Elektromos Híradó, 1985 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1985-05-01 / 5. szám
Az adminisztrációról általában Az év végi részesedést március 8- án fizettük ki. A részesedési alap maradványának év végi részesedésként való első (1958) felosztásától eltelt 27 év alatt ehhez hasonló korai időpontban csak egy alkalommal sikerült a kifizetést teljesíteni. Feltehetően ezért kért fel az ELMŰ Híradó munkatársa e dicséretes teljesítéssel kapcsolatos ismertetésre. Ezzel szinte egyi időben viszont — másutt — az íróasztal mögött ülő, papírmunkát végzők nagy számáról, bürokráciáról, lényegében az ügyviteli munka lebecsüléséről hallottam. Ezért inkább — mivel ez meglehetősen széles kört érint — ez utóbbiról szeretnék szólni. Vállalatunknál 500 főt is eléri a könyveléssel, számfejtéssel, adatgyűjtéssel, levelezéssel stb., tehát az ügyviteli, számviteli munkával, igazgatási és egyéb adminisztrációval foglalkozók száma. Ez azt jelenti, hogy az ELMÜ-nél is minden 5—6. dolgozó adminisztratív beosztású. Magától adódik a kérdés: sok ez a szám vagy kevés? A gazdaságosság, hatékonyság növelésének oldaláról vizsgálva a kérdést, a felelet nyilvánvaló: jó lenne kevesebb. A jelenleg érvényben levő ügyviteli, stb előírásokból adódó feladatok, kötelezettségek oldaláról vizsgálva — megítélésem szerint — a válasz: ennyi szükséges, gyakran még kevés is. Értékelésként utalok itt a számlakeret előírásaira, a pénzügyi szabályozásokra, a Munka Törvénykönyve végrehajtási utasításában foglalt számfejtést érintő szempontokra, a társadalombiztosítási jogszabályokba foglalt vállalati adminisztrációjára és folytatni lehetne tovább is a sort. A felsoroltakkal együttjáró feladatok határidőre, megfelelő minőségi színvonalon való megoldása bizony nehéz, nagy figyelmet igénylő, fárasztó, áldozatkész munkát igényel az ügyvitelben dolgozók részéről és hozzáteszem, meglehetősen alacsony átlagbér mellett. 1985. január 1. és március 8-a közötti időszak alatt például az év végi nyereségrészesedés, a visszamenőleges hatályú bérmódosítás, különböző soron kívüli kereseti és statisztikai adatszolgáltatás elkészítése miatt a bérszámfejtési osztály dolgozói a rendes munkaidőn felül még 1500 órát teljesítettek. Ez átszámítva azt mutatja, hogy az osztály minden egyes dolgozója jelzett időszak minden munkanapján átlagosan 10 órát töltött munkahelyén. De ilyen, vagy hasonló teljesítések másutt is (pl. számvitel, pénzügy gyakoriak. Miért alakult ki mégis általában kedvezőtlen kép az adminisztrációról, az irodai munkáról? Nincs kézzelfogható terméke, látható gyarapodást nem eredményez, ezért felesleges, új értéket nem termelő rossznak tekintik. Különösen azok, akiknek személyes tapasztalatuk nincs az adminisztráció mélységéről és az intenzíven végzett adminisztratív munkával együtt járó fáradalmakról. Az itt-ott előforduló unatkozó, munkáját hanyagul végző, magatartásában is elmarasztalható adminisztrátor is ide sorolható. (Bár ilyen munkaerő más területen is található.) Adott esetben valóban előforduló felesleges adatkérések is azt a látszatot kelthetik, mintha az íróasztalok munkát keresnének. Pedig nem erről van szó. Az ügyvitel által ma végzett számfejtési, nyilvántartási, könyvelési stb. feladatokat általában kötelező érvényű jogszabályi előírások határozzák meg. Ezek végrehajtása, valamint a gyakori változtatások