Élelmezési Dolgozó, 1986 (79. évfolyam, 1-12. szám)
1986-01-01 / 1. szám
LXXIX. ÉVFOLYAM 1. SZÁM_________ÁRA: 2,50 Ft________1986. JANUÁR 46. kongresszusunk munkájáról Felelősséggel formáljuk a jövőt Balogh Károlyné főtitkár Szakszervezeti életünk fontos állomása Szakszervezetünk december 7-én megnyílt 46. kongresszusát az ÉDOSZ Központi Férfikara köszöntötte. Orbán Józsefné alelnök üdvözölte a kongresszus küldötteit, a meghívottakat, az ágazat országgyűlési képviselőit, szakmánk állami díjasait, a kongresszus elnökségét. Az elnökségben foglalt helyet: Balogh Károlyné, a KV főtitkára, Barna Istvánné, az ÉDOSZ budapesti titkára, Bertalan István nyugdíjas igazgató, Drágán Maximné, a Budapesti Édesipari Vállalat vszb-titkára, Fábián Károly, a Petőházi Cukorgyár igazgatója, országgyűlési képviselő. Friss Antalné, nyugdíjas szb-titkár, Gulyás Lajos nyugdíjas szb-titkár, Gyenes András, az MSZMP KEB elnöke, Karakas László, az MSZMP KB osztályvezetője, Keresztessy Gábor, a Sarkadi Cukorgyár dolgozója, Király Margit nyugdíjas szb-titkár, dr. Kovács Imre, az MSZMP KB osztályvezető-helyettese, Kósáné dr. Kovács Magda, a SZOT titkára, Kurlik Imréné nyugdíjas, Lukács József, a Somogy megyei Sütőipari Vállalat szakmunkása, Nagy László nyugdíjas, a KSZVB elnöke, Orbán Józsefné, a KV alelnöke, Ország Ferencné, a Budapesti Baromfifeldolgozó Vállalat főmérnöke, Pokrovenszky Istvánné, a KV osztályvezetője, Polgárdi József, a Nyugat-Pest megyei Sütőipari Vállalat igazgatója, országgyűlési képviselő, Labacz László, a Baranya megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalat szb-titkára, dr. Szabó Ferenc, a MÉM miniszterhelyettese, Szarka István, a Fejér megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat dolgozója, dr. Szilágyi László, a KV titkára, dr. Tóth Zsiga István, a MÉTE főtitkára, Vanek Béla, a KV titkára, Varga Istvánné, az ÉDOSZ Hajdú megyei titkára, Vidéki Imréné, az ÉDOSZ apparátus osztályvezető-helyettese, Vörös Istvánné, a Szegedi Szalámigyár szakmunkása, állami díjas szocialista brigádvezető. A küldöttek elfogadták a kongresszus napirendjét, megerősítették a kongresszus munkabizottságait. Tudomásul vették, hogy 89 tagú központi vezetőséget, és a Magyar Szakszervezetek 25. kongresszusára 40 küldöttet választanak. Ezt követően a kongresszus kegyelettel emlékezett a 45. kongresszus óta elhunyt KV-tagokra, majd Balogh Károlyné főtitkár az írásos jelentéshez szóbeli kiegészítést tett. Szakszervezetünk nyolc évtizedes, hagyományokban gazdag múltja, az élelmezési dolgozókért végzett odaadó munkája, történelmi örökségünk is azt követeli tőlünk, a 46. kongresszus küldötteitől, hogy felelősen értékeljük a 45. kongresszus óta végzett munkát, alakítsuk ki és határozzuk meg a következő időszak feladatait. Tehát fontos állomása ez szakszervezeti életünknek! Nehéz, ellentmondásos időszak mérlegeléséhez érkeztünk. Az elmúlt évek társadalompolitikai változásai, a visszafogott fejlesztés mélyen érintette a szakszervezet munkáját. Az életszínvonalra kedvezőtlenül ható kényszerű gazdasági intézkedések erőteljesen igénybe vették a dolgozók tűrőképességét. A fogyasztói áremelkedések ismétlődései minden korábbinál jobban próbára tették a szakszervezet politizáló, érvelő, meggyőző munkáját. A dolgozók nem egyszer tették szóvá: vajon fent eléggé megfontoltan éltünk-e az egyetértési jogunkkal. Meggyőződéssel valljuk, hogy tisztségviselőink fontos szerepet töltöttek be gazdasági nehézségeink megértésében. És bizony, meg kell mondani, hogy volt olyan helyzet is, mikor csak magyarázkodni tudtunk. Az elhangzott megállapításokkal együtt az is igaz, hogy dolgozóinknak szocializmus ügyébe vetett hite és tenni akarása töretlen volt. Bizonyította ezt kitűzött feladataink teljesítése és hazánk felszabadulása 40. évfordulójának méltó megünneplésére kezdeményezett munkaverseny-mozgalom többletvállalása és teljesítése. Pártunk XIII. kongresszusa határozatában új fejlődési szakasz megkezdését vetítette elénk. Világos és mozgósító célokat jelölt ki és meghatározta a következő