Élelmezési Dolgozó, 1957 (8. évfolyam, 1-6. szám)

1957-09-09 / 3. szám

Szakszervezetünk Központi Vezetősége Nőtanácsa országos nőkonferenciát tartott augusz­tus 23-án, amelyen kétszázan vesttek részt. Sok fontos kér­désről volt szó. Többen han­goztatták, hogy az októberi ta­pasztalatok nyomain fokozottan ügyelni kell a gyermekek ne­velésére, ezért segíteni kell a szülői munkaközösségek mun­­káját. Tovább kell fejleszteni a nők szakmai és általános mű­veltségét, mert csak így áll­hatják meg helyüket a munká­ban és a családi otthonban. — A nők problémája min­den üzemben csaknem azonos — mondotta Bartha Mártonna, a Szegedi Szalámigyár dolgo­zója. — Én nem panaszkodha­tni, nálunk kevés nő van, azokkal nem bánnak rosszul az üzemben. De mégis van egy fájó pontunk. Azt hiszem, valamennyi édesanya számot vetett magában, vajon mit is tett gyermekeiért, ami­kor a nyugati propaganda ha­tására sok gyermek elhagyta hazáját. Tudom, nagyon sok anya elmegy reggel a munká­ba, nincs akire hagyja gyer­mekét. Ezért azt tanácsolom itt, mint ezt az üzemben is tet­tem, létesítsünk olyan napközi otthont, ahol a gyermekek is­kola után vagy­ előtt lennének. Egy meleg helyiség elég lenne, s az üzemben is akadna olyan, ha más nem, egy nyugdíjas, aki szívesen foglalkozna a gye­rekekkel. Vadas Károlyné, a Vénus Kozmetikagyár küldötte, a kö­vetkezőket mondta: Vállala­tunk dolgozóinak kilencven százaléka nő. S kérték, mond­jam el — igen nehéz a bevá­sárlás. — Délután 5 óráig dolgoznak, és ekkor már nem kapnak friss árut az üzletekben. Néhányan „pult alatt” hozzájutnak friss áru­hoz, de többségük nem ilyen szerencsés. Üzemünk nő­bizottsága nem régen működik, de már bontogatja szárnyait. Elhatároztuk, hogy veszünk egy mosógépet. Jelenleg egy varrógép minden szombaton az asszonyok rendelkezésére áll. Tervezzük, hogy szabás-varrás tanfolyamot is indítunk. Indí­tunk egy szépségápolási tanfo­lyamot is, s ha beválik, a töb­bi üzembe is elmegyünk. Csékó Istvánné, az Unicum Likőrgyár dolgozója ugyancsak a bevásárlás nehézségeit tette szóvá. — A Tanács körúti KÖZÉRT-ben — mondotta — nagyon durvák a kiszolgálók. Amikor kifogásoltuk az árut, azt kaptuk válaszul: „ne ne­künk pofázzanak”. Száraz Istvánné, a Baranya megyei Tejipari V. dolgozója azt javasolta, hogy Pécsett a hús-, tej- és sütőipari vállalat közösen létesítsen egy napközi otthont, ahol a dolgozó anyák gyermekeiket el tudnák he­lyezni. Hovány Antalné, a Dunake­szi Konzervgyár dolgozója eze­ket mondta: Nálunk a nők nin­csenek hátrányban. A három művezetőből kettő nő, akik igen jól végzik feladatu­kat. A szociális intézményeink is elég jók. A bölcsődevezető a szülők részére havonta rend­szeresen előadást tart, s a szü­lőknek nagy segítséget adnak a gyermekneveléshez is. Romitán Péterné, a Debrece­ni Dohánygyár küldötte a 14— 16 éves korú fiatalok elhelyez­kedéséről tett említést, majd a családi életről beszélt. El­mondotta, hogy a nők sok eset­ben hozzájuk fordulnak segít­ségért, tanácsért, hogy családi életüket rendezhessék. Nagy hiba, hogyha valakit csino­sabbnak látnak, mindjárt hát­rányosan ítélik meg. Például ezért nem vettek fel a válla­latnál egy nődolgozót a párt­ba. Javasolta, hogy a dolgozók részére az üzem vasárnap is biztosítson étkeztetést, s hogy a táppénzes ügyek intézésében