Élelmezési Dolgozó, 1970 (64. évfolyam, 1-12. szám)
1970-07-01 / 7. szám
TANÁCSKOZOTT KÖZPONTI VEZETŐSÉGÜNK 1971 márciusában lesz a XLIII. kongresszus ! (Folytatás az 1. oldalról.) — míg az ÉLGÉP, az ELGAV, a szesz-, a hűtő-, a likőr-, az állatforgalmi és húsipar, meg a tanácsi ipar egésze nem tart fenn gyermekintézményt. Csupán egy mondat a vállalati segélyalapok felhasználásáról: a létszám növekedésével ellentétes a 2,3 százalékos emelkedés, minden szakszervezeti vezető testület alapos elemzése szükséges e káros jelenség megszüntetéséhez Termelési és szociálpolitikai kérdések Tovább folytathatjuk a gondok, problémák felsorolását. Nehezen szűrhetők ki a sportra adott támogatásból a tömegsportra felhasznált összegek, e tételek szerények, a pénzforrások döntő többségét felemésztő, önálló sportkörök, minősített sportágak kiadásai mellett. Csekély összegű a kulturális és sportjellegű beruházás, felújítás, beszerzés. A legtöbb helyen eléggé elhanyagolt állapotban lévő létesítmények korszerűsítésére, felújítására kevés gondot fordítanak. Az tapasztalható, hogy a juttatások, jogcímek szerinti szerkezete — néhány tételtől eltekintve — lényegében a korábbi évek kialakult rendszerét tükrözi. Megközelítően azonos az anyagi ráfordításokból az egyes juttatásfajták részesedése, 1967—1968—1969. vetületében. E tény több okból is elgondolkoztató. Mindenekelőtt azért, mert 1967-hez mérten 16 százalékkal emelkedett az ipar dolgozóinak létszáma, s ha figyelembe vesszük a részesedési alap növekedési ütemét, és számításba vesszük, hogy szociális, kulturális, sportalapoknak jelentős hányadát „egyéb” célokra fordítják — egyes fontos szerkezeti tényezőknél (ilyen a segélyezés, az étkeztetés) stagnálást vagy hanyatlást észlelünk. Másodszor: a szerkezeten belül nem érzékelhető az ábrán juttatási fajták előtérbe helyezése, amelyek a dolgozó kollektívák érdekeit leginkább szolgálják, s egyben a vállalati, a népgazdasági érdekekkel is megegyeznek. A saját tapasztalatainkon túl e meszállapítást igazolja a MEB 122 vállalatra — köztük élelmezésipari gyárakra is — kiterjedő vizsgálata. A számok is azt igazolják, hogy a vállalatvezetés többsége nem érezte át kellően a gazdasági reform következményeit, nem számolt eléggé azzal, hogy a munkaerőmegszerzés és megtartás egyik vonzási körét képezik a béren kívüli juttatások, az élet- és munkakörülmények, a szociális ellátottság színvonala. Különösen olyan iparban, mint a miénk, ahol a bérek bizony kiegészítésre szorulnak borítékon kívüli, de forintosítható tényezőkkel; ahol a munka nehézségi foka elüt sok más iparágétól, s ahol a munka jellege — örököltük ezt a múlttól — nem olyan vonzó, mint más iparágak fehérköpenyes, esztétikus környezetében, amelyek kevesebb bérrel is, mint vákuum szívják el tőlünk a begyakorlott munkáskezeket. Az elmúlt évben is sok ezer ember vett búcsút az élelmezésipartól, s az okok között találjuk a felsoroltakat különkülön is, vagy együttesen. Azután azt is számításba kell venni, amikor bölcsődéről, napköziről, meg szociális ügyekről döntünk, hogy az élelmezésipari munkások mintegy fele ma már nődolgozó. A fentiek összessége adja a béren kívüli juttatások kettős, termelési és szociálpolitikai hatását. Az előbbit jól felfogott gazdasági, termelési érdek, az utóbbit kötelező szakszervezeti szociálpolitikai