Elektromos Híradó, 1986 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1986-12-01 / 12. szám
Az újításokról A miinap újítási általános tájékoztatást kaptak azok a dolgozók akiik vállalatunknál az újítások ügyvitelével foglalkoznak. Az előadásokból kitűnt, hogy valóságos újítási stratégia van születőben. A szakirányú előadások alapos részlegességgel szóltak: az új információs rendszer kialakításáról és bevezetéséről, — az új pénzügyi és jogszabályok adta lehetőségekről, — a vizlb újítási albizottságának működéséről, és az oda befutó panaszok kivizsgálásainak módjáról és végül — az elmúlt 5 év újításainak számszerű eredményeiről, a benyújtott és az elfogadott újításokról, a vállalati eredményekről (évi több millió forint) és a kifizetett újítási díjakról (több mint 2 millió forint) az utóbbi két évben. Az elhangzott várható változásokról lapunk következő számaiban további tájékoztatást adunk. Mert igaz ugyan, hogy az előző évekhez viszonyítva sokat fejlődött újítási mozgalmunk, de a további fejlődés biztosítása érdekében jelentős tennivalóink vannak. Tény az, mint ahogy a „Nehéz emberek” című filmben is láttuk, minden nemzedékben újjászületik az az ifjonti hit, hogy nagyszerű ötleteiknek segítő kezek nyitnak utat a megvalósulásig és végül várja őket a babérkoszorú. Csak a keserű személyes tapasztalat hozza meg azt a fölismerést, hogy az újítót gyakran csapdákkal teli, nehéz küzdőtér várja és sűrűn találkozik közönnyel és ellenségességgel. De minden pesszimizmussal szemben és kapcsolódón az elhangzott előadásokhoz több neves műszakigazdasági és politikai kiváló elme nyilatkozatát közöljük, hogy ezek tükrében lássuk és mérlegeljük teendőinket a szűkebb házunk táján. I. Taylor (USA-s rendszerszervező technológus). Négy típusa van a dolgozóknak a fejlesztési ötletek szempontjából : 1. Nincs semmilyen ötlete. 2. Vannak ötletei, de ha úgy látja, hogy azokat nem fogadják szívesen nem beszél többé róluk. Nem harcol! Olyan dolgozó lesz, akivel „nincs baj”. 3. Terveket terjeszt elő, de ha ellenállásba ütközik, dühös és rendszerint elmegy egy másik vállalathoz. 4. Hisz abban, hogy ötletei fontosak a vállalat számára és meg akarja valósítani azokat Nem megy el, hanem harcol eszméi érvényesítéséért. II. Pietrzasinski (PL-közgazdász) a nemzedéki stafétáról: 1. A szervezetet olyan vezetők csoportja hozza létre, akik megérdemlik az újító nevet. 2. Utánuk következik a folytatók csapata, amely emlékezetében tartja tanítóinak parancsolatait, de már kisebb lendülettel valósítja meg őket. 3. Ezután a konszolidálók veszik át a vállalat vezetését. Elhatározzák, hogy a szervezetet igazán erőssé teszik, ezért a legmagasabb tisztségekbe nem engednek alkotó elméket, mert azokat nagyon nehéz ellenőrizni. 4. A dolgok természetes menete, hogy a konszolidálóktól a sírásók csapata vegye át a hatalmat A legnagyobb ötlet, ami kitelik tőlük az, hogy kiadják „a legvastagabb és legjobb cselekvési szabályzatot”, amely végleg tönkreteszi a vállalat dinamikus alkalmazkodó képességét. III. IBM (USA-vállalat) határozata: Az a vezető, aki az adott évben nem vezetett be semmiféle újítást, elveszti az előléptetéshez való jogát és ha két évig nem nyújt be semmit, egy csoporttal hátrább kerül a besorolásban. IV. Lenin (SU-politikus, filozófus): El lehet kergetni a cárt, a földbirtokosokat és a tőkéseket. Ezt megtettük! De nem lehet elkergetni és nem lehet „eltörölni a föld színéről” a