Élelmezési Dolgozó, 1983 (77. évfolyam, 1-12. szám)

1983-08-01 / 8. szám

Olasz élelmezésipari delegáció Az olaszországi Modena tar­tomány Élelmezésipari Szak­­szervezete (FILIA) és az ÉDOSZ Csongrád megyei bi­zottság között létrejött megál­lapodás alapján júniusban hat tagú olasz delegáció látogatott Szegedre. A delegáció vezetője már ré­gi ismerősünk és barátunk, Agostino Benassi a FILIA tit­kára, aki két éve járt váro­sunkban. A küldöttség fizikai munkás szakszervezeti tiszt­ségviselőkből állt, így Baracchi Tiziana képviselte a­ bőripart, Ferioli Vanna a tejipart, Dall’olio Francesco a konzerv­ipart, Zagni Rino a húsipart és Afiliani Pasquale a cukor­ipart. A küldöttség elsősorban az üzemi szakszervezeteink min­dennapi munkájával ismerke­dett. Nagy érdeklődést tanúsí­tottak a magyar élelmezésipa­ri munkások munkahelyi éle­te, illetve bérezése iránt. Kér­déseket tettek fel az üzemét­keztetés, az üzemorvosi ellátás és az óvodai és bölcsődei el­helyezésről. Elismeréssel szól­tak a nyugdíjasokról való fo­kozott gondoskodásról, vala­mint a dolgozók védőfelszere­léseiről, illetve a munkaruha ellátásáról. Találkoztak bizalmiakkal, főbizalmiakkal és más szak­­szervezeti társadalmi munká­sokkal, akikkel nagyon őszin­tén és barátian tapasztalatot és véleményt cseréltek. Megismerkedtek olyan vál­lalati üdülőkkel, amelyekben a hétvégi szabad­idő eltöltését jó körülmények között bizto­sítjuk dolgozóinknak. Kipró­bálták a sporteszközöket, ba­rátságos „nemzetközi” mérkő­zéseket játszottak, nagy de­rültség közepette. A delegáció rövid látogatást tett Budapesten és két napot töltött az ÉDOSZ Balatonsza­­badi üdülőjében, ahol kelle­mesen szórakoztak. Ez alka­lommal találkoztak Balogh Károlynéval, az ÉDOSZ főtit­kárával is, ő számos kérdés­ben tájékoztatást adott szak­­szervezetünk helyzetéről, ter­veiről, jövő feladatainkról. A delegáció megállapodott az ÉDOSZ Csongrád megyei Bizottságával, hogy jövőre magyar munkás delegáció vi­szonozza a látogatást, s a bal­esetek megelőzésében végzett szakszervezeti munkákkal kí­ván részletesebben megismer­kedni a Modena megyei hús­ipari, tejipari, boripari és kon­zervipari üzemekben. Olasz munkás barátaink el­mondták: nagyon kedvező be­nyomásokat szereztek nálunk. Hisszük, hogy ez is hozzájárul a két szakszervezet eddig ki­alakult jó kapcsolatának to­vábbfejlesztéséhez, a nemzet­közi munkásszolidaritás erősí­téséhez. Csikós Mihály AZ ELNÖKSÉG NAPIRENDJÉN Anyagmozgatás gépesítése, tömegsport Szakszervezetünk elnöksége június 30-i ülésén megvi­tatta az anyagmozgatás gépesítettségének fokát az élel­mezésiparban, különös figyelmet fordítva arra, hogy a kisgépesítés miképpen járul hozzá a nehéz fizikai munka kiküszöböléséhez, a munkakörülmények javításához. Az elnökség szóbeli tájékoztatást kapott a munkahelyi olim­pia, a tömegsport és a természetbarát mozgalom helyze­téről. Az anyagmozgatás gépesítéséről az elnökség megálla­pította: az élelmezésipar fejlődése az V. ötéves tervcik­lusban jelentősen hozzájárult a mnkakörülmények javí­tásához és a nehéz fizikai munka arányának csökkentésé­hez. A vitában részt vevők megerősítették: az előterjesz­tett anyag jól tükrözi a valóságot, az egyes ágazatok hely­zetét, az itt jelentkező fejlődést és a problémákat is. A gondok között elsőként jelezték, hogy a targoncák javí­tása, az alkatrész-ellátás nagyon sok helyen megoldatlan, sok helyen hiányoznak ezek a hasznos munkaeszközök vagy műszaki állapotuk rossz. Az utóbbi években romlott üzemeink kisgépekkel való ellátottsága. A húsiparban a húsrakodást