megfontolás diktálja — ezért termelési gond, termelési feladat, és emellett az emberről való gondoskodás együttvéve. Kedvezőbb képet kapunk a termelési költségek terhére (F alapra) elszámolt juttatásokról. Az élelmiszeripar területén 1969-ben 1967-hez viszonyítva 30—40 százalékkal használtak fel többet munka- és védőruhára, védőételre és italra. A munkásszállások költségei pedig 27 százalékkal növekedtek — nincs ez alkalommal hely e juttatásfajta színvonalának elemzésére. Néhány területen tehát jelentős az előrehaladás, míg egyes szerkezeti elemeknél — a létszám 16 százalékos, és az összes béren kívüli juttatások 17,1 százalékos növekedését alapul véve — alig léptünk előre, vagy éppen csökkent a béren kívüli juttatások egy dolgozóra eső mennyisége. Ebbe pedig — ha tudjuk is, hogy a dolgozók többre értékelik a közvetlen bejuttatásokat — nem nyugodhatunk bele. — A negyedik ötéves terv időszakára szükségesnek látszik új koncepciók kialakítása, abból az álláspontból, hogy szerzett jogok forognak szóban, és azok erősítése tekintetében még bőven akad tennivaló — mondotta befejezésül Kökény István. rendőnek tartja e nemes kezdeményezést. EZÉRT FELHÍVÁSSAL FORDUL az élelmezésipari vállalatok mozgalmi és gazdasági vezetőihez, a felvásárlás, a termelés, az áruforgalom és a szállítás, valamint a tervezés és a tudományos kutatómunka területén lévő valamennyi dolgozóhoz, a munkásokhoz, vezetőkhöz, műszakiakhoz, szocialista brigádokhoz, az újítókhoz és a feltalálókhoz, hogy: tekintsék át az év első 6 hónapjának eredményeit, mérjék fel a várható nyersanyagellátás, a piaci igények alapján, áruelhelyezési lehetőségeiket, valamint belső tartalékaikat Mindezek figyelembevételével tegyenek újabb kötelezettségvállalásokat. Vállaljanak olyan pluszokat — főleg a gazdaságosság hatékonyságának növelésére —, melyekkel hozzájárulnak a tervezett vállalati eredmény túlteljesítéséhez, hogy az élelmezésipar ezzel a többlettel vegye ki részét a nemzeti jövedelem 1 százalékkal való növeléséből. A kongresszusi verseny új Szakszervezetünk központi vezetősége értékelte a jubileumi munkaverseny 1969. évi eredményeit, és 1970. első négyhónapi tapasztalatait. Megállapította, hogy 1969-ben a szocialista munkaverseny az élelmezésiparban több mint 400 millió forint többlet vállalati nyereséggel zárult. A többleteredmény mintegy fele termelési volumenemelkedésből származott, és külön kiemelendő, hogy a többi gazdaságosság hatékonyságának növekedéséből keletkezett. Az eredmények alapját képezte hazánk felszabadulása 25. évfordulójának tiszteletére ksbontakozott szocialista munkaverseny, amely töretlenül folytatódik a 111. ötéves terv utolsó évének teljesítéséért. A kedvező légkör eredményeként az első négy hónapban 6,5 százalékkal emelkkedett a termelés. Mérséklődött az ipar látszámfelfutása, s ha lassú ütemben is, de növekedett az élőmunka hatékonysága. Az idei feladatok megoldásában is élen jártak a szocialista brigádok, és erőfeszítéseik alapján a hazánk felszabadulásának negyedszázados lendületet ad munkánknak jubileuma tiszteletére kibontakozott szocialista munkaverseny tovább folytatódik az MSZMP X. kongresszusa megünneplésének jegyében. A szocialista brigádok kezdeményezésére tovább növekedett a kezdeményezési kedv, a legtöbb vállalat kollektívája felülvizsgálta évi