Elektromos Híradó, 1987 (13. évfolyam, 1-11. szám)

1987-08-01 / 8. szám

BEMUTATÁSOK Eg­y életút mérlege INTERJÚ Laczkó Sándorral, vállalatunk fő­könyvelőjével nyugdíjba vonulása alkalmából. — A vállalati mérleg tudjuk most is elkészült, de az aktív munka­­viszonyának mérlegét megvonta­­­ már? — Ha az ember túlhaladta a 60. életévét és nyugdíjba készül, akkor rendszerint visszapillant az életútján és számvetést készít. Magam sem vagyok másként, bár megjegyzem, hogy — mint a vállalat gazdasági, elszámolási szférájában hosszú idő óta tevékenykedő ember — a saját életem éves, közép- és hosszútávra visszatekintő mérlegének összeállítá­sát is rendszeresen elvégeztem. A terveimet is mindig a valós erőfor­rásaimhoz és lehetőségeimhez igazí­tottam. Bizonyára ennek is köszön­hetem, hogy életszemléletem és hely­zetértékelésem mindig is reális ma­radt. A valóságtól elrugaszkodott elkép­zelések sem a magánéletemben, sem a gazdasági vagy társadalmi mun­kámban nem tudtak elragadni. A ke­­resztülv,illetőnek ítélt feladatok meg­valósításáért viszont nem sajnáltam a fáradságot, nem kíméltem maga­mat, és célhoz tudtam érni. Hasonló magatartást igényeltem munkatársa­imtól is. Aktív pályafutásom záró­mérlege is kész tehát, és én az ered­ménnyel elégedett vagyok. —■ Mondana valamit gyermekkorá­ról? — Igen szegény munkáscsalád gyer­mekeként nőttem fel, és szüleim csak a legnagyobb áldozatok árán tudták előteremteni az iskoláztatásomhoz szükségeseket. Azt már ifjú korom­ban alaposan megtanultam, hogy mi­ként lehet kevésből is kijönni és ho­gyan kell megbecsülni és őrizni azt, ami van. Ennek következtében ma sem tudok másképp cselekedni, mint akkor, és szinte fizikai fájdalmat érzek, valahányszor pocsékolással, tékozlással találkozom akár családi, akár vállalati szinten. — És a tanulóévek . .. ? — A tanulással hat éves koromtól kezdve eljegyeztem magamat, és így a tanulóévek valószínűleg eltartanak egészen a „végállomásig”. Felsőbb iskoláimat és az egyéb stúdiumokat persze csak a munkám mellett, esti úton végezhetem el. Ezek miatt és örökös ingázást igénylő vidéki lak­helyem következtében az éves alvá­si óraszámom minden bizonnyal messze elmarad az országos átlagtól. Mégis megérte a fáradságot ez is, az is. — Milyen volt a pályafutása? — Pályafutásomat a villamosener­­gia iparban kezdtem és mindvégig ott is folytattam több mint negyven éven át. Ebből harmincnyolc év az ELMÜ-nél telt el. A pénzügyi-szám­viteli szakma volt mindig a fő hiva­tásom, és ehhez vissza-visszatértem kisebb kitérők után (MVMT-Szk, személyzeti és oktatási főosztály), „mint föl-földobott kő ... ” A pántnak negyvenkét éve vagyok tagja. Az ELMÜ párt végrehajtó bi­zottságának húsz éven át voltam szervezőtitkára. A pártbizottságban huszonnyolc éven át tevékenyked­tem. Utolsó éveimben a vállalat MSZBT tagcsoportjának elnöki tisz­tét láttam el és propagandista mun­kát végeztem. Vezető funkcióba és beosztásokba többször is csődhelyzeteket követő­en választottak be vagy neveztek ki „romeltakarítási”, „rendteremtési” elvárásokkal (1957; 1976; 1979.). Számomra mindig is a nehéz, a bo­nyolult és az izgalmas feladatok vol­tak szépek és érdekesek. A sima pá­lyán