közös kooperá­cióval lehetne gépesíteni, illetve a konténeres szállítást megoldani. A cukoriparban a kampány alatt igen sok a kézi rakodás. Mint jó kezdeményezést említették: ahol külön csoportot alakítottak a targoncák javítására, ott azok csaknem mindig üzemképesek. A húsiparban és az édesiparban is a gyáron belüli anyagmozgatás nagyrészt kézzel történik, a jövőben ennek kiküszöbölésére kell irányítani a fő figyelmet. Az elnökség felhívta a szakszervezeti testületeket, hogy legyenek igényesebbek a nehéz fizikai munka gé­pesítésével, s a meglevő berendezések rendeltetésszerű használatával szemben. Többen szóvá tették, hogy gyorsabb fejlődésre van szükség a gyártó vonalaknál a végtermékek leszedésé­nél, illetve a csomagolás gépesítésében. Több helyen ta­pasztalni, hogy egy műszakban több tíz mázsát kell meg­emelni egy-egy dolgozónak a gépesítés hiánya miatt. Az elnökség állásfoglalást alakított ld e témában, amelyben felkéri a MÉM vezetését, hogy határozottabban lépjen fel az élelmezésipari gépek, berendezések széle­sebb körű hazai, illetve KGST-n belüli gyártásáért. Felhívja a vállalatok gazdasági vezetésének figyelmét, hogy tervszerűen biztosítsa az anyagmozgatási gépek, berendezések, eszközök rendszeres karbantartását, javí­tását a biztonságos üzemeltetés feltételeit. Azokban az ágazatokban, ahol a hűtőtérben a hús be­tárolása még máglyázással történik, folyamatosan át kell térni targoncás megoldásra. A vállalati szakszervezeti testületek a szociális terv jó­váhagyásánál az anyagi források reális ismeretében rang­sorolják, helyezzék előtérbe a kisgépesítést. Nevelő mun­kával segítsék, hogy a dolgozók az anyagmozgatás eszkö­zeit, berendezéseit rendeltetésüknek megfelelően hasz­nálják. Az elnökség két év múlva — a soron következő kong­resszusunk előtt — ismételten megtárgyalja e témát, az ötéves szociális terv végrehajtásának keretében, illetve a most hozott állásfoglalásának a végrehajtását. A bányászok megsegítésére Üzemünk kollektívája, szo­cialista brigádjai mély meg­rendüléssel értesültünk a Me­cseki Szénbányák Béta üzemé­ben, a Márkus-hegyi bánya­üzem 1-es széntelepén és a Nógrádi Szénbányák bányási üzemében történt súlyos sze­rencsétlenségről. Kegyelettel adózunk a hős bányászok emlékének, akik hi­vatásuk teljesítése közben éle­tüket vesztették. Együttérzünk a tragédiában az áldozatok és a sebesültek hozzátartozóival. Mi, a Csongrád megyei Ga­bonaforgalmi és Malomipari Vállalat központi karbantartó üzem Május 1. és Petőfi Sán­dor szocialista brigádok azzal a felhívással fordulunk a me­gyei, illetve az országos Gabo­naipar szocialista brigádjaihoz, hogy a tragikus szerencsétlen­ségben elhunyt és megsebesült bányászok családjainak meg­segítésére egy teljes műszak munkabérét ajánlják fel. Az összeget javasoljuk a Bá­nyász Szakszervezet segítségé­vel eljuttatni a rászorulóknak. (Aláírások) Felhívással fordulunk a Kő­bányai Sörgyár összes szocia­lista brigádjához csatlakozva a IV. erőtelepi Elektrikus szo­cialista brigád vállalásához. Az Elektrikus szocialista bri­gád tagjai felajánlják, hogy egy műszakot ledolgoznak, s annak értékét átadják a Már­kus-hegyi szénbányában el­hunyt bányászok családtagjai részére. Az Elektrikus szocialista brigád nevében Balogh István Pál brigádvezető Elmondta Váradi Józsefné bizalmi 1961 óta dolgozok itt a Győ­ri Szeszipari Vállalat Ászári Keményítőgyárának szörpüze­mében. Lepárolókezelő va­gyok. Nem könnyű itt a mun­ka. Nemcsak fizikailag nehéz, hanem nagy melegben dolgo­zunk, s tisztának sem mond­ható. Emellett állandó