Élelmezési Dolgozó, 1983 (77. évfolyam, 1-12. szám)
1983-08-01 / 8. szám
Olasz élelmezésipari delegáció Az olaszországi Modena tartomány Élelmezésipari Szakszervezete (FILIA) és az ÉDOSZ Csongrád megyei bizottság között létrejött megállapodás alapján júniusban hat tagú olasz delegáció látogatott Szegedre. A delegáció vezetője már régi ismerősünk és barátunk, Agostino Benassi a FILIA titkára, aki két éve járt városunkban. A küldöttség fizikai munkás szakszervezeti tisztségviselőkből állt, így Baracchi Tiziana képviselte a bőripart, Ferioli Vanna a tejipart, Dall’olio Francesco a konzervipart, Zagni Rino a húsipart és Afiliani Pasquale a cukoripart. A küldöttség elsősorban az üzemi szakszervezeteink mindennapi munkájával ismerkedett. Nagy érdeklődést tanúsítottak a magyar élelmezésipari munkások munkahelyi élete, illetve bérezése iránt. Kérdéseket tettek fel az üzemétkeztetés, az üzemorvosi ellátás és az óvodai és bölcsődei elhelyezésről. Elismeréssel szóltak a nyugdíjasokról való fokozott gondoskodásról, valamint a dolgozók védőfelszereléseiről, illetve a munkaruha ellátásáról. Találkoztak bizalmiakkal, főbizalmiakkal és más szakszervezeti társadalmi munkásokkal, akikkel nagyon őszintén és barátian tapasztalatot és véleményt cseréltek. Megismerkedtek olyan vállalati üdülőkkel, amelyekben a hétvégi szabadidő eltöltését jó körülmények között biztosítjuk dolgozóinknak. Kipróbálták a sporteszközöket, barátságos „nemzetközi” mérkőzéseket játszottak, nagy derültség közepette. A delegáció rövid látogatást tett Budapesten és két napot töltött az ÉDOSZ Balatonszabadi üdülőjében, ahol kellemesen szórakoztak. Ez alkalommal találkoztak Balogh Károlynéval, az ÉDOSZ főtitkárával is, ő számos kérdésben tájékoztatást adott szakszervezetünk helyzetéről, terveiről, jövő feladatainkról. A delegáció megállapodott az ÉDOSZ Csongrád megyei Bizottságával, hogy jövőre magyar munkás delegáció viszonozza a látogatást, s a balesetek megelőzésében végzett szakszervezeti munkákkal kíván részletesebben megismerkedni a Modena megyei húsipari, tejipari, boripari és konzervipari üzemekben. Olasz munkás barátaink elmondták: nagyon kedvező benyomásokat szereztek nálunk. Hisszük, hogy ez is hozzájárul a két szakszervezet eddig kialakult jó kapcsolatának továbbfejlesztéséhez, a nemzetközi munkásszolidaritás erősítéséhez. Csikós Mihály AZ ELNÖKSÉG NAPIRENDJÉN Anyagmozgatás gépesítése, tömegsport Szakszervezetünk elnöksége június 30-i ülésén megvitatta az anyagmozgatás gépesítettségének fokát az élelmezésiparban, különös figyelmet fordítva arra, hogy a kisgépesítés miképpen járul hozzá a nehéz fizikai munka kiküszöböléséhez, a munkakörülmények javításához. Az elnökség szóbeli tájékoztatást kapott a munkahelyi olimpia, a tömegsport és a természetbarát mozgalom helyzetéről. Az anyagmozgatás gépesítéséről az elnökség megállapította: az élelmezésipar fejlődése az V. ötéves tervciklusban jelentősen hozzájárult a mnkakörülmények javításához és a nehéz fizikai munka arányának csökkentéséhez. A vitában részt vevők megerősítették: az előterjesztett anyag jól tükrözi a valóságot, az egyes ágazatok helyzetét, az itt jelentkező fejlődést és a problémákat is. A gondok között elsőként jelezték, hogy a targoncák javítása, az alkatrész-ellátás nagyon sok helyen megoldatlan, sok helyen hiányoznak ezek a hasznos munkaeszközök vagy műszaki állapotuk rossz. Az utóbbi években romlott üzemeink kisgépekkel való ellátottsága. A húsiparban a húsrakodást közös kooperációval