Elektrotechnika, 1948 (40. évfolyam, 1-11. szám)
1948-01-01 / 1. szám
2 ELEKTROTECHONIK. 1948 január niak rádiólokátorok hazai kifejesztésére.lőször (h. Bar Zoltán műegyetemi ny. r. tanár, imijd röviddel utána 1942 őszén, a Standardillamossági Rt.-nál szerzőkapott megbízást fejlesztőcsoportok alakítására. A két csoport munkája igen eredményes volt és a rendelkezésre álló igen rövid idő alatt, minden külföldi támogatás nélkül, teljesen magunkra utalva, számtalan nehézséggel küzdve, meg tudtuk oldatni a radartechnika minden fontos feladatát. A Bay-csoport munkáiról annak vezetője e laj) hasábjain már rkszletesen beszámolt. A következőkben a Standard Villamossági Zrt.-nál történt radarfejlesztési munkákat ismertetem. A kifejlesztendő típusok a katonai alkalmazásoktól függtek. Bár akkor még a német típusokról úgyszólván semmi adatot sem lehetet megtudni, dr. Jáky a katonai alkalmazásokról néhány részletet már tudott szerezni, amelyek — saját elgondolásaival kiegészítve — képezték az alapját egy hazai radarfejlesztési tervnek. Ez nagy vonasokban a következő volt: Kb. 100 km hatótávolságú távol felderítő-radar, amelynek fedőneve «Sas» volt, figyeli a támadó gépieket és ha ilyeneket észrevesz, helyüket, irányukat és sebességüket közli egy központtal vagy — a katonai alkalmazástól függően — tüzérségi, ill. vadászirányító radartelepekkel. Ilyenekből az ország terü'.etén — megfelelő távolságokra elosztva — kiterjedt hálózatot tervezett, minden tielepítési helyen legalább két ifin,s'i)-sal, amelyek egyidejűleg különböző szektorokat figyelnek. Mérési pontosság 1 - 2 km-en belül elegendő. A második tíjus a tüzérség irányítására szolgált. Ez a «Borhála» fedőnevű radar már nem csupán az oldalszög (azimuth) mérésére szolgált, hanem a magassági szöget is mérni kellett, tehát felfelé is irányíthatónak kellett lennie. Lényegesen nagyobb bemérési pontosságra volt szükség, mint a GrSfisn-nál. Az előírt pontosság távolságra kb. 20 m, oldal- és magasságszögmérésre 2-3 tonás, ami 0,12-0,18 m pontosságnak felel meg. Itatótásolság kb. 15 km. Igen súlyos követlmény volt még a cél folytonos keretébe, mert a lőelemképzőt folytonosan kell ellátni a repülőgép-helyzet adataival; emellett a készülék könnyű málházhatósága és saját tutószerkezetén való vontathatósága is elengedhetetlen követelmény volt. A harmadik típus a vadászszámító radar «Bagoly» fedőnévvel, amelynél «Borbála»-é is kb. azonos mérési pontosságra és célpontkövetésre volt szükség, de kb. 70 km hatótávolság mellett. Az akkori taktikai elgondolások alattján egy telepítési helyre két Bagoly és egy vagy két Sas típusú készüléket állítottak volna fel. Sas által feherített támadó gépet az egyik Bagoly átveszi és követi, a másik a felszálló saját vadászgépet követi. Mindkettő folytonosan közli a helyzetadatokat a kiértékelővel, ahol egy különleges berendezéssel kiértékelik a két gép viszonylagos helyzetét és a saját gépet rádió útján irányítják a támadó gép mögé. Az elgondolás szerint a vadászgépet olyan közel vezetik a támadó géphez, míg az közvetlen látással meg tudja a tüzet nyitni. További berendezés lett volna magába a repülőgépbe beépített radar, amely célra később egy külön csoport is alakult, de, e terv az idő rövidsége és egyéb gátló okok miatt csak kezdeti állapotig juthatott el. Az ismertetett nagyszabású munkaterv nem állott arányban sem a hazai