évekre szóló programját, amely a VII. ötéves terv gazdaságpolitikai irányvonalának alapja. Reális célmeghatározásával jó alapot adott a választási munka előkészítéséhez is. Központi vezetőségünk úgy ítélte meg, hogy a tagság jelentős része, a tisztségviselők nagy többsége igényli és képes a demokratikus választási jog gyakorlására, tehát megérett a helyzet a kétszakaszos, titkos választásra. Az alapszervezetek egy részénél a hagyományos választási módszertől való eltérést az is sürgette, hogy ez év első felében az élelmezésiparban — az államigazgatási irányításúakat kivéve — áttértünk az új vállalatvezetési formákra. A vállalatirányítás demokratizálódása — a vt és küldöttek — a dolgozók képviselőinek közvetlen demokratikus választási rendszere, kötelezett bennünket, hogy a tagság élhessen a demokrácia adta jogával. A kétszakaszos választás nagy munka volt, de minden nehézségével együtt érdemes volt. Van bizalom a szakszervezetek iránt! A legfontosabb megállapítás az lehet, hogy van bizalom a szakszervezetek iránt. Az üzemi, munkahelyi tisztségviselőink — most, amikor többszáz, helyenként több ezer szavazat birtokában nyerték el újra, vagy újonnan a bizalmat, — nagyfokú ösztönzést, bátorítást kaptak útravalóként. Fontos számba vennünk és a kongresszuson is értékelnünk azokat a tényezőket, amelyek a választások sikeréhez meghatározóan hozzájárultak. Mindenek előtt az alapszervezeti tisztségviselők — az szb-titkárok — a megyebizottságok, politikai felelőssége, a választási célkitűzések lényegét értő, fegyelmezett munkavégzése példamutató volt. A választási bizottságokban megbízatást vállalók, lelkesen, fáradhatatlanul dolgoztak. A jelölőbizottságok és jelölő személyek értékes munkát végeztek, a tagsággal folytatott eszmecsere keretében véleményt kértek és kaptak a szervezett dolgozók nagy többségétől. A beszélgetések jó alkalmat teremtettek a dolgozók által feltárt észrevételek továbbítására. A szavazatszedő bizottságok felelősen, hozzáértően őrködtek a választás, a szavazás tisztaságán, törvényességén, biztosítva a demokratizmust. A választások politikai hangulata, légköre kiegyensúlyozott, bizakodó. A végzett munkáról szóló beszámolók jó színvonalúak, konkrétak, önkritikusak voltak. Jó alapot nyújtottak a mérlegeléshez. A szakszervezeti munka megmérettetett, de vele együtt az öt év vállalati tevékenysége is. A dolgozók a választói értekezleteken a vállalatról, mint termelési és politikai egységről — az egészről — mondtak véleményt. Ez is bizonyítja a gazdasági és mozgalmi munka egységét, összekapcsolódását. Az elmúlt évek vállalatgazdálkodásának az eredmény alakulásának, meghatározó szerepe volt abban, hogy a társadalomban negatívan mutatkozó jelenségeket mennyire tudták mérsékelni, részben ellensúlyozni. A dolgozók részéről elhangzottakat az őszinteség és kritikus hangvétel jellemezte, összességében az aktív véleménycsere biztató és nagy figyelmet érdemel a kongresszustól is. A jövő feladatainak kimunkálásához mindez alapvető támpontot nyújt. A vállalati szakszervezeti és a megyebizottsági beszámoló értekezletek összegezték a feltárt gondokat. Egy részét természetesen lehet orvosolni vállalaton belül. Azokat a tennivalókat, amelyek megoldás tekintetében túlnőnek a vállalatok lehetőségein, továbbították a kongresszusnak. A dolgozók javaslatai, észrevételei Milyen „üzenet” érkezett? Szinte minden választói értekezleten szóvá tették és sürgetik: 1. A főmunkaidőben végzett minőségi munka kapja meg a reálisabb, nagyobb anyagi elismerést, s ne azon kívül, kisvállalkozásban lehessen jobban dolgozni és jól keresni! 2. A fogyasztói árak és a bérfejlesztési lehetőségek nagyobb összhangjának a megteremtése. 3. Szóvá tették a lakáshoz jutás nehézségeit, a magas árakat, a fiatalok, pályakezdők gondjait. 4. Az alacsony nyugdíjasok szociális helyzetét, sürgetve körülményeik javítását társadalmi intézkedésekkel. 