Élelmezési Dolgozó, 1970 (64. évfolyam, 1-12. szám)

1970-07-01 / 7. szám

TANÁCSKOZOTT KÖZPONTI VEZETŐSÉGÜNK 1­971 márciusában lesz a XLIII. kongresszus ! (Folytatás az 1. oldalról.) — míg az ÉLGÉP, az ELGAV, a szesz-, a hűtő-, a likőr-, az állatforgalmi és húsipar, meg a tanácsi ipar egésze nem tart fenn gyer­mekintézményt. Csupán egy mondat a vál­lalati segélyalapok felhaszná­lásáról: a létszám növekedé­sével ellentétes a 2,3 százalé­kos emelkedés, minden szak­­szervezeti vezető testület ala­pos elemzése szük­séges e ká­ros jelenség megszüntetésé­hez Termelési és szociálpolitikai kérdések Tovább folytathatjuk a gon­dok, problémák felsorolását. Nehezen szűrhetők ki a sport­ra adott támogatásból a tö­megsportra felhasznált össze­gek, e tételek szerények, a pénzforrások döntő többségét fel­emésztő, önálló sportkörök, minősített sportágak kiadásai mellett. Csekély összegű a kulturális és sport­jellegű beruházás, felújítás, beszerzés. A legtöbb helyen eléggé elhanyagolt állapotban lévő létesítmények korszerű­sítésére, felújítására kevés gondot fordítanak. Az tapasztalható, hogy a juttatások, jogcímek szerinti szerkezete — néhány tételtől eltekintve — lényegében a ko­rábbi évek kialakult rendsze­rét tükrözi. Megközelítően azonos az anyagi ráfordítások­ból az egyes juttatásfajták ré­szesedése, 1967—1968—1969. vetületében. E tény több ok­ból is elgondolkoztató. Mindenekelőtt azért, mert 1967-hez mérten 16 százalék­kal emelkedett az ipar dolgo­zóinak létszáma, s ha figye­lembe vesszük a részesedési alap növekedési ütemét, és számításba vesszük, hogy szo­ciális, kulturális, sportalapok­nak jelentős hányadát „egyéb” célokra fordítják — egyes fontos szerkezeti tényezőknél (ilyen a segélyezés, az étkez­tetés) stagnálást vagy hanyat­lást észlelünk. Másodszor: a szerkezeten belül nem érzékelhető az ábrán juttatási fajták előtérbe helyezése, amelyek a dolgo­zó kollektívák érdekeit legin­kább szolgálják, s egyben a vállalati, a népgazdasági ér­dekekkel is megegyeznek. A saját tapasztalatainkon túl e meszállapítást igazolja a M­EB 122 vállalatra — köz­tük élelmezésipari gyárakra is — kiterjedő vizsgálata. A számok is azt igazolják, hogy a vállalatvezetés többsé­ge nem érezte át kellően a gazdasági reform következmé­nyeit, nem számolt eléggé az­zal, hogy a munkaerő­­megszerzés és megtartás egyik vonzási körét képezik a béren kívüli juttatások, az élet- és munkakörülmények, a szociá­lis ellátottság színvonala. Kü­lönösen olyan iparban, mint a miénk, ahol a bérek bizony kiegészítésre szorulnak boríté­kon kívüli, de forintosítható tényezőkkel; ahol a munka nehézségi foka elüt sok más iparágétól, s ahol a munka jellege — örököltük ezt a múlttól — nem olyan vonzó, mint más iparágak fehér­köpenyes, esztétikus környeze­tében, amelyek kevesebb bér­rel is, mint vákuum szívják el tőlünk a begyakorlott mun­káskezeket. Az elmúlt évben is sok ezer ember vett búcsút az élelme­zésipartól, s az okok között találjuk a felsoroltakat külön­­külön is, vagy együttesen. Azután azt is számításba kell venni, amikor bölcsődéről, napköziről, meg szociális ügyekről döntünk, hogy az élelmezésipari munkások mintegy fele ma már nődolgo­zó. A fentiek összessége adja a béren kívüli juttatások kettős, termelési és szociálpolitikai hatását. Az előbbit jól felfo­gott gazdasági, termelési ér­dek, az utóbbit kötelező szak­­szervezeti szociálpolitikai