Elektrotechnika, 1946 (38. évfolyam, 5-12. szám)

1946-05-01 / 5. szám

1946 május 1 ELEKTROTECHNIKA zete következtében egyik sem látszott alkalmasnak. Felismertük, hogy a cél egyszerűbben is elérhető. A Tungsram-művek laboratóriuma már a hábo­rú előtt kidolgozott egy új csőtípust, amely álta­lános rádiócélokra készült ugyan, azonban az eddi­gi szokványos típusoknál lényegesen kisebb, pré­­selt üveg kivitelben. (A magyar hadsereg ezeket a csőtípusokat a háború alatt rendszeresen használta is.)­­ Mikrohullámú célokra ezt a kivitelt fejlesztet­tük tovább. A kifejlesztést Winter, dr. Szepesi és Budincsevics munkatársaim végezték el. A cső rács-anód-kapacitását az elektródatávol­ságok növelésével, a felületi hatást a krómvas-be­­vezetők ezüstözésével csökkentettük. Az ezüstözés és az utána következő beforrasztás technikája rendszeres kísérletek után sikerült, lágyüveg alkal­mazása mellett, ami lényeges műszaki előny. Az elektronok futási idejét nagyobb anódfe­­szültség alkalmazásával csökkentettük, amivel az elektronsebességek tudvalévőleg négyzetgyökösen növekednek. A futási időből még mindig megmaradó fázishi­bát azáltal csökkentettük, hogy a cső katódkörét külön rezgőkörrel hangoltuk rezonanciára. Tudva­lévő, hogy a kényszerrezgések fázisa a rezonancia­pont közelében gyorsan változik, így a futási idő­ből származó fázishibát megfelelő hangolással ki lehet egyenlíteni. Mindezek a meggondolások egy a rádiótechniká­ban igen elterjedt babonát szüntettek meg: kide­rült, hogy a futási idő nem korlátozza igen kicsiny teljesítményekre a mikrohullámok triódás gerjesz­tését, íg­y jött létre az első mikrohullámú csőtípusunk (EC 41, később EC 101 néven, amely a tömeggyár­tásban — a laboratóriumi kéziszerelésű példányok­tól való megkülönböztetés céljából — az EC 102 nevet kapta). A cső a 3. és 4. ábrákon, kapcsolása az 5. ábrán, a teljes oszcillátor pedig a 6. ábrán lát­ható. Az 5. ábra a szokott három pontkapcsolásból a rezonátoros kapcsolás kialakulását szemlélteti. A csővel 250 V anódfeszültségnél, 50 és 60 cm kö­zött, 2 watt nagyfrekvenciájú teljesítmény érhető el, ami 35% hatásfokot jelent. A cső 43 cm-en még 1 watt teljesítményt ad. E cső fejlesztésre alkal­­mas.3 I. A MIKROHULLÁMÚ HÍR­ADÓTECHNIKA ELVI KÉRDÉSEI. Az előzőkben ismertetett EC 102 típusú cső már képessé tett bennünket arra, hogy első problémán­kat megoldhassuk. A mikrohullámú távbeszélő­­adó-vevő-berendezés kikísérletezését és megépíté­sét az azóta a kárhozatos idők áldozatául esett Dallos György munkatársam látta el. A 7. ábra a mikrohullámú adót mutatja, az an­tennával együtt. Az antenna kérdése talán egyetlen fejezete a mikrohullámú technikának, ahol köny­­nyebb helyzetben vagyunk, mint hosszabb hullá­moknál. A félhullámú dipólus hossza 50 cm hullám­hossznál 25 cm s az egyszerű rúdantenna megvaló­sítja a kb. 80 ohm sugárzási ellenállást. Áram- és 3. ábra. 4. ábra. 5. ábra. 6. ábra. ’ A háború befejezése óta hozzánk eljutott amerikai fo­lyóiratközleményekből kitűnik, hogy a háború folyamán a vezető külföldi gyárak is kidolgozták ezt a — szolcottnál lényegesen kisebb — csőtípust és azt „mian­aturs-tube“ né­ven hozzá­k forgalomba. ’ Ld. e közlemény III. fejezetét. 3

Next