bürokráciát egy paraszti országban. Csupán csökkenteni lehet lassú szívós munkával. V. Bognár József (-közgazdász, akadémikus): Nálunk a probléma kettős. Be kell hozni a korábbi lemaradást és meg kell tenni azt az „ugrást”, amire a jelenlegi körülmények között minden nemzeti gazdaságnak szüksége van, ha élni akar a rettenetes világgazdasági versenyben. Befejezésként visszatérve az elhangzott előadásokra, reméljük, hogy rövidesen: — megszűnik (jó szervezéssel) a korlátozott információáramlás, — a pénzügyi és a jogszabályok eloszlatják a még lappangó félelmet és bizonytalanságot, végül reméljük — az ötletek, az újítások hasznosak, reálisak és érettek lesznek,értvén az érettség alatt az aktualitást abban a formában, ahogyan egy francia író szellemesen megfogalmazta: „... ha egy nappal előbb van igazunk, mint a többieknek, akkor egynapos bolondoknak néznek minket...”. Masztich Sándor Dolgozóink figyelmébe ajánljuk! Közelünkben közelmúltunk közelképei Az Angyalföldi Helytörténeti Gyűjtemény lebontotta az ELMÜ Főelosztóhálózati Üzemmérnökségének két szocialista brigádja által készített, a híradástechnika 1920 és 1945 közötti fejlődését bemutató kiállítását. Az intézmény helyiségeiben november 5-től immár „A szocializmus megvédése és megújulása" című dokumentumösszeállítás látható. A korabeli tárgyak, fényképek és írásos emlékek segítségével az érdeklődők a XIX. sz. második felétől napjainkig követhetik végig az Angyalföld történelmét, s ezen belül természetesen a magyar munkásmozgalom jelesebb eseményeit. A rendezők szándékosan választották e gazdag anyag közönség elé vitelének időpontjául november első napjait, hiszen éppen 30 év telt el azóta, hogy a második világháborút követő időszak legtragikusabb eseménye, az 1956-os ellenforradalom után új szellemben kezdődhetett meg társadalmunk építése. „Továbbra is lesz villany a fővárosban. Nyilatkozik az Elektromos Művek igazgatója.” Többek mellett ez a Magyar Honvéd hasábjain 1956. november 1-én kinyomtatott cikk is szerepel abban a válogatásban, mely az említett év október 23-a és november 4-e közt megjelent írásokból készült. Ezeken kívül, még sok más tanulságos, a kor hangulatát, mindennapjait szemléltető dokumentum fogadja az előtérbe belépőt. Az első helyiség vitrinjeinek anyaga természetesen csak ízelítő, kedvcsináló a további nézelődéshez. A nagy terem fénnyel szemközti falán, a századvégtől a felszabadulásig terjedően állították sorba kerületünk munkásmozgalmának emlékeit. Az ablakok közé beállított szekrényekben, sok más érdekesség mellett, olyan — a fiatalabb nemzedékek által eleddig nemigen látott — tárgyat helyeztek el, mint például a Herendi Porcelángyár által október 23-a emlékére készített Kossuth-címeres jelvény és 1956-os „szabadságharcos” kitüntetések. A sarokban kiképzett részen a századelő budapesti iskoláinak világát idézik fel a fényképek, tankönyvek és használati eszközök. A terem közepén fölépített kiállítóparavánon levő fotók az ellenforradalom, majd az azt követő megújulási folyamat jelentősebb állomásait szemléltetik. Őszintén ajánljuk tehát e kiállítást valamennyi dolgozónk figyelmébe. Azoknak, kik csak könyvekből, s hallomásból ismerik a közelmúlt történelmét és azoknak is, kik már felnőtt fejjel élték meg a harminc évvel ezelőtti eseményeket. Bennük bizonyára számtalan személyes emléket felszínre hoznak majd a látottak. Múltunkkal újra, s újra szembesülnünk kell. (móró) 13