lehetne gépesíteni, illetve a konténeres szállítást megoldani. A cukoriparban a kampány alatt igen sok a kézi rakodás. Mint jó kezdeményezést említették: ahol külön csoportot alakítottak a targoncák javítására, ott azok csaknem mindig üzemképesek. A húsiparban és az édesiparban is a gyáron belüli anyagmozgatás nagyrészt kézzel történik, a jövőben ennek kiküszöbölésére kell irányítani a fő figyelmet. Az elnökség felhívta a szakszervezeti testületeket, hogy legyenek igényesebbek a nehéz fizikai munka gépesítésével, s a meglevő berendezések rendeltetésszerű használatával szemben. Többen szóvá tették, hogy gyorsabb fejlődésre van szükség a gyártó vonalaknál a végtermékek leszedésénél, illetve a csomagolás gépesítésében. Több helyen tapasztalni, hogy egy műszakban több tíz mázsát kell megemelni egy-egy dolgozónak a gépesítés hiánya miatt. Az elnökség állásfoglalást alakított ld e témában, amelyben felkéri a MÉM vezetését, hogy határozottabban lépjen fel az élelmezésipari gépek, berendezések szélesebb körű hazai, illetve KGST-n belüli gyártásáért. Felhívja a vállalatok gazdasági vezetésének figyelmét, hogy tervszerűen biztosítsa az anyagmozgatási gépek, berendezések, eszközök rendszeres karbantartását, javítását a biztonságos üzemeltetés feltételeit. Azokban az ágazatokban, ahol a hűtőtérben a hús betárolása még máglyázással történik, folyamatosan át kell térni targoncás megoldásra. A vállalati szakszervezeti testületek a szociális terv jóváhagyásánál az anyagi források reális ismeretében rangsorolják, helyezzék előtérbe a kisgépesítést. Nevelő munkával segítsék, hogy a dolgozók az anyagmozgatás eszközeit, berendezéseit rendeltetésüknek megfelelően használják. Az elnökség két év múlva — a soron következő kongresszusunk előtt — ismételten megtárgyalja e témát, az ötéves szociális terv végrehajtásának keretében, illetve a most hozott állásfoglalásának a végrehajtását. A bányászok megsegítésére Üzemünk kollektívája, szocialista brigádjai mély megrendüléssel értesültünk a Mecseki Szénbányák Béta üzemében, a Márkus-hegyi bányaüzem 1-es széntelepén és a Nógrádi Szénbányák bányási üzemében történt súlyos szerencsétlenségről. Kegyelettel adózunk a hős bányászok emlékének, akik hivatásuk teljesítése közben életüket vesztették. Együttérzünk a tragédiában az áldozatok és a sebesültek hozzátartozóival. Mi, a Csongrád megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat központi karbantartó üzem Május 1. és Petőfi Sándor szocialista brigádok azzal a felhívással fordulunk a megyei, illetve az országos Gabonaipar szocialista brigádjaihoz, hogy a tragikus szerencsétlenségben elhunyt és megsebesült bányászok családjainak megsegítésére egy teljes műszak munkabérét ajánlják fel. Az összeget javasoljuk a Bányász Szakszervezet segítségével eljuttatni a rászorulóknak. (Aláírások) Felhívással fordulunk a Kőbányai Sörgyár összes szocialista brigádjához csatlakozva a IV. erőtelepi Elektrikus szocialista brigád vállalásához. Az Elektrikus szocialista brigád tagjai felajánlják, hogy egy műszakot ledolgoznak, s annak értékét átadják a Márkus-hegyi szénbányában elhunyt bányászok családtagjai részére. Az Elektrikus szocialista brigád nevében Balogh István Pál brigádvezető Elmondta Váradi Józsefné bizalmi 1961 óta dolgozok itt a Győri Szeszipari Vállalat Ászári Keményítőgyárának szörpüzemében. Lepárolókezelő vagyok. Nem könnyű itt a munka. Nemcsak fizikailag nehéz, hanem nagy melegben dolgozunk, s tisztának sem mondható. Emellett