megfontolás diktálja — ezért termelési gond, termelési fel­adat, és emellett az emberről való gondoskodás együttvéve. Kedvezőbb képet kapunk a termelési költségek terhére (F alapra) elszámolt juttatá­sokról. Az élelmiszeripar te­rületén 1969-ben 1967-hez vi­szonyítva 30—40 százalékkal használtak fel többet munka- és védőruhára, védőételre és italra. A munkásszállások költségei pedig 27 százalék­kal növekedtek — nincs ez alkalommal hely e juttatás­fajta színvonalának elemzésé­re. Néhány területen tehát je­lentős az előrehaladás, míg egyes szerkezeti elemeknél — a létszám 16 százalékos, és az összes béren kívüli jutta­tások 17,1 százalékos növeke­dését alapul véve — alig lép­tünk előre, vagy éppen csök­kent a béren kívüli juttatások egy dolgozóra eső mennyisége. Ebbe pedig — ha tudjuk is, hogy a dolgozók többre érté­kelik a közvetlen bejuttatá­sokat — nem nyugodhatunk bele. — A negyedik ötéves terv időszakára szükségesnek lát­szik új koncepciók kialakítá­sa, abból az álláspontból, hogy szerzett jogok forognak szó­ban, és azok erősítése tekin­tetében még bőven akad ten­nivaló — mondotta befejezé­sül Kökény István. rendőnek tartja e nemes kez­deményezést. EZÉRT FELHÍVÁSSAL FORDUL az élelmezésipari vállalatok mozgalmi és gazdasági veze­tőihez, a felvásárlás, a terme­lés, az áruforgalom és a szál­lítás, valamint a tervezés és a tudományos kutatómunka te­rületén lévő valamennyi dol­gozóhoz, a munkásokhoz, ve­zetőkhöz, műszakiakhoz, szo­cialista brigádokhoz, az újí­tókhoz és a feltalálókhoz, hogy: tekintsék át az év első 6 hónapjának eredményeit, mérjék fel a várható nyers­anyagellátás, a piaci igények alapján, áruelhelyezési lehe­tőségeiket, valamint belső tartalékaikat Mindezek figyelembevételé­vel tegyenek újabb kötelezett­ségvállalásokat. Vállaljanak olyan pluszokat — főleg a gazdaságosság hatékonyságá­nak növelésére —, melyekkel hozzájárulnak a tervezett vállalati eredmény túlteljesí­téséhez, hogy az élelmezésipar ezzel a többlettel vegye ki ré­szét a nemzeti jövedelem 1 százalékkal való növeléséből. A kongresszusi verseny új Szakszervezetünk központi vezetősége értékelte a jubi­leumi munkaverseny 1969. évi eredményeit, és 1970. első négyhónapi tapasztalatait. Megállapította, hogy 1969-ben a szocialista munkaverseny az élelmezésiparban több mint 400 millió forint többlet vál­lalati nyereséggel zárult. A többleteredmény mintegy fele termelési volumenemelkedés­ből származott, és külön kiemelendő, hogy a többi gaz­daságosság hatékonyságának növekedéséből keletkezett. Az eredmények alapját ké­pezte hazánk felszabadulása 25. évfordulójának tiszteleté­re ksbontakozott szocialista munkaverseny, amely töretle­nül folytatódik a 111. ötéves terv utolsó évének teljesíté­séért. A kedvező légkör ered­ményeként az első négy hó­napban 6,5 százalékkal emelk­kedett a termelés. Mérséklő­dött az ipar látszámfelfutása, s ha lassú ütemben is, de növekedett az élőmunka ha­tékonysága. Az idei feladatok megoldá­sában is élen jártak a szocia­lista brigádok, és erőfeszíté­seik alapján a hazánk felsza­badulásának negyedszázados lendületet ad munkánknak jubileuma tiszteletére kibon­takozott szocialista munkaver­seny tovább folytatódik az MSZMP X. kongresszusa megünneplésének jegyében. A szocialista brigádok kezdemé­nyezésére tovább növekedett a kezdeményezési kedv, a leg­több vállalat kollektívája fe­lülvizsgálta