Elektromos Híradó, 1988 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1988-02-01 / 2. szám
1988/2. VÁLLALATI ÉLET Na és mit adott a szakszervezet? 1988. év több szempontból új esztendő. Új, mert most kezdtük, új, mert országunkban új életet kezdtünk, új gazdasági szabályozóikkal, általános fogalmi adó, a személyi jövedelami adó bevezetése — de új a szakszervezeti mozgalomnak is a tagdíjfizetés új rendjének kialakítása miatt. A SZOThatározata értelmében ezt úgy kell megváltoztatni, hogy a tagok számára lényeges ,többletkiadást ne okozzon, tegye lehetővé, illetve fokozatosan bővítse rá tagságnak nyújtott szociális támogatásokat ,szolgáltatásokat, s hosszú távon biztosítsa a szakszervezetek önálló pénzgazdálkodását, anyagi függetlenségét. A tagdíjrendszer módosítása tehát hozzájárul a szakszervezeti mozgalom pénzügyi biztonságához, amely a mozgalom növekvő feladatainak teljesítése és a tagságnak nyújtott szolgáltatások bővítése szempontjából egyaránt fontos. 1988 januárjában került sor szakszervezeti tagjaink meghatalmazásainak aláírására, mellyel a bérszámfejtés megbízást kapott a tagdíjak átutalására. Az aláírások gyűjtése kapcsán jó alkalom adódott mindenki számára, hogy elgondolkozzék: szüksége van-e a szakservezeti tagságra? Ekérdés hangosan is megfogalmazódott, valahogy így: „ — Na, és mit adott a szakszervezet?” Javaslom, tekintsük át, mit iskaptak 1987- ben vállalatunk szakszervezeti — de bizonyos esetekben nem szakszervezeti — tagjai. Vállalatunk gazdasági vezetése javaslatára a szakszervezeti bizalmi testület elfogadta az ELMÜ 1987. évi szociális tervét, amely 99 833 E Ft-ot tett ki, s ezt végül 12 millió forinttal kellett kiegészítenünk. Hogy ezt megtehettük, fetétlenül szükség volt a szakszervezet véleményére, egy-egy javaslat elfogadtatására, a gazdasági vezetéssel való jó együttműködésre. A szakszervezet javaslatára 78 vállalati dolgozónk 13 336 E Ft kamatmentes lakásépítési és vásárlási kölcsönben részesült. A teljesség igénye nélkül megemlítem még az óvodát, bölcsődét üdülőnket, a munkásszállónkat, a sporttelepet. Abban, hogy azok olyan színvonalúak mint amilyenek ma, bizony sok köze volt a szakszervezetnek! Az, hogy ma az ügyeleti, készenléti díjak ott tartanak, ahol egyetlen más áramszolgáltató vállalatnál még megközelítőleg sem, az igenis a vállalati és szakszervezeti közös groundolkiadás eredménye. A szakszervezeti kultúrások munkáját dicséri a műsorok színvonalas, egy-egy vállalati vagy üzemegységi vetélkedő sikere. A művelődést segítő könyvtárunk választéka (a szűkös körülmények ellenére) minden igényt kielégítő. És milyen jó visszaemlékezni egy autóbuszos kirándulásra, egy üdülésre, aminek csak töredékét fizettük saját zsebből, a többi a szakszervezet számlájáról imént! Emlétkeztatni kívánom, minden ingadozó munkatársamat arra, hogy sajnos az emberi sorsok sem egyformán alakulnak: vannak olyanok, akik jól (vagy viszonylag jól) élnek, s vannak,akik segítségre szorulnak. A szakszervezet támogatja az anyagi gondokkal küszködőket (segély, előleg), és megkeresi lehetőségét annak is, hogyan biztosítson gyógyulást az arra rászorulóknak (szanatóriumi beutalás, rehabilitációs beutalás, gyógybeutalás, s mindez minimális áron!). Végül, de nem utolsó sorban szép és fontos feladatként kell teemelnem a nyugdíjas, volt munkatársainkkal való törődést. Ennek 1986—87-ben kézzelfogható jelét adta minden szakszervezeti tag, tisztségviselő, amikor a kivételes nyugellátás érdekében szinte egyként vállalkoztak a felmérések elkészítésére. Ennek eredményeként — mint már előzőleg erről szóló cikkemben megírtam — eddig csaknem száz kisnyugdíjas kapott rendkívüli nyugdíjemelést. Mindannyiunk közös elhatározása volt évekkel ezelőtt, hogy a kommunista műszak bevételének egy részét nyugdíjasaink megsegítésére fordítjuk, így tettünk 1987-ben is, összesen 200 ezer forintot postáztunk decemberben, ami szinte karácsonyi ajándékként érkezett meg idős, volt kollégáinknak. A sok köszönő levél közül álljon itt egy: „Hálás szívvel köszönöm a küldött 1200 Ft ajándékot, mellyel a karácsonyi ünnepeket gondtalanabbá varázsolták. Ugyancsak szeretettel gondolok azokra a kartársakra, kik áldozatos munkájukkal ezt lehetővé tették. Egészségben gazdag, és gondtalan új évet kívánok mindannyiuknak. Egy, a múlt századból ittmaradt kartárs. (aláírás: Schwager Jenő) De mind ide ,írhattam volna, hisz egytől-egyig hasonlóan megkapó és kedves. Amikor ezeket olvasom, mindig az jut az eszembe: Ha másért nem, hát ezért már akkor is érdemes! Felsorolásom itt megszakítom — mivel kissé kevés ez a hely —, pedig lenne még innivalóm. Remélem sikerült érzékeltetnem, hogy fontos feladatot lát el a szakszervezet, s ennekmind eredményesebb éshatékonyabb megvalósulása közös ügyünk. Ehhez azonban az kell, hogy mindenki tagyje 'hozzá 'azt a kicsit amiből a sok (kicsi) lesz, és akkor bízvást számíthatunk a szakszervezeti élet felelevenedésére, a juttatások további bővülésére. Tóth Lajosné Kábelszerelők hegesztési gyakorlata Dél-Budán A korszerű kábelszerelési technológiához az alumínium kábelén hegesztése során, az anyag nagy hőkapacitása más jó hővezető képessége miatt, minél nagyobb ésgyorsabb hőközlésre van szükség. A korábbi gyakorlatban a bidímgéngáz használata volt az általános. A fenti követelménynek azonban csak úgy tudunk eleget tenni, ha a kábelek hegesztéséhez dissougázt használunk. A dissougázzal történő hegesztés nagy figyelmet és gyakorlatot kíván. Ennek szellemében üzemigazgatóságunk valamennyi kábelszerelője részére — kelenföldi szerelésvezetőségünk műhelyében — 8 órás dissougázzal történő hegesztési gyakorlatot tartottunk. Az oktatás keretében dolgozóink átismételték a kábelszerelői tanfolyamom már megismert technológiai előírásokat és a gázhegesztés biztonságtechnikáját, ezt követően került sor a hegesztés gyakorlására. Kép és szöveg: Kontár Oszkár 11