csökkentsük a bürokráciát. Simkó Győzőné, a Budapesti Keksz-Ostyagyár SZB-elnöke felvetette, hogy náluk a há­rom műszak munkáját jobb munkaszervezéssel két mű­szakban is el lehetne végezni. De attól félnek, hogy a fel­sőbb szervek is beleszólnának ebbe. A javaslat kiküszöbölné az éjszakai munkát. Kérte, hogy a szakszervezet és minisztérium közösen nézze meg, nincs-e lehetőség arra, hogy a szombat éjszakai mű­szakot megszüntessék. Szenes Endréné, a Konzerv­ipari Igazgatóság dolgozója elmondotta, hogy a konzerv­ipar a dolgozó nőkön úgy kí­ván segíteni, hogy hathónapos kortól kb. egy-másféléves ko­­­­rig gyermekkonzerveket készí-­­­tenek. Ahhoz, hogy a gyermeki normális fejlődése biztosítva­ legyen, az év minden szakában­ szükség van friss, vitamindús­ gyümölcsökre, főzelékre. Ezért­­ olyan konzervek gyártását­­ kezdik meg, amely ezeket a­ fontos dolgokat tartalmazza.­­ Halász elvtársnő, a Paksi Konzervgyár dolgozója elmon­dotta, hogy náluk nehézségek vannak a nők továbbképzésé­ben. Több fiatal leány jelent­kezett technikumra, de nem vették őket fel, mert nem ér­ték el a korhatárt. Javasolta, hogy a korhatárt 20 éves kor-­­­ra csökkentsék. Panaszolta azt­ is, hogy a vállalat nem tud­ munkaruhát biztosítani rend-­­­szeresen a dolgozó nőknek,­­ Várkonyi elvtársnő, a Zuglói­­ Édesipari Gyár dolgozója töb-­­­bek között hangoztatta: Nem ; csak a pedagógusokról beszél­jünk, hanem arról is, hogy ott­hon hogyan neveljük gyerme­keinket. Elsősorban :* mi, édesanyák vagyunk hivatva * arra, hogy gyermekeinket a le­­­hető legjobban neveljük.­­ Dr. Gáspár Béla, szakszerve-­­ zetünk ellenőrző főorvosa fel-­­ szólalásában több egészség­­ügyi problémára adott rá- ",­laszt. Majd Szendrei Zoltán ", elvtárs, a Sütőipari Szállító­­ Karbantartó V­­SZB-elnöke ", kért szót. Elmondotta, hogy "­ náluk az egyik üzemrészben­­ tűrhetetlen körülmények kö-­­­zött dolgozik 21 nő. Sárközi elvtársnő, az Orszá­gos Nőtanács nevében üdvözöl- • te a nőkonferenciát. • Chernel Sándorné, a Duna­­ Kekszgyár ÜB-elnöke kifogá-­­­solta, hogy üzemorvosuknak • igen kevés az óraszáma, és így­­ a betegekkel nem tud kellő-­­­képpen foglalkozni. Kérte azt­­ is, hogy a dolgozó nők részére­­ ne csak 46-os csizmákat gyárt­­­­sanak, mert az tönkreteszi a lá­­­­bukat. Kurucz elvtárs, az ÉDOSZ­­, Borsod megyei T. B. elnöke , felszólalásában többek között­­ ezeket mondotta: Véleményem "­ az, hogy a dolgozó anyákat,­­ ha nem is záros határidőn be­ "­­lül, de állítsák vissza a családit tűzhely mellé.­­ Élénk vita bontakozott ki err­­­ről. Többen hangsúlyozták,­­ hogy a dolgozó nők nem hajlan­jí­­­nak visszamenni a főzőkanál mellé. — A mi alkotmányunk — mondták — mindenki részé­re biztosítja a munkához való jogot. A dolgozó nők ezzel élni akarnak, nem mondanak le azokról a jogokról, előnyökről, amelyeket népi de­mokráciánk állama számukra biztosított. Barát­h József­né elvtárs összefoglalójában ezeket mon­dotta erre vonatkozólag. — Kurucz elvtárs úgy járt ezzel a hozzászólásával, mint az a bi­zonyos elefánt, amelyiket be­szabadítanak a porcelánüzlet­be. Kétségtelen, hogy a hoz­zászólás itt nem tudott olyan rombolást végezni, mint a me­sebeli elefánt a sok értékes porcelán összetörésével. De mégis, Kurucz elvtárs alap­vetően a női egyenjogúságot sértette. Majd ennek folytatá­sa