Élelmezési Dolgozó, 1978 (72. évfolyam, 1-12. szám)
1978-01-01 / 1. szám
Köszönet és elismerés a munkáért Ez év januárjában Központi Vezetőségünk megvitatta az élelmezésipar 1977. évi tervének feladatait, az ezzel kapcsolatos szakszervezeti tennivalókat. A tervet feszített, de szervezett, fegyelmezett munkával reálisan teljesíthető előirányzatnak tartotta. Most ez év végével számotvetve éves munkánk eredményeivel, jóleső érzéssel nyugtázhatjuk, hogy az élelmezésipar dolgozói ismét bebizonyították: képesek felnőni a legnagyobb feladatokhoz is. Az év folyamán ugrásszerűen növekvő mezőgazdasági nyersanyagkínálat, ennek felvásárlása és feldolgozása minden eddiginél nagyobb erőfeszítést kívánt az élelmezésipar dolgozóitól. Nem közhely, ha azt mondjuk, dolgozóink hősiesen helytálltak. Köszönet és elismerés ezért mindazoknak, akik ebben a munkában részt vettek. A tervezettnél is kedvezőbb nyersanyaghelyzet, párosulva a lelkes, sokszor áldozatkész munkával, lehetővé tette, hogy az élelmezésipar teljesítse az alapvető népgazdasági célkitűzést. A nagyszerű eredmények elérését jelentősen elősegítette a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 69. évfordulójának tiszteletére iparunkban is kibontakozott szocialista munkaverseny. Az élelmezésipar dolgozói valóban méltó módon ünnepelték a nemzetközi jelentőségű évfordulót. Sikerekben gazdag boldog új évet kívánunk az élelmiszeripar valamennyi dolgozójának é i élelmezésipari dolgozók teljesítették feladataikat Ülésezett szakszervezetünk Központi Vezetősége December 16-án tartotta az év utolsó ülését szakszervezetünk Központi Vezetősége. Dr. Tamás László, szakszervezetünk főtitkárának előterjesztésében elfogadta az elnökség beszámolóját, a Központi Vezetőségkét ülése között végzett fontosabb munkákról, összegezte az élelmezésipar 1977. I—III. negyedévi termelési eredményeit, s megvitatta az új esztendő termelési munkájával összefüggő főbb szakszervezeti feladatokat. Végezetül elfogadta a Központi Vezetőség és elnökség 1978. I. félévi munkaprogramját és ülésrendjét. Ez évben minőségi változás kezdetét tapasztalhattuk az élelmezésipari vállalatoknál folyó munkaverseny-mozgalomban. Ennek jelei: alaposabb, mélyrehatóbb volt a tervfeladatok ismertetése, jobb volt az összhang a tervek és a versenyvállalások között, a vállalások teljesítését folyamatosan figyelemmel kísérték és értékelték, a kötelezettségvállalások rugalmasan módosultak az időszakos és változó feladatokhoz. A versenymozgalom mindinkább a szükségletekhez és a követelményekhez igazodó, megszakítás nélküli folyamatként funkcionált. — Változatlan gondunk — ami az ötéves tervidőszak végével sem oldódik fel mindenütt — a nyersanyag és a feldolgozó kapacitások szinkronhiánya. Az élelmezésipar ez évi beruházási felhasználása meghaladta a tervezettet, azonban ez csak részben enyhítette a fennálló feszültségeket. Még ma is tömegesen dolgoznak több évtizedes, nagyon alacsony termelékenységű gépekkel és berendezésekkel. Az állóeszközök elhasználódási foka átlagosan is 40 százalékos, egyes iparágakban pedig még ennél is kedvezőtlenebb. A beruházási keret mintegy kétharmadát kitevő vállalati körben bonyolított beruházásoknál lemaradások tapasztalhatók, késtek az üzembe helyezések, növekedett a befejezetlen állomány. Nem lehetünk elégedettek a kisebb létszámot foglalkoztató munkahelyeken dolgozók munkakörülményeinek javításával. Sok helyen elmaradt a kisebb volumenű szociális jellegű rekonstrukció, és a vállalati munkáslakás-építés is. Évről évre több gondot okoz a