versenyvállalását, és újabb kötelezettségek teljesítését jelölte meg a kongresszus tiszteletére. Az emberi humánum szép példája az a mozgalomszámba menő kezdeményezés, amit a társadalom, s közöttük az élelmezésipar dolgozói az árvízkárosultak megsegítésére indítottak. Elsősorban egynapi keresetük felajánlásával járultak hozzá a bajba jutottak támogatásához, és az árvíz okozta károk ismerete további cselekvésre késztette dolgozóinkat. A Szegedi Konzervgyár „Vosztok” állami díjas szocialista brigádjának kezdeményezésére a gyár dolgozói éves vállalati eredménytervük 2 százalékos túlteljesítését vállalták. Szakszervezetünk központi vezetősége helyesli és köre ENNEK CÉLJÁBÓL A LEGFONTOSABB FELADATOK: az élőmunka hatékonyságának növelése úgy, hogy a termelés emelkedése nagyobb mértékben a termelékenységemelkedésből származzék; — az önköltség gyártmányonkénti gondos közgazdasági elemzésével a költségszint csökkentése, a vállalati tartalékok hasznosításának segítése; — a gyártástechnológiák féligvizsgálatával és korszerűsítésével a fajlagos anyagfelhasználás, a feldolgozási költségek, a gyártási veszteségek, és a hulladékok, a selejtek csökkentése; — az anyagmozgatási költségek csökkentése, a szállítások ésszerűbb szervezésével, gondos fuvar-összeállításokkal; — a minőségi előírások és követelmények betartása, hogy a termékek minősége, mind a belföldi, mind a külföldi piac követelményeinek megfeleljenek; — a külföldi piaci lehetőségek kedvező kihasználása, az exportgazdaságosság fokozása; — a hatékonyság minden irányú növelése, amely szolgálja a dolgozók élet- és munkakörülményei gyorsabb ütemű javulását is. Központi vezetőségünknek meggyőződése, hogy az ipar dolgozói a jubileumi verseny hatékonyságát tovább fokozva, eredményesen járulnak hozzá az árvíz okozta veszteségek pótlásához és hazánk további fejlődéséhez és előrehaladásához. ★ A központi vezetőség az előterjesztett, írásos anyagokat, javaslatokat, jelentéseket, tájékoztató jelentéseket, szóbeli kiegészítéseket megvitatta, azokat tudomásul vette és jóváhagyta. ★ Végezetül a központi vezetőség jóváhagyta a munkavédelmi és szociálpolitikai osztály létrehozását. Egyidejűleg megerősítette Kulcsár Mátyás elvtárs megbízatását a közgazdasági osztály vezetésére. Az újonnan megalakult munkavédelmi és szociálpolitikai osztály vezetőjeként pedig Hegedűs Ottó elvtársat fogadta el. Távirat Phenjanba A békéért és a haladásért küzdő emberiség június 25-én emlékezett meg az amerikai imperialisták által a koreai nép ellen folytatott agressziós háború kirobbantásának 20. évfordulójáról. Az egész koreai nép mind erőteljesebben vívja nemzeti harcát — a szocialista országok és a haladásért küzdő emberiség támogatásával —, hogy az USA kormányát kényszerítse agressziós csapatainak kivonására Dél-Koreából, amely feltétele a két Korea egyesítésének, mindenfajta külföldi beavatkozás nélkül, békés úton, a demokratikus elvek alapján. A koreai nép e követelése, nemzetközileg támogatott akciója indult meg június 25-én a koreai háború kirobbantásának 20. évfordulóján. „Az együttes Amerika-ellenes harc hónapja az amerikai imperia Dél-Koreából való haladéktalan kivonásáért június 25-től július 27-ig tartó akcióhoz csatlakozott szakszervezetünk központi vezetősége és elnöksége a magyar élelmezésipari dolgozók nevében. Szolidaritásunkról, erkölcsi