lett volna, hogy a nők ne politizáljanak. A mi orszá­gunkban a lakosság kb. ötven százaléka nő, nagy részük dol­gozik. Ha ez a réteg nem po­litizálna, bizonyosan megnéz­hetnék magukat a férfi elvtár­sak is. Mert hiszen nem lenne szövetségesük a munkában. Ezt a luxust pedig nem engedhet­jük meg magunknak. Tudjuk, helyes lenne — és ezzel egyet is értünk —, ha a családi pót­lék magasabb lenne. De azért ne lépjünk fel túlzott követelésekkel. (Élénk helyeslés, viharos taps.) Ezt meg lehetett tenni akkor, amikor a nem öntudatos dol­gozók egy részének tetszett a demagógia. Mikor azt mutat­ták: „íme, mi így merünk”. De ezt is csak azért tehették, mert nem voltak ott az öntudatos munkásasszonyok, akik mind­járt megválaszoltak volna. Ál­lítom, hogy a mi asszonyaik az élelmiszeriparban — de biztos, hogy másutt sem — nem kí­vánkoznak vissza főzőkanál­­ihoz. Azokat a jogokat, ame­lyeket már egyszer kivívtunk és megkaptuk, nem adjuk vissza egykönnyen. Mayer elvtársnő, a Kőbányai Sörgyár napközi és óvodaveze­tője a gyermeknevelésről, a szakmai utánpótlásról beszélt. Elmondotta, hogy több szülő panaszolja neki, hogy az élel­miszeripari technikumban ta­nuló, munkásszármazású gyermekeket elnyomják. Ezért az iskolát legtöbbjük kénytelen volt abbahagyni. Előfordult az is, hogy az egyik fiatal az élelmiszeripari tech­nikum elvégzése után a szövő­ipari szakmába ment dolgozni. * A nőkonferencia befejezésül tiltakozó táviratot küldött az ENSZ-hez. Az ipar dolgozó női nevében tiltakoztak az ellen, hogy az úgynevezett „magyar ügyet”, az ENSZ ötös bizottsá­gának jelentését az ENSZ meg­tárgyalja. Sz. Gyr: Könnyítsünk a dolgozó nők gondjain Nőkonferencia volt az ÉDOSZ-ban „A bizalom hiánya a műszaki fejlesztést akadályozta"­­ A MITE választmányi ülésének határozata : a­z elmúlt időszakban az októberi ellenfor­­rr­radalmi események súlyos károkat okoztak népünknek és az egész országnak, károkat okoztak az egész élelmiszeriparnak is és hosszú időre visszavetették egyesületünk munkáját is. A Szovjetunió csapatai vállvetve a legöntudatosabb magyar dolgozókkal hely­reállították a rendet. Kormányunk által meg­teremtett konszolidáció lehetőséget biztosított az egyesületi élet egyre tevékenyebb, egyre helysebb irányú munkájának mgindítására. Ha visszatekintünk az ellenforradalmi ese­mények alatt és a közvetlen utána következő időkre, bátran megállapíthatjuk, hogy az élel­miszeriparban dolgozó műszakiak nagy része derekasan helytállt. Iparunkban a mérnökök és technikusok zöme hű maradt a néphez, tá­mogatta az üzemi munkásokat abban a törek­vésben, hogy a munka folyamatosságát bizto­sítsa, a károkat minimálisra csökkentse. A fegyveres ellenforradalom leverése után támo­gatta a mur­kás-paraszt forradalmi kormányt abban a célkitűzésben, hogy a lakosság élelmi­szerellátását biztosítsák, a megnövekedett vá­sárlóerő és a jelentkező vásárlási láz ellenére az inflációt megakadályozzák. Munkájukkal segítették műszaki dolgozóink is az MSZMP által létrehozott ideiglenes kormány erőfeszí­téseit az ellenforradalmi kísérletek letörésé­ben. Mélységesen elítéljük azokat az élelmiszer­­ipari dolgozókat és műszakiakat, akik résztvettek és tevőlegesen támogatták a szo­cialista rend megdöntésére irányuló ellenfor­radalmi kísérleteket. Egyetértünk, helyeseljük és