Elektrotechnika, 1946 (38. évfolyam, 5-12. szám)
1946-05-01 / 5. szám
1946 május 1 ELEKTROTECHNIKA zete következtében egyik sem látszott alkalmasnak. Felismertük, hogy a cél egyszerűbben is elérhető. A Tungsram-művek laboratóriuma már a háború előtt kidolgozott egy új csőtípust, amely általános rádiócélokra készült ugyan, azonban az eddigi szokványos típusoknál lényegesen kisebb, préselt üveg kivitelben. (A magyar hadsereg ezeket a csőtípusokat a háború alatt rendszeresen használta is.) Mikrohullámú célokra ezt a kivitelt fejlesztettük tovább. A kifejlesztést Winter, dr. Szepesi és Budincsevics munkatársaim végezték el. A cső rács-anód-kapacitását az elektródatávolságok növelésével, a felületi hatást a krómvas-bevezetők ezüstözésével csökkentettük. Az ezüstözés és az utána következő beforrasztás technikája rendszeres kísérletek után sikerült, lágyüveg alkalmazása mellett, ami lényeges műszaki előny. Az elektronok futási idejét nagyobb anódfeszültség alkalmazásával csökkentettük, amivel az elektronsebességek tudvalévőleg négyzetgyökösen növekednek. A futási időből még mindig megmaradó fázishibát azáltal csökkentettük, hogy a cső katódkörét külön rezgőkörrel hangoltuk rezonanciára. Tudvalévő, hogy a kényszerrezgések fázisa a rezonanciapont közelében gyorsan változik, így a futási időből származó fázishibát megfelelő hangolással ki lehet egyenlíteni. Mindezek a meggondolások egy a rádiótechnikában igen elterjedt babonát szüntettek meg: kiderült, hogy a futási idő nem korlátozza igen kicsiny teljesítményekre a mikrohullámok triódás gerjesztését, így jött létre az első mikrohullámú csőtípusunk (EC 41, később EC 101 néven, amely a tömeggyártásban — a laboratóriumi kéziszerelésű példányoktól való megkülönböztetés céljából — az EC 102 nevet kapta). A cső a 3. és 4. ábrákon, kapcsolása az 5. ábrán, a teljes oszcillátor pedig a 6. ábrán látható. Az 5. ábra a szokott három pontkapcsolásból a rezonátoros kapcsolás kialakulását szemlélteti. A csővel 250 V anódfeszültségnél, 50 és 60 cm között, 2 watt nagyfrekvenciájú teljesítmény érhető el, ami 35% hatásfokot jelent. A cső 43 cm-en még 1 watt teljesítményt ad. E cső fejlesztésre alkalmas.3 I. A MIKROHULLÁMÚ HÍRADÓTECHNIKA ELVI KÉRDÉSEI. Az előzőkben ismertetett EC 102 típusú cső már képessé tett bennünket arra, hogy első problémánkat megoldhassuk. A mikrohullámú távbeszélőadó-vevő-berendezés kikísérletezését és megépítését az azóta a kárhozatos idők áldozatául esett Dallos György munkatársam látta el. A 7. ábra a mikrohullámú adót mutatja, az antennával együtt. Az antenna kérdése talán egyetlen fejezete a mikrohullámú technikának, ahol könynyebb helyzetben vagyunk, mint hosszabb hullámoknál. A félhullámú dipólus hossza 50 cm hullámhossznál 25 cm s az egyszerű rúdantenna megvalósítja a kb. 80 ohm sugárzási ellenállást. Áram- és 3. ábra. 4. ábra. 5. ábra. 6. ábra. ’ A háború befejezése óta hozzánk eljutott amerikai folyóiratközleményekből kitűnik, hogy a háború folyamán a vezető külföldi gyárak is kidolgozták ezt a — szolcottnál lényegesen kisebb — csőtípust és azt „mianaturs-tube“ néven hozzák forgalomba. ’ Ld. e közlemény III. fejezetét. 3