állandó létszámhiánnyal küszködünk. A csoportomban öten vannak. A szörpüzemben három csoportban 18-19" nő dolgozik. Én vagyok a szakszervezeti bizalmi. Immár 20 éve. Szívesen csinálom, a bizalmi munkakört nem érzem fárasztónak. Emberekkel van dolgom. Bár ez sem könnyű. Nem lehet mindig, mi mindenkinek a kedvében járni. De ha valamit mégis sikerül elintézni az olyan öröm, ami minden fáradozásért kárpótol. A munkatársaim megbecsülnek, szeretnek, mert látják, amit lehet, elintézek. S ha valami nem sikerült, tudják hogy nem rajtam múlott. Itt mindenkinek Mariska vagyok. Én is a keresztnevén szólítom őket. Ha szakszervezeti megbeszélésen, bizalmi testületi ülésen veszek részt, utána nem győzök válaszolni a kérdésekre, miről volt szó, hogyan foglaltunk állást. Sajnos sok a ruhaprobléma, nem kevés a bérigény. Nem mondható, hogy az itteni munkát jaj de jól megfizetnék. Néha mégis sikerül valamit elérni. Nagyobb változást azonban csak az elavult üzem felújításától remélhetünk. Nemcsak eljárni kell tehát kinek-kinek az ügyében, hanem magyarázni is, mit miért nem lehet elérni. Természetesen ennek nem örülnek. De meggyőződtek róla, hogy amint lehetőség nyílik rá, elintéződik az ügy. Munkát, utánajárást kíván a kommunista szombatok előkészítése, lebonyolítása, a kirándulások szervezése, mérlegelést az üdülőjegyek igazságos elosztása. Több az igénylő, mint a jegy. A szociális segélyeknél, különösen az iskolázási segély elosztásánál gondosan latolgatni kell a körülményeket: mennyi az igénylő, hány gyerek van az illető családban, és egyebeket. S még nem szóltam az olyan feladatokról mint az éves tervek véleményezése, a kollektív szerződések előkészítése, a módosító javaslatok továbbítása, részvétel a szociálpolitikai tervek kidolgozásában. Jól felkészülten kell részt vennem a helyi bizalmi testület vitájában, hogy a küldött bizalmi testület ülésén, Győrben, figyelembe vegyék a mi érdekeinket is. Megkönnyíti ezt, hogy a bizalmi testületi ülések anyagait, rendszerint írásban korábban megkapom és lehetőség, idő van rá, hogy a csoportértekezleten megbeszéljük, s továbbíthassam az észrevételeket, véleményeket. Itt vannak például az elhasználódott 50—60 éves szűrőprések. Kezelésük, tisztításuk, alkatrészpótlásuk nagyon nehéz. Jó lenne új szűrőket beállítani helyettük. Egy dobszűrő már itt van, de még csak a kísérleti termelésnél tartunk. Az eléggé egyhangú munka mellett ezeknek a mindennapos ügyeknek az intézése, a kisebb-nagyobb sikerek színesítik az életemet. No meg a négy unokám. Decemberben nyugdíjba megyek. Akkor még többet foglalkozhatom velük, rokkant nyugdíjas férjemre is több időt áldozhatok. A baromfiudvar és a malacok is adnak elfoglaltságot. De azért ide is szeretnék még haza-hazajönni. Lejegyezte: F. Gy. SZAKSZERVEZETI NAP Első alkalommal rendezett szakszervezeti napot június derekán a Győr-Sopron megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat szakszervezeti bizottsága. A vállalat több mint 200 dolgozója, illetve családtagjaik — köztük seregnyi gyermek — a reggeli órákban érkezett a Pannonhalmi Takarmánykeverő üzem telephelyére. Az ünnepi köszöntőt és tájékoztatót Császár Károly, az SZMT titkára tartotta. Dr. Haraszti László vállalati igazgató a gazdasági és a szakszervezeti munka kapcsolatairól, az együttműködés szükségszerűségéről és eredményeiről szólt. Az ÉDOSZ-megyebizottság segítségünkre volt az előkészítésben és a rendezvény napján egyaránt. Elismeréssel kell szólnunk Orbán István főbizalmi és Szabó