lét­számhiánnyal küszködünk. A csoportomban öten vannak. A szörpüzemben három csoport­ban 18-19" nő dolgozik. Én va­gyok a szakszervezeti bizalmi. Immár 20 éve. Szívesen csi­nálom, a bizalmi munkakört nem érzem fárasztónak. Em­berekkel van dolgom. Bár ez sem könnyű. Nem lehet min­dig, mi min­den­kinek a kedvében járni. De ha valamit mégis si­kerül elintézni az olyan öröm, ami minden fáradozásért kár­pótol. A munkatársaim megbe­csülnek, szeretnek, mert lát­ják, amit lehet, elintézek. S ha valami nem sikerült, tudják hogy nem rajtam múlott. Itt mindenkinek Mariska vagyok. Én is a keresztnevén szólítom őket. Ha szakszervezeti meg­beszélésen, bizalmi testületi ülésen veszek részt, utána nem győzök válaszolni a kérdések­re, miről volt szó, hogyan fog­laltunk állást. Sajnos sok a ru­haprobléma, nem kevés a bér­igény. Nem mondható, hogy az itteni munkát jaj de jól megfizetnék. Néha mégis sike­rül valamit elérni. Nagyobb változást azonban csak az el­avult üzem felújításától re­mélhetünk. Nemcsak eljárni kell tehát kinek-kinek az ügyé­ben, hanem magyarázni is, mit miért nem lehet elérni. Ter­mészetesen ennek nem örül­nek. De meggyőződtek róla, hogy amint lehetőség nyílik rá, elintéződik az ügy. Munkát, utánajárást kíván a kommunista szombatok előké­szítése, lebonyolítása, a kirán­dulások szervezése, mérlege­lést az üdülőjegyek igazságos elosztása. Több az igénylő, mint a jegy. A szociális segé­lyeknél, különösen az iskolá­zási segély elosztásánál gondo­san latolgatni kell a körülmé­nyeket: mennyi az igénylő, hány gyerek van az illető csa­ládban, és egyebeket. S még nem szóltam az olyan feladatokról mint az éves ter­vek véleményezése, a kollek­tív szerződések előkészítése, a módosító javaslatok továbbí­tása, részvétel a szociálpoliti­kai tervek kidolgozásában. Jól felkészülten kell részt ven­nem a helyi bizalmi testület vitájában, hogy a küldött bi­zalmi testület ülésén, Győrben, figyelembe vegyék a mi érde­keinket is. Megkönnyíti ezt, hogy a bizalmi testületi ülések anyagait, rendszerint írásban korábban megkapom és lehe­tőség, idő van rá, hogy a cso­portértekezleten megbeszél­jük, s továbbíthassam az ész­revételeket, véleményeket. Itt vannak például az elhasználó­dott 50—60 éves szűrőprések. Kezelésük, tisztításuk, alkat­részpótlásuk nagyon nehéz. Jó lenne új szűrőket beállítani helyettük. Egy dobszűrő már itt van, de még csak a kísérleti termelésnél tartunk. Az eléggé egyhangú munka mellett ezeknek a mindenna­pos ügyeknek az intézése, a ki­­sebb-nagyobb sikerek színesí­tik az életemet. No meg a négy unokám. Decemberben nyug­díjba megyek. Akkor még töb­bet foglalkozhatom velük, rok­kant nyugdíjas férjemre is több időt áldozhatok. A ba­romfiudvar és a malacok is adnak elfoglaltságot. De azért ide is szeretnék még haza-ha­­z­ajönni. Lejegyezte: F. Gy. SZAKSZERVEZETI NAP Első alkalommal rendezett szakszervezeti napot június derekán a Győr-Sopron me­gyei Gabonaforgalmi és Ma­lomipari Vállalat szakszerve­zeti bizottsága. A vállalat több mint 200 dolgozója, illetve csa­ládtagjaik — köztük seregnyi gyermek — a reggeli órákban érkezett a Pannonhalmi Ta­karmánykeverő üzem telephe­lyére. Az ünnepi köszöntőt és tájé­koztatót Császár Károly, az SZMT titkára tartotta. Dr. Ha­raszti László vállalati igazgató a gazdasági és a szakszervezeti munka kapcsolatairól, az együttműködés szükségszerű­ségéről és eredményeiről szólt. Az ÉDOSZ-megyebizottság segítségünkre volt az előkészí­tésben és a rendezvény napján egyaránt. Elismeréssel kell szólnunk Orbán István főbi­zalmi és Szabó