megfelelő bevezetése stb. igen nagy munkaigényű feladat. Kiragadott példaként említem a társadalombiztosítási juttatások terén elrendelt legújabb változtatást, vagy az értékhatár emelése miatt az állóeszközök egy részének fogyóeszközzé való minősítését, a vgm-ek működésével kapcsolatos többletfeladatokat stb. összefoglalva: az adminisztrációval kapcsolatos kedvezőbb kép kialakítása érdekében — megítélésem szerint —az ügyvitelt is érintő döntések előtt fokozottabban figyelembe kell venni a döntés végrehajtásával együttjáró terheket. Itt nemcsak jogszabály erejű, hanem vállalati döntésekre is gondolok. (Pl. az év végi nyereségrészesedés felosztása az utóbbi időben főegységek és vállalati központ bontásban történik. Ez a vállalati elhatározás a bérszámfejtési osztályon e munkafázissal kapcsolatban kb. 50 óra többletmunkaidőfelhasználást jelent. Itt természetesen nem vitatom a jelenlegi megoldás indokoltságát. Jobban kell tudatosítani továbbá, hogy az adminisztráció nem egy szükséges rossz a tevékenységek sorában, hanem komoly és fárasztó munkát jelentő olyan feladat, amely lényegében nélkülözhetetlen az új értékek létrehozásának folyamatában. E szemlélet erősítésével — úgy vélem — általánosabbá válhat az a meggyőződés, hogy az íróasztalok mögött ülők nagy többsége is hasznos, szükséges és nem könnyű munkát végez. Gémes Gyula Balesetek alakulása január—március hó Ezúton mondunk köszönetet mindazoknak a dolgozóknak, akik férjemnek, Varga Gábornak elhunytéval, temetésén részt vettek, utolsó útjára elkísérték, együttérző megemlékezésükkel osztoztak mérhetetlen bánatunkban. Felesége és családja 1984 1985 Üzemigazg. Balesetek sz. Kiesett műsz. Balesetek sz. Kiesett műsz. (úti) (mnk.) (úti) (mnk.) (úti) (mnk.) (úti) (műnk.) Észak-Pest 1 2 7 65 — 2 — 59 Közép-Pest — — — 66 — 1 — 13 Dél-Pest — — — — — — — 46 Észak-Buda 1 11 18 — — — 58 Dél-Buda — — — 130 — — — — Főelosztóhál. Um. 1 — 18 — — — 6 — Vill. és Gép. Um. 115 5 — — — — Egyéb (közp. főv.) 6 — 117 — — 1 60 26 Összesen: 10 4 158 284 — 4 66 202 Halálos baleset 1985. április 10-én Kolozs Lajos, a gödöllői szerelésvezetőség csoportvezetője által vezetett, AP 62-08 trsz. dobozos UAZ gépkocsi Őrbottyán és Vácrátót között az új Téglagyár közelében közúton összeütközött egy lovas kocsival és felborult. Nagy Tibor villanyszerelő kollégánk a helyszínen meghalt. A helyszínre kiszállt mentők Kolozs Lajost és a kocsiban még vele utazó 3 munkatársát a váci kórházba szállították. Rajtuk kívül még kórházba szállították a lovas kocsi hajtóját, Pitlik József őrbottyáni lakost is. A helyszínelést a váci Rendőrkapitányság közlekedésrendészeti osztálya végezte. Az ő engedélyükkel a sérült gépjárművet a gépjármű osztályra szállították, ahol majd igazságügyi szakértő fogja megvizsgálni. Kolozs Lajost és társait a váci kórház a szükséges vizsgálatok után hazaengedte. Balesetük munkaidő-kiesést nem okozott. Információink szerint a lovas kocsi hajtója is csak könnyebb sérüléseket szenvedett. A baleset körülményeit és okainak kivizsgálását a rendőrség, a felelősség mértékének megállapítását a bíróság végzi. Ismét elveszítettünk egy fiatal, 26 éves munkatársat. A gyász és az együttérzés legyen egyben figyelmeztető az életben maradottak számára, hogy munkánkat nagyobb figyelemmel, körültekintéssel, egymásra való fokozottabb odafigyeléssel végezzük. Vasvári György 15