József telepvezető munkájáról, nem kevésbé a közreműködők szorgos segítségéről. A szakszervezeti nap programja a lehetőségekhez igazodott. Az ünnepi szónoklat után szinte mindenki megtekintette a dolgozók által készített kézimunkákból, festményekből és egyéb tárgyakból rendezett látványos és színvonalas kiállítást. A pályákon az üzemek labdarúgó- és tekecsapataii küzdöttek helyezéseikért, közben az asztalon is pattogott a labda. A gyerekek a helyi művelődési házban filmet láthattak (sajnos a ház által előzőleg kilátásba helyezett bábelőadás helyett). A büfében finom falatok és italok várták a vendégeket. Nagy sikere volt a malomipar humán célú termékeiből készült süteményféléknek. ESZMECSERE A MUNKAHELYI DEMOKRÁCIA SZABÁLYOZÁSÁRÓL A Győr-Sopron megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalat Győri Gyárában Németh Ferenc (nem függetlenített) vb-titkárral és Füszta Ferenc gyárigazgatóval a munkahelyi demokráciának év elején elkészült működési szabályzatáról beszélgetünk. Mindketten jelentősnek tartják a demokrácia rendszerbe foglalását. Úgy vélik, hogy megkönnyíti a szakszervezeti szervek és a gazdasági vezetők munkáját. Ám hangsúlyozzák, hogy a szabályzat csak keret, amely lehetőséget rögzít ahhoz, hogy megfelelő tartalommal töltsék ki, ahhoz, hogy a munkahelyen valóban éljen, hasson és fejlődjék a demokrácia. Mert annak szelleme csak a mindennapok gyakorlatában teljesedhet ki. Eddig sem volt akadálya annak — hangsúlyozzák —, hogy a szabályzatban lefektetett elvek érvényesüljenek. Úgy vélik, hogy náluk például annak minden lényeges eleme már korábban megvalósult. Felismerték, hogy a mozgalmi munkában és a gazdasági irányításban a demokrácia egyaránt hallatlan nagy előny, az eredményességet szolgálja. A gazdasági vezetőket mentesíti, hogy az alapelvekben való megegyezés és az érdekeltekkel való megvitatás után közvetlenül részletesen foglalkozzanak például a bérfejlesztéssel, a jutalmazással. A főbizalmiak-bizalmiak véleményezése eddig is szolid, mértéktartó, megbízható volt. — 1959-ben magam is munkásként itt kezdtem. Később az ipari tanulók oktatója voltam, majd KISZ-titkár, párttitkár, 1969-től pedig gyáregységvezető— említi Füszta Ferenc, jelezvén, hogy ismeri a helyi adottságokat, az embereket. — Könnyen megértettem: nem elég elvárni tőlük, hogy teljesítsék a kötelességüket. Jogokkal is kell rendelkezniük. Saját területükön legyen beleszólásuk minden kérdésbe, amelyhez értenek (a jobb lehetőségeket tartalmazó javaslatokban érvényesülhet a szaktudás és a tapasztalat), s mindabba, amiben közvetlenül érdekeltek. Ne mi, vezetők mondjuk meg, ki érdemel jutalmat, ki, milyen arányban részesüljön bérfejlesztésben. Döntő szavuk legyen ebben azoknak, akik ismerik minden egyes személy munkáját, tehetségét, szorgalmát, eredményeit; a brigádvezetőknek, a szakszervezeti bizalmiaknak. A vállalat központjától megkapjuk a keretet. A társadalmi szervek képviselőivel az eredmények alapján, s az elérendő célok szem előtt tartásával megállapítjuk, az egyes munkaterületeknek juttatható összeget. Legutóbb például kiemelt bérfejlesztést javasoltunk a takarítóknak, mert erre a munkára nehezen kapunk embert. Nem szorul különösebb bizonyításra: az élelmezési üzemekben milyen nagy jelentőségű a rend, a tisztaság. Az egyes munkaterületek vezetői a bizalmiakkal döntenek a keret elosztásáról, amit megfelelő fórumokon megbeszélnek a munkatársakkal is. A Kiváló Dolgozó cím odaítélése a teljes létszám bevonásával termelési