Élelmezési Dolgozó, 1982 (76. évfolyam, 1-12. szám)
1982-01-01 / 1. szám
ÉLELMEZÉS IPARI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETE NAPJA LXXVI. ÉVFOLYAM. 1. SZÁM ÁRA: 2.— FORINT 1982. JANUÁR 1982. JANUÁR Az ember éli mindennapi megszokott életét. Napjai gyöngyszemként peregnek. Ritkán akadnak szenzációk, s talán ez is példázza, ha két barát, ismerős összetalálkozik, és elhangzik a szokványos kérdés: hogy vagy, mi újság? A válasz is szokványos: kösz... megvagyunk, élünk, dolgozunk. Valóban, mi is lenne más. Igaz, vannak az életben nagy sztorik, de a munkásember inkább azok közé tartozik, aki — ha lenne is miért dicsekednie — szerényen csak azt ismételgeti: csak dolgozom. Legfeljebb hozzáfűzi: végzem a munkámat, ezértkapom a fizetésemet. Egyszerű szavak. Igazak és sokat takarnak. Naponta elnézem, mi minden történik körülöttünk. Magam előtt látom a péket, aki hajnali három órakor felkelt, megsüt több mázsa kenyeret, aztán hazamegy, tisztálkodik, elfogyasztja a vacsoráját, utána esetleg olvas, apró dolgokkal bíbelődik a lakásban, a ház körül, tv-t néz, megbeszéli asszonyával a napi gondokat, a családi terveket, foglalkozik a gyerekekkel , aztán lefekszik. És másnap kezdődik minden elölről. De mondhatnék más példát is. Említhetném a tejüzem csomagológépe mellett, a hűtőházban, a cukor-, gyárban, a malmokban dolgozó asszonyokat, férfiakat, az élelmiszereket az üzletbe szállító gépkocsivezetőket, a gépek hibátlan működését biztosító karbantartókat. Csak dolgoznak: szorgalmasan, becsülettel, úgy, ahogy egykor, ugyancsak dolgos szüleik őket erre megtanították. A gondolat azonban mégsem hagy nyugodni. Valóban ilyen egyszerű lenne: csak dolgoznának? Túlzottan egyszerűsített a kép. Fiatalokkal beszélgettem a nemrégen lezajlott ifjúsági parlamentek alkalmából. „Könnyű” a mai ötveneseknek, hatvanasoknak, ők akkor voltak fiatalok, amikor „nagy tetteket” kellett véghezvinni. Romeltakarítás, falujárás, választási agitáció. Igen, emlékszem: 1945 első napjaiban rozsdás szögeket egyengettünk, hogy tetőt építhessünk a romos műhely fölé, téglát tisztítottunk, hogy falazni lehessen, tele voltunk hittel, lelkesedéssel, szorgalommal, ötéves terveket valósítottunk meg, új országot teremtettük. *De kik? Csak azok, akiknek a neve fennmaradt, akik a termelésben, a munkában a legjobbak voltak? És a névtelen milliók. Hősök voltak ők is, pedig „csak dolgoztak”. Közben hittel, szívvel álmodoztak sok olyanról, amit még meg kell és meg lehet valósítani. „Egy fecske nem csinál nyarat” tartja a régi közmondás, s ez ma is igaz. Nem egy ember épít gyárat, lakótelepet, metrót, utat, készít számvezérlésű gépet, gyártósorokat, ad kenyeret, tejet, csomagol cukrot, vajat. Milliók dolgoznak. Milliók apró — de nélkülözhetetlen — tetteivel születnek nagy alkotások. Egyszerű munkások — mondogatjuk szinte naponta. Egyszerűek? Dehogy azok. Inkább úgy fogalmaznék: munkások, nők, férfiak, fiatalok, idősek, műhelyben és íróasztalnál dolgozók, tele szorgalommal, munkaszeretettel, becsülettel, álmokkal, hittel — akik igenis tudják, érzik, hogy a társadalom építői, hazájuk szépítői. Közben — ha a dolgok nem úgy mennek, ahogyan kellene — veszekszenek, mérgelődnek, s ha valami nem sikerül, újra próbálkoznak. Nem kívülállók, hanem részesei a nagy egésznek. Joggal vallják, hogy az ő mindennapi megszokott munkájuk nélkülözhetetlen. Tudják, hogy 37 éve valóban magunknak építjük az országot, minden anyagi és szellemi alkotásban az ő kezük munkája is benne van, ebben az országban minden őket dicsért. De még így is túl egyszerű a kép. Hiszen nemcsak építünk, alkotunk, hanem élvezzük is mindennapi munkánk gyümölcsét. A megszépült otthonokban éppúgy, mint amikor saját gépkocsinkon