munkaerő-utánpótlás biztosítása. Ennek egyenes következménye, hogy csaknem minden iparágunkban növekedtek a túlórák. Az egy főre jutó átlagosmunkástúlórák száma I—III. negyedéves szinten már meghaladta vagy közelítette a 100 órát, a hús-, a konzerv-, a hűtő-, a malom-, a sör-, és a tanácsi iparban. Az átlagok rendkívül nagy szóródást takarnak. Tömegesen is előfordult, hogy egy-egy dolgozó éves szinten 300—1000 óráig terjedően túlórázott. A munkaerőhiány miatt előfordult, hogy egészségre ártalmas munkahelyen 40 órás munkarendben dolgozók is jelentős túlóra teljesítésére kényszerültek. Ilyen mértékű túlóráztatás megengedhetetlen, sérti a kollektív szerződésekben rögzített megállapodásokat, s szinte törvényszerűen a balesetveszély növekedésével jár. Iparunkban mintegy 120 ezer dolgozó részesült a végzett munkának megfelelő műszakpótlékban. A rendelet végrehajtása vállalataink többségénél rendben történt. De néhány területen problémák is jelentkeztek, így például a tejiparban az egy műszakban, de állandóan éjszaka dolgozó gépkocsivezetők és rakodók kimaradtak a TSZSZKV gépkocsijavító műhelyének munkásai a rendezésből. Nem vonatkozott a rendelkezés a termelésirányító I—II. kategóriákba soroltakra. Így a több műszakban dolgozó műszaki szakemberek és a rendelet hatálya alá eső művezetők bére között feszültség keletkezett Ezek többségét a vállalatok saját forrásaikból igyekeztek rendezni. De elvonta a bérfejlesztés lehetőségét az egyéb területektől. A jövő feladatairól szólva a Központi Vezetőség kiemelte: az évi tervfeladat teljesítése rendkívüli erőfeszítéseket igényel, hiszen egy kiugróan magas eredményű esztendőről kell továbblépnünk. Alapvető követelménynek tartjuk éppen ezért, hogy a vállalati ösztönzés és elismerés az elért eredmények, a népgazdasági elvárás szerinti megkülönböztetés alapján történjen. A szabályozórendszer módosítása a vállalatokkal szemben szigorúbb követelményeket támaszt. Éppen ezért különös gondot kell fordítani a bérszabályozás kisebb mértékben módosított rendszerének gyakorlati alkalmazására, különösen ott, ahol az iparágak központi bérszínvonal-szabályozás rendszerében gazdálkodnak. Szakszervezeti szerveink 1978-ban szorgalmazzák a terv szerinti bérfejlesztést és részesedési alapképzést. Az iparágaknál képzett fejlesztési alapokból valósítsák meg a szociális fejlesztési tervekben meghatározott előirányzatokat, ügyeljenek a keretek rendeltetésszerű felhasználására. Az iparági, vállalati tervek készítésében való részvételre szakszervezeti szerveink gondosan készüljenek fel. Ennek érdekében használják ki az üzemi demokrácia valamennyi fórumát, természetesen a megfelelő szintekhez differenciáltan igazítva a tárgyalásra kerülő témákat. Megkülönböztetett figyelmet fordítsanak minden szinten a jubileumi munkaverseny lendületének további biztosítására, gazdagítva annak tartalmi vonatkozásait. Az 1038/1977. számú MTI SZOT határozat alapján, a MÉM vezetésével egyetértésben, elnökségünk kialakította a munkaversenymozgalom 1978. évi feladatait az értékelés konkrét rendszerét. Ez egyben az élelmezésipari vállalatok és kollektívák elismerési rendszerének alapja is. Bizalmiak, kádermunka, bértárgyalások a két ülés között A főtitkári előterjesztés kiemeli azt a tekintélyes munkát, amelyet a két ülés között az elnökség és az apparátusok végeztek a bizalmiak jog- és hatáskörének áttekintésével, az eredmények és gondok feltárásában. Ebből kitűnik, hogy a bizalmiak megnövekedett jog- és hatásköre változásokat igényelt a szakszervezeti bizottságok munkájának tartalmában