tanácskozáson történik. Béremelésre, jutalmazásra csak a helyi gazdasági és mozgalmi vezetők aláírásával fogadjuk el javaslatukat. Ez szinte kizárja a melléfogást. Évek óta mindössze kétszer fordult elő, hogy — indokolatlanul — elfelejtkeztünk valakiről. Változtatni már nem állt módunkban, de az érintettel megbeszélve, legközelebb korrigáltuk a tévedést. — A gazdasági vezetőkkel egyetemben a keretösszeggel együtt megszabjuk a minimumot és a mai helyzetben a maximumot is, de megköveteljük a differenciálást — mondja az üb-titkár. A kifejezetten szakszervezeti hatáskörbe tartozó döntéseknél — ha lehet — még jobban építünk a kollektívák véleményére, így van ez többek között az üdülési beutalók odaítélésénél. Az igények összegyűjtése alapján az üb dönt, figyelembe véve természetesen a bizalmiak, a munkahelyi vezetők javaslatait. Mérlegeli a munkahelyi körülményeket, az adott munka jellegét, s természetesen a tartós teljesítményt is. A főbizalmiak, bizalmiak írásban megkapják: ki, hova, milyen beutalóban részesült a kollektívából, s mikor, hol üdült utoljára. Ezt a munkahelyen kifüggesztik. Hasonló körültekintéssel döntünk a segélyek odaítélésénél is. — Sokat járunk az üzemben, kiváltképpen én, hiszen Németh elvtárs az előkészítő üzem vezetőjeként jobban helyhez kötött — folytatja az igazgató. — Gyakran kapok jó javaslatokat. Most telepítjük például a fűszerraktárt. Úgy gondoltam, polcokon tároljuk az árukat. A nők azonban észrevételezték, hogy a félmázsás terhet emelgetni túl nehéz. Egyszerűbb megoldást javasoltak. A húskiadónál is az ott dolgozók javaslatára egy tető felhúzásával javítottuk a munkakörülményeket. Az ipar jellegéből következően sajnos nemritkán kényszerülünk az igazgató jogköreibe tartozó fegyelmi eljárásra. Döntés előtt azonban mindig kikérem a bizalmiak véleményét. Számba vesszük, mióta dolgozik nálunk az illető, milyen a munkamorálja, volt-e már hasonló ügye, milyen a szociális helyzete. Mert emberekről van szó. Igyekezzünk beleélni magunkat a helyzetükbe. S végül néhány következtetésre jutottunk. Arra például, hogy nem jó, ha a munkahelyi demokrácia lehetőségeit akár a gazdasági vezetők, akár a mozgalmi emberek alábecsülik. De az is tévedne, aki túlbecsülve csak ettől várná minden kérdés megoldását. Az élő demokrácia ugyanis mindenhez hozzáadhat valamit, de nem helyettesíthet mindent. Nem a szervező erőt, a szervezettséget, az egyéni felelősségvállalást, a fegyelmet, az igazságos szigort. Nem pótolhatja a koncepciót a műszaki, a gazdasági fejlettség hiányosságait. Nem helyettesítheti a tudást, az egyéni törekvést, ambíciót, sokoldalúságot. Ámde felszabadíthatja ezeket, s ezáltal valamennyi nehézség leküzdésének fontos hajtóerejévé válhat. Lényeges, hogy felismerjük: a szocialista demokrácia nemcsak a munkahelyeken, hanem az egész társadalomban, minden területen szüntelenül fejlődik, állandóan meg kell újítani. Ám nemcsak a fórumokon, hanem azokon kívül is a mindennapok gyakorlatában jelentős a szerepük abban, hogy megnyerjük az embereket aktív részvételre a közösség céljainak megvalósítására, saját boldogulásukért. A fórumok hatáskörének szabályozása jelentős lépés, de az égvilágon mindent nem lehet felülről szabályozni, önmagában ez aligha növeli a demokrácia hatásfokát. Annak ugyanis sajátos belső öntörvényszerűségei is vannak. Hagyjuk ezeket minél szabadabban érvényesülni, így közeledünk az óhajtott állapot felé, amikor a demokrácia majd önmagát szabályozza. F. Gy. ÉLELMEZÉSI DOLGOZÓ 3