek új igekötős igék. Ezek általában a cselekvés elvontabb körülményeit fejezik ki. Az új alakokat nyelvhelyességi szempontból aszerint kell mérlegelni, hogy szükségesek-e, tartalmaznak-e jelentésbeli vagy stílusárnyalati többletet, és beilleszkednek-e nyelvünk szerkezetébe. E három szempont mellett gyakran a nyelvszokás erejét is figyelembe kell venni. A következőkben — a könnyebb áttekinthetőség kedvéért — ismertetem a helyes és helytelen igekötőhasználat leggyakoribb eseteit. 1. Az igekötőkkel ellátott ige jelentése gyakran nemcsak kisebb-nagyobb mértékben módosul, hanem lényegesen, teljesen megváltozik. Különösen jellemző ez a szaknyelvre, így a hivatalos nyelvre is. Ilyenek pl. a köznyelvből: beszámol, felvilágosít, meglep, végrehajt; a hivatalos nyelvből: beiskoláz, betervez, lebont, leegyszerűsít, levelez stb. Ezek az igék igen tömören képesek kifejezni olyan bonyolult jelentéseket is, amelyeket egyébként csak több szóval tudnánk visszaadni. 2. Az előzőekhez hasonló, tömörítő szóösszetételek a következő igék is: betart, kiértékel, kinyilvánít, lecsökkent, legyárt, leszállít, leszámítol stb. Ezeknek az alakoknak a használati köre azonban pontosan meg van szabva. Pl. a kinyilvánít a jogi, a leszámítol pedig a pénzügyi nyelvben fogadható el; a legyárt, leszállít szavakat akkor használjuk helyesen a gyárt, illetve a szállít helyett, ha a befejezettséget akarjuk kiemelni stb. 3. Helytelen igekötőhasználattal is gyakran találkozunk hivatalos és közéleti nyelvünkben. Számos ige határozottabbá v. befejezettebbé tételére fölöslegesen — divatból v. tévedésből — használunk igekötőt, holott a puszta ige is megfelelne. Szükségtelen az igekötő pl. a következő igékben: (be)igazol, (be)pótol, (ki)értesít, (ki)folyósít, (ki)gyárt, (ki)kézbesít, (ki)részletez, (ki)szabályoz, (le)közöl, (le)láttamoz, (le)rendez, (le)sokszoroA fölösleges igekötőhasználat sajátos esete az, amikor idegen eredetű igéket, bizonytalan ismeretük miatt olyan magyar igekötővel látják el, amelynek idegennyelvi megfelelője már benne van az igében. Ilyen pl. a kidisszidál, kiexportál, a ledegradál, a leredukál forma. 4. Különösen divatozik a be-, ki-, és le- igekötő. Többnyire a meg — igekötő helyén találkozunk velük, pl.: beszüntet mást jelent, mint a megszokott megszüntet. 5. A szükséges igekötő elhagyása is okozhat nyelvi hibát. Pl. a bonyolít ige igencsak elterjedt a lebonyolít helyett. 6. És végül két mindjobban terjedő igekötős igével zárom e cikkemet: a kiszerel igét sem igekötővel, sem anélkül nem helyes a csomagol v. adagol helyett használni, vagy hasonlóképpen a leépít igét a csökkent v. visszafejleszt stb. helyett. Táborffy Dénes sít. Vecsési kirendeltség A Dél-pesti Üzemigazgatóság üzemi létesítmények tekintetében — az elmúlt évek igen jelentős előrehaladása ellenére — még mindig jelentős problémákkal küzd. Az üzemi létesítmények közül elsősorban a kirendeltségi épületek állapota és szűk méretei jelentik a fő gondokat, de probémaként jelentkezett az előszerelőműhely, az oktatóbázis hiánya, valamint az üzemigazgatósági épület állapota is. A helyzet fokozatos javítása céljából 1982 elején programot dolgoztunk ki a legfontosabb feladatok végrehajtására. Ennek keretében 1982- ben elkészült az oktatóbázis, 1983- ban társadalmi munkával létrehoztuk az előszerelőműhelyt. Megtörtént az üzemigazgatósági épület belső tatarozása és a hőközpont rekonstrukciója is. 1983-ban megkezdődött a Dunaharaszti és a kispesti kirendeltség rendbehozása. A kispesti kirendeltségen tervezett munkák 1984.I. félévében befejeződtek, a Dunaharaszti kirendeltség kialakításának első üteme szintén elkészült. A fentiekben említett és egyéb itt nem ismertetett kisebb munkák eredményeként az üzemi létesítmények mennyisége és állapota lényegesen javult, s ez nagymértékben hozzájárult a dolgozók munkahelyi közérzetének javulásához is. A fentebb említett, 1982. elején kidolgozott program elsők között tartalmazta az új vecsési kirendeltség létrehozását. Sajnos ez az elképzelés csak lényeges határidő módosulással valósul meg. A kirendeltség építésével 1982-ben a „TÖVÁLL”-t kívántuk megbízni, de más megbízásokra hivatkozva a munkát nem vállalta el, szerződés nem jött létre. Ezt követően különböző kivitelezőkkel tárgyaltunk, s végül a Sajómenti MGTSZ vállalta el a munkát. Sajnos, a kivitelezés során derült ki, hogy a vállalkozó igen hanyagul, felületesen végzi feladatát. Többszöri erélyes beavatkozás és szerződésbontás kilátásba helyezése után javult csak a helyzet. A kirendeltségi épület készültségi foka alapján ma már remélni lehet, hogy a munka rövidesen befejeződik és a jövő év első negyedévében a kirendeltség dolgozói birtokba vehetik az új épületet. Muth Lajos Műszaki és közgazd. könyvnap Mi jut eszükbe első hallásra októberről? Az ősz és a hozzá kapcsolódó fogalmak — köd, eső, száraz falevelek — valamelyike biztosan, ám hogy október a Műszaki és Közgazdasági Könyvnapok hónapja is, biztosan nem. Ezért készült ez a cikk; szeretném felkelteni érdeklődésüket az újonnan megjelent szakkönyvek iránt. A könyvnapok célja is hasonló: egyszer egy évben kapjanak nagyobb figyelmet a szakkönyvek. Hiszen a jó szakkönyv munkaeszköz, s ezért nélkülözhetetlen. Ám a szakkönyv csak akkor hasznos, ha kéznél van, ha rögtön bele lehet lapozni, kikeresni belőle a kívánt információt. A műszaki könyvtár igyekszik lépést tartani a könyvkiadással, rövid időn belül beszerezzük a gyűjtési körünkbe tartozó szakirodalmat, így a Műszaki és Közgazdasági Könyvnapok újdonságait is. Ezekből az új könyvekből kiállítást rendeztünk a könyvtár helyiségében, amely november 6-ig megtekinthető. A könyvekre előjegyzést veszünk fel, s a könyvnapok végén kikölcsönözzük az igénylő olvasónak. Kérem önöket, jöjjenek el, nézzenek körül, biztos vagyok benne, hogy találnak olyan szakkönyvet, amely „munkaeszközük” lehet. Kedvcsinálóként néhány cím a kiállított könyvek közül: Kapolyi László: Nyersanyag- és energiagazdálkodásunk Néveri István: Villamos kapcsolókészülékek Wolters: Kulcs a számítógéphez Csabai Dániel: Magnósok évkönyve 1984. Szűcs Péter: Elektronika mindenkinek Ferenczi Ödön: Akkumulátorok és akkumulátortöltők Tamás Attiláné 12