5. A kedvezményes szakszervezeti üdültetést kevésnek találják, különösen a nyári családost, nem képes kielégíteni még a minimális igényeket sem. 6. Sok kritikai észrevétel hangzott el a településfejlesztéssel kapcsolatban is. 7. Több helyen egybehangzott az élelmiszer-feldolgozás alacsony jövedelmezősége és az utólagos rendezése, amely sok feszültséget okoz. Természetes, hogy ezen túl szó volt az embereket foglalkoztató kérdések legtöbbjéről. A tapasztalatok bizonyították azt is, hogy a dolgozók hangulata, elégedettsége összefügg a munkahelyével, lakóhelyével és a napi politikai eseményekkel. Az őszinteség, az aktív véleménymondás arra kötelez bennünket, hogy a jövőben minden olyan tennivalót, elgondolást, amely megoldását illetően a tagságra tartozik, azt velük együtt oldjuk meg. Ez képezze a jövőben a mi mozgalmi munkánk vezérfonalát. Kongresszusunk nevében mindenekelőtt köszönjük tagságunknak, hogy megértette és elfogadta az új választást és aktívan működött közre. Köszönet illeti mindazokat, akik átérezték a választási munka fontosságát, helyesen és demokratikus szellemben hajtották végre. Nagyszerű munka volt és bizonyította az ipar dolgozóinak politikai felelősségét és mozgalmi érettségét. Az élelmezésipar dolgozói a gazdasági élet változásainak, nehézségeinek megértését legérzékelhetőbben a végzett munkájukkal bizonyították. A XII. pártkongresszuson meghatározott feladatokat teljesítik, a VI. ötéves népgazdasági tervben elhatározott ágazati célkitűzések alapvetően megvalósulnak. A célok eléréséhez hozzájárult a mezőgazdasági alapanyag-termelés jó színvonala, stabilitása, a vállalatok vezetőinek nagyobb előrelátása, felkészültsége. Gyorsabb, rugalmasabb piaci viszonyokhoz igazodó termeléspolitikai döntésekre volt szükség. Hozzájárult eredményeink eléréséhez, hogy ebben az időszakban tartalmasabban bontakozott ki az üzemi demokratizmus, a gazdálkodással összefüggő elgondolásokat megelőzte a dolgozók véleményének igénylése, a demokratikusabb döntéselőkészítés, amely a dolgozókat aktívabb cselekvésre ösztönözte. Az elért eredmények értékét növeli, hogy azokat a számítottnál rosszabb világpiaci feltételek között értük el. Folytatódott a tőkés világgazdasági válság, fokozódott a tőkéspiaci verseny, exporttermékeinkkel szemben erősödött a protekcionizmus és hátrányos megkülönböztetés, amelyet az exportban intenzíven érdekelt ágazataink közvetlenül és konkrét formában érzékeltek minden negatívumával együtt. Ugyanis nagyobb exportárualapot kellett többletmunka befektetésével létrehozni sokkal kevesebb árbevétel ellenében. Ezzel együtt is sikererült jelentősen hozzájárulnunk a vM népgazdaság egyensúlyi helyzetének javításához. Kiegyensúlyozott ellátást biztosítottunk Az élelmezésipar dolgozóinak munkája, társadalmi munkamegosztásban elfoglalt helye, az ellátást biztosító tevékenysége mindenkor meghatározó jelentőségű, s különösen kiemelt politikai feladattá vált az elmúlt évek növekvő nehézségei miatt. Jelentős eredménynek értékelhetjük, hogy a lakosság élelmiszer-ellátása folyamatos és kiegyensúlyozott volt. Az élelmezésipar dolgozó kollektívája a nehézségekkel együtt is teljesítette az előirányzott cél- kitűzéseket. Ellátta két alapvető feladatát. Megállapíthatjuk, hogy az elért eredményekben benne van szakszervezetünk tisztségviselőinek mozgósító, politikai nevelő munkája is. A vállalati kollektívák helytállását, az erőfeszítést, az esetenkénti többletmunkát, az áldozatvállalást egyre inkább elismeri a társadalom egésze. Köszönjük becsületes, szorgalmas munkájukat. Javasoljuk, hogy a kongresszus is fejezze ki ezért az elismerését. Központi vezetőségünk elemezte a fejlesztési lehetőségeket az iparban végrehajtott szervezeti korszerűsítések szempontjából. Megállapítható, hogy a pozitív hatások mellett gondok is keletkeztek néhány vállalatnál. Az önálló vállalatoknál a korábbi tröszti közös teherviselés megszűnése, illetve a vagyonfelosztás után már csak saját alapjaikkal számolhattak, és — a trösztön belüli egyenlőtlen fejlődés következtében — ezek az alapok csak minimális induló feltételeket jelentettek. Tehát az önállósodás igen eltérő esélyt nyújtott számukra. Ezek az objektív adottságok is sze