évi versenyválla­lását, és újabb kötelezettségek teljesítését jelölte meg a kongresszus tiszteletére. Az emberi humánum szép példája az a mozgalomszámba menő kezdeményezés, amit a társadalom, s közöttük az élelmezésipar dolgozói az ár­vízkárosultak megsegítésére indítottak. Elsősorban egynapi kerese­tük felajánlásával járultak hozzá a bajba jutottak támo­gatásához, és az árvíz okozta károk ismerete további cse­lekvésre késztette dolgozóin­kat. A Szegedi Konzervgyár „Vosztok” állami díjas szocia­lista brigádjának kezdeménye­zésére a gyár dolgozói éves vállalati eredménytervük 2 százalékos túlteljesítését vál­lalták. Szakszervezetünk központi vezetősége helyesli és köre­ ENNEK CÉLJÁBÓL A LEGFONTOSABB FELADATOK: az élőmunka hatékonyságának növelése úgy, hogy a terme­lés emelkedése nagyobb mér­tékben a termelékeny­­ségemelkedésből származzék; — az önköltség gyártmá­­nyonkénti gondos közgazda­­sági elemzésével a költség­szint csökkentése, a vállalati tartalékok hasznosításának se­gítése; — a gyártástechnológiák féligvizsgálatával és korszerű­sítésével a fajlagos anyagfel­használás, a feldolgozási költ­ségek, a gyártási veszteségek, és a hulladékok, a selejtek csökkentése; — az anyagmozgatási költ­ségek csökkentése, a szállítá­sok ésszerűbb szervezésével, gondos fuvar-összeállítások­kal; — a minőségi előírások és követelmények betartása, hogy a termékek minősége, mind a belföldi, mind a külföldi piac követelményeinek megfelelje­nek; — a külföldi piaci lehetősé­gek kedvező kihasználása, az exportgazdaságosság fokozá­sa; — a hatékonyság minden irányú növelése, amely szol­gálja a dolgozók élet- és mun­kakörülményei gyorsabb üte­mű javulását is. Központi vezetőségünknek meggyőződése, hogy az ipar dolgozói a jubileumi verseny hatékonyságát tovább fokozva, eredményesen járulnak hozzá az árvíz okozta veszteségek pótlásához és hazánk további­ fejlődéséhez és előrehaladá­sához. ★ A központi vezetőség az elő­terjesztett, írásos anyagokat, javaslatokat, jelentéseket, tá­jékoztató jelentéseket, szóbeli kiegészítéseket megvitatta, azokat tudomásul vette és jó­váhagyta. ★ Végezetül a központi veze­tőség jóváhagyta a munkavé­delmi és szociálpolitikai osz­tály létrehozását. Egyidejűleg megerősítette Kulcsár Mátyás elvtárs megbízatását a köz­­gazdasági osztály vezetésére. Az újonnan megalakult mun­kavédelmi és szociálpolitikai osztály vezetőjeként pedig Hegedűs Ottó elvtársat fogad­ta el. T­ávirat Phenjanba A békéért és a haladásért küzdő emberiség június 25-én emlékezett meg az amerikai imperialisták által a koreai nép ellen folytatott agressziós háború kirobbantásának 20. évfordulójáról. Az egész koreai nép mind erőteljesebben vívja nemzeti harcát — a szocialista orszá­gok és a haladásért küzdő em­beriség támogatásával —, hogy az USA kormányát kényszerít­se agressziós csapatainak ki­vonására Dél-Koreából, amely feltétele a két Korea egyesíté­sének, mindenfajta külföldi be­avatkozás nélkül, békés úton, a demokratikus elvek alapján. A koreai nép e követelése, nemzetközileg támogatott ak­­­ciója indult meg június 25-én a koreai háború kirobbantásá­nak 20. évfordulóján. „Az együttes Amerika-ellenes harc hónapja az amerikai imperia­ Dél-Koreából való haladékta­lan kivonásáért június 25-től július 27-ig tartó akcióhoz csatlakozott szakszervezetünk központi vezetősége és elnök­sége a magyar élelmezésipari dolgozók