és módszerében, de ugyanígy szükségessé tette a gazdasági vezetők szemléletváltozását is. A szakszervezeti szervek sokat tettek azért, hogy a bizalmiakat alaposan felkészítsék feladataikra. A jobb felkészülés és a magasabb szinten végzett munka nyomán erősödött a vezetőik, a bizalmiak és a dolgozók közötti kapcsolat. Nőtt a bizalmiak közéleti szerepe, erkölcsi, politikai és szakmai megbecsülése. A jogok gyakorlásában előtérbe került az egyetértési jog. Erre irányult a fő figyelem. A vállalatoknál jelentkező gazdaságpolitikai és szociálpolitikai feladatok ezt szükségessé tették ebben az időszakban. Véleményezési, javaslati jogok tág lehetőséget biztosítanak a bizalmiak számára, s ezt a kollektív szerződések módosításában, a dolgozók kitüntetésénél, beiskolázásánál és a munkarend kialakításánál jól érvényesítették. De nem vált még gyakorlattá, hogy kérjék a bizalmiak véleményét a partner gazdasági vezetők munkájának megítélésénél, termelési programok kialakításánál, a teljesítménykövetelmények rendezésénél, az éjszakai vagy túlmunka elrendelésénél. A bizalmiak munkáját nehezíti, hogy a partner-gazdasági vezetőik közül sokan nem rendelkeznek kellő hatáskörrel. A választott testületek továbbra is a bizalmiak munkájának segítését, javítását, tájékoztatásuk kiszélesítését ajánlják az alapszervezeteknek. Az elnökség egy korábbi határozatának ellenőrzéséből kitűnik, hogy mozgalmi munkánkban lényeges javulás van. A határozat végrehajtása nyomán a káderek politikai és szakmai felkészültsége javult. Nagy többségük alkalmassá vált a megnövekedett feladatok végrehajtására. Céltudatosabbá és eredményesebbé vált a káderek kiválasztása, felkészítése, minden szinten tudatosan törekedtek a nők bevonására. Változatlan igény azonban a fiatalok nagyobb arányú bevonása a vezetésbe. Szakszervezetünk bértárgyalásokat folytatott az elmúlt hónapokban, melynek eredményeként több sütőipari vállalat, valamint Borsod és Zala Megyei Szikvízipari vállalatok bérpreferenciában részesültek. A konzerv- és húsipar bértámogatásáról jelenleg is folynak tárgyalások. Több budapesti és vidéki nagyvállalatnál vizsgálták a nyugdíjasok helyzetét. Helyes az a gyakorlat, — melyet több helyen meghonosítottak —, hogy évente összehívják, tájékoztatják a nyugdíjasokat a vállalat életéről, kirándulásokat szerveznek számukra, a rászorulókat rendszeresen segélyezik, vagy más módon segítik. A szakszervezeti bizottságok fokozott gondoskodására a nyugdíjasoknak a jövőben is szükségük van. Előtérbe kerül a nevelés A Központi Vezetőség az elnökség 1. féléves munkaprogramjában kiemelkedő szerepet kap a 44. kongresszusunk határozata, időarányos végrehajtásának ellenőrzése, s a Központi Vezetőség 5 éves nevelési munkájának időarányos teljesítéséről szóló jelentések megvitatása. Az elnökség több iparág vezetőjét és szakszervezeti titkárát számoltatta be a gazdaságpolitikával és szociális ellátottsággal kapcsolatos kérdésekről, az apparátus különböző szakterületeit pedig a szakszervezeti munka egyes főbb részletkérdéseiről. A munka fő irányát a bizalmiak oktatására, az alapszervezetek munkájának segítésére irányítja a KV. A napirendek vitájában részt vettek: dr. Tamás László, szakszervezetünk főtitkára, Kulcsár Mátyás és Orbán Józsefné titkárok, dr. Kovács Imre, a MÉM miniszterhelyettese, Varga Sándor, Gulyás Lajos, Keresztesi Gábor, Molnár Ferencné, Neuschl Károly, Bertalan István, Kiss Kálmán, Berki Lajos, a KV tagjai. Jutott bőven a karácsonyfákra Karácsonyra a Budapesti Csokoládégyár 2305 tonna szaloncukrot szállított