lehetőségekkel, sem a rendelkezésre álló idővel. Az 1944 márc. 19-i német megszállás után további komoly fejlesztési munka már nem történt. Repülőgép ezután már nem szállhatott fel ilyen célra; a bekövetkező bombatámadások is akadályozták a munkát * l.d. Elektrotecinüka, 1946 ; 29. old. 2 E fejlesztőcsoport a Magyar Philips Mavéknél alakult, és az erkölcsi alap is hiányzott, mert a további munkának már nem láttuk értelmét. Alig másfél év állott rendelkezésünkre, de az elért eredmények így is igen jelentősek voltak és meggyőződésem szerint jóval túljutottunk azon a fokon, amit a magyar ipartól várni lehetett. A német «Freya»-ról csak jóval azután sikerült kevés értesülést szereznünk, amikor már több «Sas» le volt szállítva, így e készülék longo-ig magyar fejlesztési munka eredménye. A kis «flürzburg»-ról és a «Würzhurg-fliese» német radarok külső formáiról 1943-ban szereztünk bizonyos értesüléseket, amelyeket szerkesztő- fi munkáinknál igyekeztünk hasznosítani. Az áramköri részletek azonban teljesen hazai eredetűek; ezek a «Borbálá»nál szerző és dr. Bay csoportjai együttes munkái eredményének tekinthetők. A rádiótechnikai feladatoknál nem kisebb jelentőségűek voltak a szabatos mechanikai feladatok, sokszor igen nagy súlyú tárgyak mozgatásával kapcsolatban, vagy rázási, málházási és időjárási feltételekkel is összefüggésben. Ezért bele kellett vonni a munkába a mehéziivari és a finommechanikaii vállalatokat is, mint a Ganz és Tsa. Rt., Győri JVaggongyár Rt., Diósgyőri Állami Vasgyár, Bániért, Gamma, Elektromechanikai Rt. stb., amelyekkel való kitűnő együttműködés nagymértékben hozzájárult az elért eredményekhez. 1944-ben mindhárom típusból nagyszámú rendelés volt és a tömeggyártást már meg is indítottuk. Négy rhaso-t leszállítottunk, ezek állandó üzemben voltak. E berendezések a bombázások idején a lakosság idejében való riasztását nagymértékben elősegítették. Az első 4 «Borbála» is teljesen elkészült, csupán kevés órjmköri fejlesztőmunka volt hátra, aminek felvégzéséhez fontosan a bemért céltárgyakra lett volna szükség, azonban ilyen munkákra a bekövetkező német megszállás után nem volt már lehetőség. Az első 2 «Bagoly» Újpesten, a «Bamert» telepén szerelés alatt volt. A hozzá szükséges rádió- és egyéb villamos berendezések a Standard Villamossági Rt. telepén voltak szerelés alatt. H) A radarkészülékek elvi működése. A radaradó meghatározott időközökben rövid impiciztusokat állít elő, amelyeket antennája aránylag éles nyalábban sugároz ki. (Egy imprulzus tartama alatt egy egész sorozat nagyfrekvenciás rezgés játszódik le.) Az antenna irányítható és ha a sugárnyaláb a céltárgyra van irányítva, akkor arról az energia kis töredéke visszaverődik s ennek ismét egy töredéke újból az antennához jut vissza. Az adó ebben az időpontban nem működik és az adás-vételkapcsoló gondoskodik arról, hogy a vett, visszaverődött impulzus a vevőhöz jusson, amelyben fölerősítve az oszcilloszkó e ernyőjén láthatóvá lesz. Ennek több módja van. Az általunk használt módszerek az újabb radar-irodalmi meghatározás szerint «-.ll-típusú képek voltak, ahol az időalapot az impulzus-ismétlési frekvenciával szinkronizált fűrészrezgés hozza létre és az impulzus, ill. a vétel függőleges irányú kitérést okoz (ld. 1. ábra). Az alapvonalat balról jobbra mozgó sugár l. ábra. típusúkép. ft közvetlen vétel; b a Visszaverődés vétele. -T.