nevében. Szolidaritá­sunkról, erkölcsi és politikai támogatásunkról táviratban biztosítottuk a KNDK Köny­­nyű- és Élelmezésipari Dol­gozók Szakszervezetét, ame­lyet június 24-én továbbítot­tunk Phenjanba. Kedves Elvtársak! Szakszervezetünk központi vezetősége, elnöksége és a ma­gyar élelmezésipari dolgozók nevében a koreai háború kitöré­sének 20. évfordulója alkalmából testvéri szolidaritásunkról biztosítjuk önöket. Csatlakozunk felhívásukhoz, s követeljük, hogy az ameri­kai imperializmus agressziós csapatai vonuljanak ki Dél-Ko­reából. Június 25-én induló harci hónap akcióiban szakszerve­zetünk tagsága részt vesz, támogatjuk a koreai nép követelé­sét, az egységes, szabad, független Korea megteremtését. Putics József főtitkár EGY­MILLIÓ A BOV Győri Gyára egymillió pecsenyekacsát dolgoz fel ebben az idényben. A kacsák hazai piacra és exportra kerülnek IRÁNY - KANADA A Magyar Édesipar Győri Gyára havonta egy vagon árut szállít Kanadába. A 70 grammos nyalóka nagyon népszerű a kanadai g­yerekek körében ARCKÉPEK A könyvterjesztő Kellemes meglepetés és nagy öröm érte a Szegedi Konzervgyár üzemi könyvter­jesztőjét, Fekete Józsefné elv­társnőt, a Művelt Nép Könyv­­terjesztő Vállalattól elnyerte a kiváló könyvterjesztő címet. — Milyen eredményeket ért el eddig? — kérdeztük. — 1968-ban 79 800 forint, 1969-ben pedig 100 000 forint értékben vásároltak nálam könyvet. Elmondhatom, hogy az 1970-es évben az első félév is igen szépen indult, mivel már eddig 62 200 forintot for­galmaztam. Az állandó és rendszeres könyvásárlóim száma eléri a 250 főt, közülük 65 a fizikai munkás. A gyár dolgozóinak érdeklődése igen sokrétű, így például a „Világ­­irodalom remekei” című so­rozatra 52 fő fizetett elő, ezenkívül nagyon keresettek az életrajzi regények, vala­mint a történelmi tárgyú könyvek. A magyar írói­ kö­zül közkedvelt Berkesi, Szil­­vási, Darvas és Német László. Szívesen olvassák a különböző útleírásokat és ezt tükrözi az a szám is, hogy a „Kalandok időben-térben” című sorozatra 25 fő fizetett elő. Ugyancsak 35 megrendelést kaptam a „Második világháború képeké­ben” című könyv előjegyzé­sére is. — Hogyan tartja a kapcso­latot a szocialista brigádok­kal? — Mivel irodán dolgozom, így igen sokat találkozom a szocialista brigádokkal, isme­rem gondjaikat, problémáikat és eredményeiket is. Szívesen keresnek fel ők is engem és kérnek felvilágosítást az újon­nan megjelent könyvekről. Igen sok közülük rendszeres vásárlóm, illetve előfizetőim közé tartozik. — Kik vásárolnak legtöbb könyvet? — Az üvegmosó egyik fizi­kai dolgozója, Balassa Zoltán­né évente 4—500 forint érték­ben vásárol könyvet, Nagy Erzsébet rendészeti csoport­vezető, aki évente körülbelül 1200 forintot fordít könyvtá­rának fejlesztésére. Rakonics Sándor, a nyomdarészleg dol­gozója 1000 forinttal bővíti minden évben könyvállomá­nyát. — Milyen az együttműkö­dése az üzemi szakszervezeti könyv­tárral? — Úgy érzem, hasznosan és jól egészítjük ki egymást. Vé­leményem szerint a szakszer­vezeti könyvtár első lépésként a munkásokkal megszeretteti magát az olvasást, így a köny­veket is. Ha ez az igény már eléggé intenzív, akikor a dol­gozók egy része szívesen vá­sárolja meg magának ked­venc olvasmányait Itt követ­kezik az én feladatom, a könyv terjesztése. Veres Gyuláné a Szegedi Konzervgyár könyvtárosa TESSÉK VÁLASZTANI! SOKFÉLE IZÓ ÖMLESZTETT SAJTBÓL VÁLASZTHAT

Next