és politikai támogatásunkról táviratban biztosítottuk a KNDK Könynyű- és Élelmezésipari Dolgozók Szakszervezetét, amelyet június 24-én továbbítottunk Phenjanba. Kedves Elvtársak! Szakszervezetünk központi vezetősége, elnöksége és a magyar élelmezésipari dolgozók nevében a koreai háború kitörésének 20. évfordulója alkalmából testvéri szolidaritásunkról biztosítjuk önöket. Csatlakozunk felhívásukhoz, s követeljük, hogy az amerikai imperializmus agressziós csapatai vonuljanak ki Dél-Koreából. Június 25-én induló harci hónap akcióiban szakszervezetünk tagsága részt vesz, támogatjuk a koreai nép követelését, az egységes, szabad, független Korea megteremtését. Putics József főtitkár EGYMILLIÓ A BOV Győri Gyára egymillió pecsenyekacsát dolgoz fel ebben az idényben. A kacsák hazai piacra és exportra kerülnek IRÁNY - KANADA A Magyar Édesipar Győri Gyára havonta egy vagon árut szállít Kanadába. A 70 grammos nyalóka nagyon népszerű a kanadai gyerekek körében ARCKÉPEK A könyvterjesztő Kellemes meglepetés és nagy öröm érte a Szegedi Konzervgyár üzemi könyvterjesztőjét, Fekete Józsefné elvtársnőt, a Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalattól elnyerte a kiváló könyvterjesztő címet. — Milyen eredményeket ért el eddig? — kérdeztük. — 1968-ban 79 800 forint, 1969-ben pedig 100 000 forint értékben vásároltak nálam könyvet. Elmondhatom, hogy az 1970-es évben az első félév is igen szépen indult, mivel már eddig 62 200 forintot forgalmaztam. Az állandó és rendszeres könyvásárlóim száma eléri a 250 főt, közülük 65 a fizikai munkás. A gyár dolgozóinak érdeklődése igen sokrétű, így például a „Világirodalom remekei” című sorozatra 52 fő fizetett elő, ezenkívül nagyon keresettek az életrajzi regények, valamint a történelmi tárgyú könyvek. A magyar írói közül közkedvelt Berkesi, Szilvási, Darvas és Német László. Szívesen olvassák a különböző útleírásokat és ezt tükrözi az a szám is, hogy a „Kalandok időben-térben” című sorozatra 25 fő fizetett elő. Ugyancsak 35 megrendelést kaptam a „Második világháború képekében” című könyv előjegyzésére is. — Hogyan tartja a kapcsolatot a szocialista brigádokkal? — Mivel irodán dolgozom, így igen sokat találkozom a szocialista brigádokkal, ismerem gondjaikat, problémáikat és eredményeiket is. Szívesen keresnek fel ők is engem és kérnek felvilágosítást az újonnan megjelent könyvekről. Igen sok közülük rendszeres vásárlóm, illetve előfizetőim közé tartozik. — Kik vásárolnak legtöbb könyvet? — Az üvegmosó egyik fizikai dolgozója, Balassa Zoltánné évente 4—500 forint értékben vásárol könyvet, Nagy Erzsébet rendészeti csoportvezető, aki évente körülbelül 1200 forintot fordít könyvtárának fejlesztésére. Rakonics Sándor, a nyomdarészleg dolgozója 1000 forinttal bővíti minden évben könyvállományát. — Milyen az együttműködése az üzemi szakszervezeti könyvtárral? — Úgy érzem, hasznosan és jól egészítjük ki egymást. Véleményem szerint a szakszervezeti könyvtár első lépésként a munkásokkal megszeretteti magát az olvasást, így a könyveket is. Ha ez az igény már eléggé intenzív, akikor a dolgozók egy része szívesen vásárolja meg magának kedvenc olvasmányait Itt következik az én feladatom, a könyv terjesztése. Veres Gyuláné a Szegedi Konzervgyár könyvtárosa TESSÉK VÁLASZTANI! SOKFÉLE IZÓ ÖMLESZTETT SAJTBÓL VÁLASZTHAT