támogatjuk kormányunknak azokat az in­tézkedéseit, amely a bűnösöket felelősségre­­vonja. Hatalmas károkat okoztak népünknek, példás büntetést érdemelnek. Elítéljük azokat a szakembereket, akik hazájukat elhagyták. De tudjuk, hogy vannak köztük becsületes emberek is, akiket csak az események, a nyu­gati rádiók propagandája zavart meg. Remél­jük, hogy mielőbb megtalálják a haza vezető utat, örömmel fogadták egyesületünk tagjai a Magyar Szocialista Munkáspárt országos ér­tekezletének határozatait. Alapszabályaink szerint továbbra is legfontosabb célkitűzé­sünknek tartjuk a párt- és kormányhatároza­tok végrehajtásának segítését tíz élelmiszer­­ipar területén. Meg vagyunk győződve arról, hogy az MSZMP országos értekezletének ha­tározatai szocializmust építő országunk fejlő­dését a múlt hibáinak kiküszöbölését és vala­mennyi dolgozó életszínvonalának emelését segítik elő. A határozat szerint: „a pártérte­kezlet elítéli azt a helyenként tapasztalható káros gyakorlatot, hogy a kisebb hibát elkö­vető dolgozókkal szemben is úgy lépnek fel,­ mint a tudatos ellenforradalmárokkal szem­ben. A jószándékú, de megtévesztett dolgozók­kal szemben nem a megtorlás, hanem a meg­nyerés módszerét kell alkalmazni.” Tj egyesületünknek is mindent el kell követ- • 1-j nie, hogy a múlt hibáitól végleg meg- • szabaduljunk. A bizalom hiánya nemcsak el- • kedvtelenítette a szakembereket, de akadá-­ lyozta a műszaki fejlesztést is; új eljárások­ bevezetését, új technika alkalmazását csak a­ bizalmat bíró műszaki szakembereiktől vár-­ hatjuk. A bizalom és megbecsülés biztosítása- '■ ban nagy segítség számunkra a szakszervezet- ■ tel való jó kapcsolatunk, ami csa­k erősödött­­ az ÉDOSZ műszaki szakosztályának megala- • látásával. * Az 1957. év első féléve iparunk termelése « területén behozta az elmaradásokat. Most­ újra napirendre kell tűznünk a műszaki fej-­ lesztés feladatait. Hároméves népgazdasági­ tervünk előkészítésébe kapcsolódjon be vala-­ mennyi MITE szakosztály, vidéki és üzemi cso-­­port. Egyesületünk élénk szakmai vitái sok kérdést tisztáztak már, s a leszűrt javaslatok­ nagy segítséget adtak az iparvezetésnek, de­­ tagjainkat is segítették napi munkájukban. Fel il kell eleveníteni, jobbá kell tenni a MITEK szervezeteinek munkáját, többet kell foglal- l­koznunk a műszakiak továbbképzésével, a■ gazdaságos termelés kérdéseivel, általában az­­ ipar közgazdasági problémáinak megoldása-­­ va. A terv szerinti munka mellett gondoskod-­­ ni kell a szaklapok, előadások színvonalának­­ emeléséről is. I­nduljon meg a munka az egyesületi élet­­ minden területén, növekedjék az élel-­­ miszeripar műszaki társadalmi munkával is a­­ dolgozók részvétele a szocialista építés fel-­­ adatainak megoldásában.­­ ________________ __ ■* Simkó Győzővé, a Budapesti Keksz- és Ostyagyár sz. b. elnöke Halász elvtársnő, a Paksi Konzervgyár küldötte Bartha Mártonná, a Szegedi Szalámigyár dolgozója Ez is szempont — Kovács jó szakember. — Horváth több nyelven beszél. — Mancika viszont csinos — te­hát őt viszem a nemzetközi vásár­ra. Készülnek a télre a Kőbányai Sörgyárban A Kőbányai Sörgyárban meg­vizsgáltuk: vajon mit tettek a gazdasági vezetők, a szakszer­vezeti bizottság a télre való felkészülés sikere érdekében. A vállalat az előző évhez hasonlóan hozzáfogott