Elektromos Híradó, 1990 (16. évfolyam, 1-12. szám)

1990-01-01 / 1. szám

POSTÁNKBÓL A Budapest Főváros Elektromos Művei által 1956. október 31-én megválasztott Forradalmi Munkástanács nevében, mint Elnök a követke­zőket hozom dr. Börcsök Dezső a Budapesti Elektromos Művek vezérigazgatójának, és a Bu­dapesti Elektromos Művek valamennyi dolgo­zójának tudomására: 1. Nagy Imrének, Magyarország törvényes mi­niszterelnökének és társainak rehabilitációjával, az őket ért törvénytelenségek elismerésével, új­bóli eltemetésükkel és a Magyar Köztársaság kikiáltásával véget ért az a történelmi lépték­ben nem hosszú, de egy emberi élet időtarta­mát tekintve nagyon is hosszú időszak, amikor mindazokat, akik Nagy Imre és társai nemzeti és reformpolitikáját magukénak vallották és ennek kifejezést adtak, kisebb nagyobb hátrá­nyos megkülönböztetésben részesültek. Ezek kö­zé tartoztak a Forradalmi Munkástanács tiszt­ségviselői és tagjai. Szükséges és indokolt nyilvánosságra hozni azt, hogy kik voltak a Budapest Főváros Elekt­romos Műveinél 1956. október 31-én megalakult Forradalmi Munkástanács tagjai, kiknél milyen következményekkel járt ez és hogyan alakult életük a munkástanácsok megszüntetése után. Ezért hozzákezdtünk ehhez a felderítő munká­hoz, amelynek eredményét, annak teljes befe­jezése után közzé tesszük. 2. Figyelembe véve azt, hogy több mint egy emberöltő telt el a munkástanácsok megszünte­tése és a történelmi igazságtétel feltételeinek létrejötte között, a vállalat dolgozóinak többsé­ge nem élte át az akkori eseményeket, szüksé­ges és indokolt rögzíteni azt a történelmi tényt, hogy: — A Forradalmi Munkástanács tagjait erre a tisztségre nem „kinevezték”, hanem a dolgo­zók teljesen önként, befolyás mentesen és sza­badon választották. Egyetlen egy tagja sem volt a munkástanácsnak, aki ehhez a tisztséghez saját akarata révén jutott: — a munkástanács tagjai közül senki erről a tisztségéről nem mondott le. A munkástaná­csok­­működését az állami főhatalom minden eszközzel gátolta, majd meg is szüntette azokat. 3. A még élő munkástanács tagoknak már sem munkajogilag, sem biológiai okokból nem lehet beleszólásuk a vállalat ügymenetébe. Te­vékenységünket a munkástanács történetének, tagjai sorsának feltárása és megörökítésére irá­nyozzuk. 4. Ünnepélyesen deklaráljuk a még életben lévő valamennyi munkástanács tag nevében azt, hogy az elmúlt 33 évben bennünket ért külön­böző súlyosságú hátrányok, üldöztetések stb. egyetlen vállalati dolgozó iránt sem éltetnek ben­nünk bosszút, vagy gyűlölködést. Nem igényelünk senkitől bocsánatkérést, megbocsátunk anélkül. Azt azonban elvárjuk — az élők, és ezt a ha­lottak nevében is mondjuk — hogy nevünket a Budapesti Elektromos Művek első száz éves történetében feljegyezzék, mint azon vállalati dolgozókét, akiket a munkatársaik megbecsülé­se emelt ebbe a történelmileg is jegyzett tiszt­ségbe és akik az erre való méltóságukat a meg­torlás évtizedeiben is bizonyították. Az eszményképek lerombolása egyik jellemző módszere volt az elmúlt évtizedek társadalom­­politikájának. Ennek egyik legszégyenletesebb bizonyítéka a vállalat központi épülete főbejá­ratában elhelyezett első világháborús emléktáb­la leltávolítása. Bízunk abban, hogy a tábla visszakerül eredeti helyére és kiegészül a má­sodik világháború és az 1956-os hősi halottak nevével. Szolgáljon a Forradalmi Munkástanács és tagjainak története a jövő nemzedéknek olyan példát, amit érdemes megjegyezni. Szívből kí­vánjuk, hogy ne alakuljon ki többé olyan tör­téneti helyzet, amikor a mi sorsunk megismét­lődése bekövetkezhet. Éljen és boldoguljon a Magyar Köztársaság! Somlai Lajos a Forradalmi Munkástanács elnöke EMLÉKIRAT Nemzetközi kapcsolataink 1989. év végén ismét sok külföldi szakember fordult meg vállalatunknál. Többek között Martin Kasztler és Herbert Wenz a bécsi, Slobodan Petrovics és Ra­domir Milosavjevics pedig a belgrádi áramszolgáltató vállalattól érkeztek szakmai tanulmányútra. Vendégeink megismerkedtek vállalatunk életével, szervezetével, hálózataink felépítésével, üzemirányí­tási létesítményeinkkel. Részletesen tájékozódtak vil­lamos­védelmi és automatikai rendszerünkről és a helyszínen tanulmányozták a Katona József utca, Bé­kásmegyer és Virányos alállomásokat. A sokrétű szakmai program a FVM főelosztóhálózat történeti kiállításának és a Magyar Elektrotechnikai Múzeum gyűjteményeinek megtekintésével egészült ki. Képeinken a bécsi vendégek a Katona József ut­cai alállomás berendezéseivel, a jugoszláv kollégák pedig a FVM telephelyén található kiállítással ismer­kednek. Sitkei Gyula (Sándor István felvételei) , 1990/1.

Next