hazánk szép tájaiban gyönyörködünk, kis telkünkön saját termésű gyümölcseinket ízlelgetjük, színházba, múzeumokba járunk, metrón utazunk, vagy végigsétálunk a napfényben fürdő Duna-parton. Már régóta nem siklom át könnyedén azon a válaszon — amit ismerős, barát mond, ha kérdezem — csak dolgozom. Ezt kell tenni. Mert valóban nincsenek naponta nagy szenzációk. De a sok napi kis tettekből áll össze a nagy „mű”. Ez pedig a maradandó, amely egyént és országot egyaránt gyarapít. Asbóth László Száz tonnával több szaloncukor A Budapesti Édesipari Vállalat Budapest Csokoládégyárában száz tonnával több szaloncukor készült az ünnepekre, mint az elmúlt évben. Az ezerhétszázötven tonna "karácsonyfára valónak" mintegy négyötöde a fogyasztók körében igen kedvelt zselés szaloncukor. Szabolcs-Szatmár megye számos vállalatánál az év elején lényeges felajánlásokat tettek a szocialista brigádok. Esztendő végén több helyen eredményes versenyre tekinthetnek vissza. A Szabolcs-Szatmár megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalatnál 72 szocialista brigád erre az évre hétmillió 640 ezer forint eredményfokozást vállalt. Vállalásaikat időarányosan teljesítették is. A vállalások között szerepelt a kapacitás növelése, a veszteségórák csökkentése, az energiamegtakarítás, a minőség javítása. A brigádok ez évre 18 ezer 255 társadalmi munkaórát vállaltak. Ennek értéke várhatóan 273 ezer forint lesz. A fehérgyarmati őrlőüzemben a Petőfi brigád háromnegyed év alatt 553 tonnával többet őrölt a beütemezettnél. A lisztkihozatalt 0,24 százalékkal növelték, s a több és jobb munka mellett hétezer forint értékű energiát is megtakarítottak. A mátészalkai keverőüzem három brigádja: a József Attila, a November 7, és az Ady Emie brigád hat százalékkal növelte a termelést. Energiából 28 ezer forint értékűt takarítottak meg háromnegyed év alatt. "A központi szerelő- és javítóműhely három brigádja az év háromnegyed részében 70 ezer forint értékű anyagot takarított meg. A Nyíregyházi Sütőipari Vállalat 21 termelőüzemében és a központi irodán 43 szocialista brigád nevezett a versenybe. Az üzemek egymás közt is versenyeznek. A termelékenység növelése, a minőség javítása és a balesetek redukálása szerepelt a vállalások sorában. A dombrádi sütőüzem Petőfi brigádja háromnegyed éve selejtmentesen dolgozik és 53 mázsa alapanyagot is megtakarított. Energiából 22 ezer forint értékűt takarítottak meg a dombrádiak. A brigád egy tagjára 65 társadalmi munkaóra jutott 9 hónap alatt. A nyíregyházi kenyérgyárban öt brigád verseng, kiemelkedő sikereket produkál a Gagarin és a Dobó István brigád. A brigádok minden száz forintnyi energiaköltségből 8 forint 20 fillért megtakarítottak. (Suba) A Csemege Édesipari Gyár fejlődő exportja A Budapesti Édesipari Vállalat nagy múltú Csemege Édesipari Gyára az idén 16,5 ezer tonna árut termel, több mint egymilliárd forint értékben. A gyár termékei iránt élénk kereslet nyilvánul meg külföldön is, elsősorban a nyugati országokban, valamint az arab államokban. Az export ez évi alakulásáról és a jövő évi terveiről adott tájékoztatást Németh Sándor főmérnök. " Gyárunk a MONIMPEX közvetítésével évente 900 tonna különféle kiszerelésű, méretű és minőségű, több mint 10 fajta rágógumit készít egy nyugatnémet cég részére. Tőlük kapjuk a gépeket és a csomagolóanyagokat is. Az NSZK-beli vevő a magyar rágógumikat saját néven hozza forgalomba, főleg az afrikai arab országokban. A céggel tárgyalások folynak a termékskála bővítéséről. Kooperációs szerződésünk, amely számunkra gazdaságos, 1984-ig van érvényben. Jelenlegi exportunk 80 százalékát ugyan a rágógumik alkotják, de szállítunk szaloncukrot, mártott csokoládésárut, konyakmeggyet is, a többi között