elálmosodott. —• A visszatekintéskor általában azt a kérdést is fel szokták tenni, hogy „mit tenne másképpen, ha újra kezdhetné?” — A válaszom: semmit. Mindent pontosan ugyanígy tennék. Soha nem bántam meg, amit tettem. — Mik a további tervei? —■ Egyelőre alaposan ki kell pihen­nem magamat és egy egészségesebb életmódot kell kialakítani, mert a negyven éve tartó szüntelen hajrá­zás és túlórázás nem múlt el nyom­talanul. Később, ha a vállalat ve­zetősége is igényli, akkor — a válla­lati szabályzatok továbbfejlesztése munkálataiban közre tudnék működ­ni esetleg még egy évig, ugyanis a vállalatot elég jól ismerem, és a fel­sőbb rendelkezések helyi alkalmazá­sánál ez­ek az ismeretek hasznosítha­tók. Egyébként rengeteg munka vár a „háztájiban” odahaza Üllőn, és idős édesanyámnak is többet kell segíte­nem, aki egyedül él. A fizikai és szellemi tevékenység ésszerűbb ará­nyait fogom megvalósítani, mint aho­gyan azt az utóbbi években tettem. Ehhez a lehetőségeim is kedvezőb­bek lesznek. Most majd hozzáfogha­tok végre könyvtáram rendezéséhez, könyveimnek a feldolgozásához is, amikre eddig nem jutott idő. A nyugdíjas éveimre már hosz­­szabb időn át alaposan felkészültem. Tele vagyok tervekkel és alternatív programokkal. Jobban széttekintek majd kis hazámban és a nagyvilág­ban, folytatom az idegen nyelvek tanulását, építkezem stb. Meggyőződésem, hogy életem to­vábbi szakasza nem lesz kevésbé ér­dekes, mint az eddigi volt, sőt talán még kevésbé izgalmas sem.. ez­er (Berta József felvétele) 12 1987/8. „Lehet egy kérdéssel több?” Lezajlott a vetélkedő három ki­írásos fordulója. Az összesített ered­mények alapján kialakult a végső sorrend: Első a Centenárium ’77 nevű csa­pat lett 229, második a Szabadság 223, harmadik helyezett pedig a Jedlik Ányots nevét viselő kis kö­zösség 217 ponttal. A további sorrend: 4. Déri Miksa (K—P); 5. Déri Miksa (E—B); 6. Veres Péter; 7. Radnóti Miklós; 8. November 7.; 9. Aquincum; 10. Ady Endre; 11. Március 15.; 12. Radnóti Miklós; 13. 6+1; 14. Zipernovszky; 15. Edison; 16. Egyetértés; 17. Pe­tőfi; 18. Marx Károly; 19. Angyal­föld; 20. Pattantyús Ábrahám; 21. Franklin Benjámin; 22. Puskás Ti­vadar; 23. Radnóti Miklós; 24. Te­leki Blanka; 25. Rákóczi; II. Ano­nymus; 27. Dózsa György (VGY); 28. Testvériség; 29. Dózsa György; 30. Petőfi Sándor; 31. Haladás; 32. 1919. Tanácsköztársaság; 33. Villám; 34. Lenin; 35. Üzemviteli; 36. Szent­­györgyi Albert; 37. Hajnóczy; 38. Hámán Kató; 39. II. Rákóczi Fe­renc. Ahogy ezt már márciusban, a ve­télkedő indításakor is megírtuk, vál­toztatunk az őszi szóbeli verseny menetén. Az eddigiektől eltérően nem 20 csapat vesz majd részt, ha­nem 12. Így feleslegessé válik az írásos középdöntő rendezése és a vetélkedő időtartama körülbelül egy órával megrövidül. A módszereket igyekszünk színe­síteni, a döntő feladatainak, kérdé­seinek megválaszolása továbbra sem igényel különösebb felkészü­lést. A szóbeli döntőre szeptember elején kerül majd sor. A végleges időpontról írásban küldünk értesí­tést. Jó pihenést kívánunk! Azoknak is, akik befejezték a játékot, és azokn­ek is, akikkel még találko­zunk. Reméljük, jól szórakoztak, a viszontlátásra ősszel! Szervezőbizottság

Next