József telepve­zető munkájáról, nem kevésbé a közreműködők szorgos segít­ségéről. A szakszervezeti nap prog­ramja a lehetőségekhez igazo­dott. Az ünnepi szónoklat után szinte mindenki megtekintette a dolgozók által készített kézi­munkákból, festményekből és egyéb tárgyakból rendezett látványos és színvonalas kiál­lítást. A pályákon az üzemek labdarúgó- és tekecsapataii küz­döttek helyezéseikért, közben az asztalon is pattogott a lab­da. A gyerekek a helyi műve­lődési házban filmet láthattak (sajnos a ház által előzőleg ki­látásba helyezett bábelőadás helyett). A büfében finom fa­latok és italok várták a vendé­geket. Nagy sikere volt a ma­lomipar humán célú termékei­ből készült süteményféléknek. ESZMECSERE A MUNKAHELYI DEMOKRÁCIA SZABÁLYOZÁSÁRÓL A Győr-Sopron megyei Ál­latforgalmi és Húsipari Válla­lat Győri Gyárában Németh Ferenc (nem függetlenített) vb-titkárral és Füszta Ferenc gyárigazgatóval a munkahelyi demokráciának év elején elké­szült működési szabályzatáról beszélgetünk. Mindketten jelentősnek tart­ják a demokrácia rendszerbe foglalását. Úgy vélik, hogy megkönnyíti a szakszervezeti szervek és a gazdasági vezetők munkáját. Ám hangsúlyozzák, hogy a szabályzat csak keret, amely lehetőséget rögzít ahhoz, hogy megfelelő tartalommal töltsék ki, ahhoz, hogy a mun­kahelyen valóban éljen, has­son és fejlődjék a demokrácia. Mert annak szelleme csak a mindennapok gyakorlatában teljesedhet ki. Eddig sem volt akadálya annak — hangsú­lyozzák —, hogy a szabályzat­ban lefektetett elvek érvénye­süljenek. Úgy vélik, hogy ná­luk például annak minden lé­nyeges eleme már korábban megvalósult. Felismerték, hogy a mozgalmi munkában és a gazdasági irányításban a de­mokrácia egyaránt hallatlan nagy előny, az eredményessé­get szolgálja. A gazdasági vezetőket mentesíti, hogy az alapelvekben való megegyezés és az érdekeltek­kel való megvitatás után köz­vetlenül részletesen foglalkoz­zanak például a bérfejlesztés­sel, a jutalmazással. A főbizal­­miak-bizalmiak véleményezése eddig is szolid, mértéktartó, megbízható volt. — 1959-ben magam is mun­kásként itt kezdtem. Később az ipari tanulók oktatója vol­tam, majd KISZ-titkár, párt­titkár, 1969-től pedig gyáregy­ségvezető— említi Füszta Fe­renc, jelezvén, hogy ismeri a helyi adottságokat, az embere­ket. — Könnyen megértettem: nem elég elvárni tőlük, hogy teljesítsék­­ a kötelességüket. Jogokkal is kell rendelkezniük. Saját területükön legyen bele­szólásuk minden kérdésbe, amelyhez értenek (a jobb le­hetőségeket tartalmazó javas­latokban érvényesülhet a szak­tudás és a tapasztalat), s mind­abba, amiben közvetlenül ér­dekeltek. Ne mi, vezetők mondjuk meg, ki érdemel ju­talmat, ki, milyen arányban részesüljön bérfejlesztésben. Döntő szavuk legyen ebben azoknak, akik ismerik min­den egyes személy munkáját, tehetségét, szorgalmát, ered­ményeit; a brigád­vezetőknek, a szakszervezeti bizalmiaknak. A vállalat központjától meg­kapjuk a keretet. A társadal­mi szervek képviselőivel az eredmények alapján, s az el­érendő célok szem előtt tartá­sával megállapítjuk, az egyes munkaterületeknek juttatható összeget. Legutóbb például ki­emelt bérfejlesztést javasol­tunk a takarítóknak, mert erre a munkára nehezen kapunk embert. Nem szorul különösebb bizonyításra: az élelmezési üzemekben milyen nagy jelen­tőségű a rend, a tisztaság. Az egyes munkaterületek vezetői a bizalmiakkal döntenek a ke­ret elosztásáról, amit megfe­lelő fórumokon megbeszélnek a munkatársakkal is. A Kiváló Dolgozó cím odaítélése a teljes létszám bevonásával termelési