Angliába, Belgiumba, az NSZK-ba, Svédországba, az Egyesült Államokba, sőt a távoli Ausztráliába és Izlandra. A külföldi szállítások értéke az idén eléri a 36,5 millió forintot. Az exporttervek eredményes teljesítésében fontos szerepük van a szocialista brigádoknak és a munkaversenynek. Erről Kápolnási Ildikó munkaverseny-felelős a következőiket mondta: — A gyár fizikai állományú dolgozóinak több mint fele 38 szocialista brigádba tömörülve végzi munkáját. Közülük öt az elmúlt évek során kiemelkedő tevékenységéért elnyerte a „Vállalat Kiváló Brigádja” címet. Karczag László Mire készül a szeszipar? A szeszipar termékei , a takarmányfehérjék, az ipari szer, és élesztő stb. iránt fokozódnak az igények, ezért az iparág összesen 3,3 milliárd forint értékben új üzemeiket épít a VI. ötéves tervidőszakban, néhány gyárban pedig korszerűsíti a termelést. A tervidőszak legjelentősebb beruházása az új szabadegyházi Folyékony Cukor, és Szeszgyár, ahol 1982-ben már évente 50 ezer tonna folyékony cukrot, 2000 tonna szeszt és 36 tonna takarmányt állítanak elő kukoricából. Készülnek a budafoki élesztőgyár fejlesztési tervei. Az évente előállított 18 ezer tonna élesztő már nem elegendő a hazai igények kielégítésére. A sütőipar az úgynevezett citopános technológia bevezetésével több élesztőt használ. Az igények kielégítéséhez évente további négyezer tonna élesztő szükséges. Ezt a mennyiséget az 1,1 milliárd forintos beruházással felépülő üzemben állítják majd elő. Az üzem helyét még nem jelölték ki; Rába, Csorna, vagy Törökszentmiklós jön számításba. A táplálkozási szokások változása nyomán mindinkább növekszik a kereslet a gyorsan felszívódó szőlőcukor iránt, s a diabetikus élelmiszerek választékának bővítéséhez is erre van szükség. A szőlőcukrot a Győri Szeszipari Vállalat ászári üzeme készíti. A jelenlegi évi 1800 tonnás kapacitás kevés, ezért az üzem bővítését tervezik. Az idei átalakítási munkákat, a leendő új kazán kapacitását már a bővített gyártás igényei szerint választották meg. A szeszipari üzemek gyakran kényszerülnek környezetszennyezési bírság fizetésére. Ez arra ösztönözte a gyárakét, hogy a rekonstrukcióknál, a technológiák korszerűsítésénél, környezetkímélő rekonstrukciójánál ennek megfelelően olyan új berendezést szerelnek fel, amely az eddig a Tiszába kerülő hulladék szervesanyagból kiszűri a keményítő és a fehérje nagy részét. Ezzel a vízszennyezés csökken, s a visszanyert anyag újrafelhasználásával, a beruházás költségei is megtérülnek. Változóban a tejipar Az elmúlt öt évben negyedével nőtt a tej- és tejtermékfogyasztás, a szarvasmarhatenyésztés-fejlesztési program nyomán. A tejipari üzemek ütemesen bővítették a termelést. Folyamatosan módosították a termékek választékát is, és — amint az iparág fejlesztésének további tervei mutatják — a következő időszakban is ez jellemzi majd munkájukat. Néhány termékcsoportból még szűkös a kínálat, egyes termékekből egyelőre nincs értelme felmérni a tényleges igényeket, hiszen a boltokba küldött áru órák alatt elkel. Az ipari üzemekben soron kívül fejlesztik ezeknek a divatáruknak a gyártását. Annyi bizonyos : a piackutatás szerint többre van szükség az ízesített termékekből és az új desszertekből az elavult cikkek rovására. A tejipar fejlesztési tervei alapján az ellátás színvonalának növelésére felkészülnek az úgynevezett savanyított tejtermékek gyártásának bővítésére. 1985-ig várhatóan megháromszorozzák az úgynevezett deszszerttermékek forgalmazását. A jelenleginek kétszeresére bővítik a lágysajtgyártást. Változtatnak a por alakban forgalomba hozott termékek választékán, 50 százalékkal kevesebb takarmánytejport készítenek és fokozzák a félkész és kész tápok, valamint a humán célú tejporok szállítását.