Elektrotechnika, 1977 (69. évfolyam, 1-12. szám)
1977-08-01 / 8. szám
310 Elektrotechnika 70. évf. 1977. 8. sz. vállalt a ma már négy világrészre kiterjedő erőműexportunk tervezésénél (közvetlenül halála előtt egy görögországi export-tervezés tárgyalásánál lett rosszul). A hazánk villamosításának műszaki problémái megoldására alakult Villamosítási Kutatási Bizottságnak megalakulása óta tagja volt, s külső konzultatív szakértőként részt vett ennek jogutódai (VILLENKI, majd VEIKI) munkájában is. A műszaki tudományok kandidátusa lett, s állandóan aktív tagja a Magyar Tudományos Akadémia Energetikai Bizottságának. Tudását 1963 óta a Műegyetemen az ipartelepi hálózatokról tartott előadásain igyekezett továbbadni, 1965 óta címzetes egyetemi tanárként. Számos szakmai cikket és könyvet írt, szerkesztett és lektorált. Egyesületünknek 1933 óta tagja volt, s aki ismerte aktivitását — s ugyan ki ne ismerte volna? — az tudja, hogy az egyesületi élet szinte minden megmozdulásában tevékenyen részt vett. Az Egyesületnek volt alelnöke, tiszteletbeli elnöke, az Országos Elnökség és az Intéző Bizottság tagja, s több mint 10 éven át vezette a Műszaki és Tudományos Bizottságot. Munkáját és eredményeit mindenkor el is ismerték; sztahanovista oklevelet, az Energiaipar, a Nehézipar, valamint a Kohó- és Gépipar Kiváló Dolgozója kitüntetést, a Kiváló Újító Érem ezüst fokozatát, a Munkaérdemrend ezüst fokozatát kapta meg. Egyesületi díjaink közül megkapta a Déri, Bláthy és Jubileumi díjakat, az Elektrotechnikai díjat. De mindezeken túlmenően híre és megbecsülése messze túlnőtt hazánk határain is. A magyar elektrotechnika nagy vesztesége, hogy itthagyott bennünket. Hiányzanak majd tanácsai, kritikái, alkotó munkája és buzdítása, szervezése, lelkesedése, humora és harcos egyénisége. Az erősáramú mérnökök munkájának kollektív jellege megakadályozza, hogy élesen elhatárolhatók, márványtáblával jelölhetők legyenek az eredményei, de éppen e kollektív jelleg teszi lehetővé, hogy majd minden villamos energiaipari létesítményben ott legyenek az Ő gondolatai, az Ő keze munkája is, s neve és emléke márványtábla helyett bennünk éljen tovább. Kádár Aba KÖNYVSZEMLE Dr. Adorján Bence: Számítástechnika tegnap, ma, holnap. Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1977. 265 old., ára: 40, - Ft. A számítástechnikai eszközök fejlődése előtt hatalmas lehetőségek, távlatok nyíltak meg, ezért nemcsak a számítástechnika fejlesztése és gyártása területén dolgozó szakemberek számára fontos és érdekes a fejlődés várható jövőjének az ismerete, hanem mindazok számára is, akik a korszerű számítástechnika kialakulásával, a népgazdaság különböző területeivel való kölcsönhatásaival, a következő évtizedekben várható újabb eredményekkel kívánnak megismerkedni. A könyv a jövőkutatás problematikájával összefüggésben foglalkozik a számítástechnika várható műszaki fejlődésével és alkalmazásának elterjedésével. A számítástechnika jövőjének elemzése útjánsaját jövőnk alakulásába is bepillanthatunk, tekintve, hogy a számítástechnika egyre inkább behatol mindennapi életünkbe . . . Történeti áttekintést találunk a könyvben az első számítógépek megjelenésétől a modern számítástechnika kialakulásáig eltelt időszakról, a számítógép-generációk rövid történetéről, a rendszerek és a programozási nyelvek fejlődéséről. A szerző rámutat arra, hogy az ember-gép kapcsolat fejlődésében fontos pozitív vonások is vannak ugyan, azonban ez a fejlődés mégsem nevezhető teljesen kielégítőnek. A tervezők sokszor ma még a gép oldaláról közelítik meg a feladatokat, pedig az ember kommunikációs érzékszervei felé való közeledés lenne kívánatos. A rendszerekkel és a számítógépek felépítésével kapcsolatos megoldatlan feladatok, a számítógép-alkalmazók részéről jelentkező problémák ugyancsak megtalálhatók a könyvben. A félvezető eszközök fejlesztése keretében olvashatunk a különböző típusú integrált áramkörök fejlesztéséről, az új elven működő memóriatípusokról (optikai tárak, buboréktárak, amorf félvezető memóriák, optikai számítógép-rendszerek stb.) A könyv megismertet a holnap számítógépével, számítógép-rendszerével, az új hardware- és softwaretechnológiával. Ennek keretében foglalkozik a szerző a különböző kisgép-irányzatokkal, tekintve hogy a szocialista országok Egységes Számítógép Rendszerén belül ezek képezik a magyar részvétel fő profilját. Képet ad a jövő számítástechnikájának filozófiájáról, a különböző rendszerekkel szemben támasztott követelményekről, a software egyre fokozódó jelentőségéről; beszámol az utasításrendszerek fejlődéséről, a programozási nyelvek kapcsolatairól, az automatikus programkészítés eszközeiről és a programozás folyamatának irányításáról, ellenőrzéséről. A könyv áttekinti a termelő vállalatoknál előforduló gyakorlati alkalmazásokat az információs rendszer, a vállalatirányítás, a termelésirányítás és a folyamatirányítás területén. Rámutat arra, hogy a korszerű vállalatvezetés elképzelhetetlen komplex információrendszer nélkül; a gazdálkodás, nyilvántartás, piackutatás, értékesítés stb. kidolgozását a modern iparvállalatoknál számítógépek segítségével oldják meg. Kitér a szerző a különböző iparágak gyakorlati alkalmazásaira és arra, hogy a szocialista országokban szervezett munka folyik a számítástechnika bevezetése érdekében a különböző ágazatok, iparágak területére. A jövőbe pillantva rámutat arra, hogy a számítógép és az ember közti jövőbeni kapcsolattal foglalkozó szakkönyvek valószínűleg jól jósolják meg az ember otthonát számítógépesítését, amikor a szabadidő jobb kihasználását és a számítógépes otthoni tanulást állítják a kérdés középpontjába. Dr. Adorján Bence könyve a szakemberek véleményére támaszkodva vetíti az olvasók elé a számítástechnika múltját, jelenét és várható jövőjét. Érzékelteti a fejlődési folyamatot, amelynek során meggyorsul a tudományos fejlődés, hasznosabbá válik a szabadidő, a számítástechnika bevonul az ember otthonába, megkönnyítve életét. Elemzi végül hazai számítástechnikai tevékenységünket és a következő időszak teendőit, feladatait. A könyvet értékes és gazdag bibliográfia egészíti ki. Dr. Rubóczky István