a téli felkészülés munkálatainak el­végzéséhez, hogy a dolgozók­nak megfelelő munkakörülmé­nyeket biztosítsanak a téli időszakra. A vállalat munkás­­ellátási felelőse, Pataki elv­társ az építőosztállyal közö­sen felülvizsgálta a szálláso­kat, ajtókat, ablakokat, víz­vezetékeket, fűtőberendezése­ket és intézkedéseket tettek a meglevő hiányosságok meg­szüntetésére. Ennek alapján tettek intézkedést a kályhák, asztalok, székek, szekrények beszerzésére. Hozzákezdtek az ipari tanulók szállásának, étkezdéjének és tanulószobá­jának elkészítéséhez. Ez annál is fontosabb, mivel az ország sörgyárainak ipari tanulói is itt tanulnak. A munkásszállá­sokon biztosítva vannak a szo­ciális normák. Megfelelő öltö­ző, fürdő áll a szállás lakói­nak rendelkezésére. A múlt évben korszerűsítették a mun­kásszállások nagy részét. Intézkedés történt­ téli ru­hák és védőöltözetek beszer­zésére is. Ez különösen fon­tos azért, mert a dolgozók je­lentős része munkáját a téli időben a szabadban végzi. Igen helyes az, hogy a vállalat egyes vezetői nem elégszenek meg azzal, hogy a meleg ru­hák beszerzését az anyagbe­szerzőkre bízzák, hanem több esetben saját maguk járnak utána, mint ezt Lukács elv­társ tette, látva, hogy a munka- és védőruha beszerzésében ne­hézségek vannak. A szabadban dolgozók ré­szére melegedő helyiséget ál­lítottak fel, amely gőzfűtéssel van ellátva. A melegedő he­lyiségek számát az elkövetke­zendő időben még bővíteniök kell Az üzemi konyha nyersanyag ellátásában is megmutatkozik a télre való felkészülés. A­­ konyha nyersanyagszükség­letének egy részét saját kerté­szetükből, másrészt a KÖ­­ZÉRT-tel való szerződés útján biztosítják. Nem ilyen kedvező a hely­zet a gyermekintézménynél. Bár melegruhákkal a gyere­kek el vanak látva, de egyéb ruhák beszerzését nagymér­­t­­ékben csökkenteni kellett, mivel az évi költségvetésü­iket július végén hagyták jó­­vá és 158 000 forinttal csök­­­­kentették az eredeti tervet .A gyermekintézmény 2 év óta nincs kifestve, tatarozva, bár ez indokolt lenne, s a vállalat a legfontosabb tatarozási mun­kálatokat költségvetés nélkül, saját erejéből is el tudná vé­gezni. A szakszervezeti bizottság segítse a gazdasági vezetőket ebben. Ellenőrizze a gazdasá­gi vezetés ilyen irányú munká­ját, tevékenységét. A szociál­politikai bizottságot mozgósítsa a feladatok megvalósítására, azok rendszeres ellenőrzésére. A vezetők a Sörgyár tapasz­talata alapján a még hátrale­vő időszakban vizsgálják fe­lül az egészségtelen munkahe­lyeket, fűtést, szellőző-beren­dezéseket, közlekedési útvona­lak, fürdők, öltözők jelenlegi helyzetét, stb... és ahol szük­séges, sürgős intézkedéseket tegyenek a hiányosságok kija­vítására. Mindent el kell követni a szabadban végzett munkate­rületek minimálisra való csökkentése érdekében. Ott, ahol azt nem lehet, biztosíta­ni kell melegedő helyiséget, a dolgozókat pedig az előírt ren­deletnek megfelelően meleg­ruhával kell ellátni. BALOGH KALMAN ÉLELMEZÉSI DOL­GOZÓ A Magyar Élelmiszer Ipari Dobgo­­zók Szakszervezete Központi Ve­zetőműének Lada. Felelős szerkesztő: Karakas László Szerkeszti: A szerkesztő bizottság Szerkesztőség• Budapest. VI., Gor­­kij fasor 44. Megjelenik havonta egyszer 20 000 példányban. Ara: 50 fillér Szikra Lapnyomda F. v.­ Kulcsár Mihály JELELMEZÉSI DOLGOZÓ 3

Next