tanácskozáson történik. Bér­emelésre, jutalmazásra csak a helyi gazdasági és mozgalmi vezetők aláírásával fogadjuk el javaslatukat. Ez szinte kizárja a melléfogást. Évek óta mindössze kétszer fordult elő, hogy — indokolat­lanul — elfelejtkeztünk vala­kiről. Változtatni már nem állt módunkban, de az érintettel megbeszélve, legközelebb kor­rigáltuk a tévedést. — A gazdasági vezetőkkel egyetemben a keretösszeggel együtt megszabjuk a minimu­mot és a mai helyzetben a maximumot is, de megkövetel­jük a differenciálást — mond­ja az üb-titkár. A kifejezetten szakszervezeti hatáskörbe tar­tozó döntéseknél — ha lehet — még jobban építünk a kol­lektívák véleményére, így van ez többek között az üdülési beutalók odaítélésénél. Az igé­nyek összegyűjtése alapján az üb dönt, figyelembe véve ter­mészetesen a bizalmiak, a munkahelyi vezetők javasla­tait. Mérlegeli a munkahelyi körülményeket, az adott mun­ka jellegét, s természetesen a tartós teljesítményt is. A fő­bizalmiak, bizalmiak írásban megkapják: ki, hova, milyen beutalóban részesült a kollek­tívából, s mikor, hol üdült utoljára. Ezt a munkahelyen kifüggesztik. Hasonló körülte­kintéssel döntünk a segélyek odaítélésénél is. — Sokat járunk az üzemben, kiváltképpen én, hiszen Né­meth elvtárs az előkészítő üzem vezetőjeként jobban helyhez kötött — folytatja az igazgató. — Gyakran kapok jó javaslatokat. Most telepítjük például a fűszerraktárt. Úgy gondoltam, polcokon tároljuk az árukat. A nők azonban ész­revételezték, hogy a félmázsás terhet emelgetni túl nehéz. Egyszerűbb megoldást javasol­tak. A húskiadónál is az ott dolgozók javaslatára egy tető felhúzásával javítottuk a mun­kakörülményeket. Az ipar jellegéből követke­zően sajnos nemritkán kény­szerülünk az igazgató jogköre­ibe tartozó fegyelmi eljárásra. Döntés előtt azonban mindig kikérem a bizalmiak vélemé­nyét. Számba vesszük, mióta dolgozik nálunk az illető, mi­lyen a munkamorálja, volt-e már hasonló ügye, milyen a szociális helyzete. Mert embe­rekről van szó. Igyekezzünk beleélni magunkat a helyze­tükbe. S végül néhány követ­keztetésre jutottunk. Arra például, hogy nem jó, ha a munkahelyi demokrácia le­hetőségeit akár a gazdasági vezetők, akár a mozgalmi em­berek alábecsülik. De az is té­vedne, aki túlbecsülve csak et­től várná minden kérdés meg­oldását. Az élő demokrácia ugyanis mindenhez hozzáad­hat valamit, de nem helyette­síthet mindent. Nem a szer­vező erőt, a szervezettséget, az egyéni felelősségvállalást, a fe­gyelmet, az igazságos szigort. Nem pótolhatja a koncepciót a műszaki, a gazdasági fejlettség hiányosságait. Nem helyette­sítheti a tudást, az egyéni tö­rekvést, ambíciót, sokoldalúsá­got. Ámde felszabadíthatja ezeket, s ezáltal valamennyi nehézség leküzdésének fontos hajtóerejévé válhat. Lényeges, hogy felismerjük: a szocialista demokrácia nemcsak a mun­kahelyeken, hanem az egész társadalomban, minden terü­leten szüntelenül fejlődik, ál­landóan meg kell újítani. Ám nemcsak a fórumokon, hanem azokon kívül is a min­dennapok gyakorlatában je­lentős a szerepük abban, hogy megnyerjük az embereket ak­tív részvételre a közösség cél­jainak megvalósítására, saját boldogulásukért. A fórumok hatáskörének szabályozása je­lentős lépés, de az égvilá­gon mindent nem lehet fe­lülről szabályozni, önmagában ez aligha növeli a demokrácia hatásfokát. Annak ugyanis sajátos belső öntörvényszerű­ségei is vannak. Hagyjuk eze­ket minél szabadabban érvé­nyesülni, így közeledünk az óhajtott állapot felé, amikor a demokrácia majd önmagát szabályozza. F. Gy. ÉLELMEZÉSI DOLGOZÓ 3

Next