Élelmezési Dolgozó, 1989 (82. évfolyam, 1-12. szám)
1989-01-01 / 1. szám
Schopper János, a KV szakágazati bizottságának tagja, a Csongrád Megyei Tejipari Vállalat igazgatója az ülés vitájában többek között ezeket mondta: A tejipar belföldi értékesítése ez évben előreláthatóan 3-4 százalékkal alatta marad a tavalyinak. Az áremelés miatt a lakosság mégis több mint 20 százalékkal több pénzt költött tej és tejtermékekre. Exportunk 20 millió dollár lesz, mely a tervnek több mint duplája. Ez nyújt dollárfedezetet a tejporgyárak soron kívüli karbantartásához szükséges tőkés alkatrészek beszerzéséhez és a jövő évi szükséges kapacitásfejlesztésekhez. A hatóságok részéről lefolytatott ellenőrzések szerint a termékek minősége ellen a kifogásolási arány csökkent. Ám tovább kívánjuk javítani termékeink élvezeti értékét, külső megjelenését és eltarthatóságát. Előre szeretnénk lépni a tej csomagolásában. Sokat és jogosan bírált a folyós tej. Nagy előrelépést jelent ezen a téren a féltartóstejgyártó-sorok üzembe állítása. Költségeink alakulásában nagy szerepet játszanak a szállítópartnereink részéről történő áremelések. A segéd- és csomagolóanyagot gyártó iparvállalatok monopol helyzetben vannak velünk szemben, azonban az is igaz, hogy egy-egy speciális termékből mi vagyunk a legnagyobb vevőik. Éppen ezért semmiféle áremelést nem fogadtunk el áralku nélkül. Ismert, hogy a tej felvásárlási ára emelkedik. Emiatt emelkednek termelői áraink és jelentősen a fogyasztói árak is. Az idei áremelés után az újabb nagymértékű emelés példátlan az élelmiszereknél, amely várhatóan tízszázalékos belföldi fogyasztáscsökkenést idéz elő. Már most is megfigyelhető, hogy a kereslet a fogyasztók részéről a vásárlóerő csökkenése következtében a relatíve olcsóbb termékek irányába tolódik el. Ezért várhatóan a termékszerkezetben további módosulás következik be és tovább növekszik az igény az olcsóbb termékek iránt, valamint jogos lesz a vásárlók azon igénye, hogy magasabb árért jobb minőséget kapjon. Ezt hivatott szolgálni az élelmiszertörvény és a végrehajtásáról intézkedő rendelet, mely szigorú elvek szerint írja elő minden termelőnek a technikai, higéniai és személyi feltételek teljesítését. Fel kell készülni vállalatainknak, hogy a rendelkezésre álló alapanyag, a fogyasztás csökkenése versenyre készteti a vállalatokat. Szembe kell nézniük a valóságos piaccal, ahol csak a vállalat egészére kiterjedő tudatos marketing-tevékenységgel, a minőség fokozásával lehet az értékesítést növelni, a fogyasztók igényeit kielégíteni. A belföldi fogyasztáson felül jelentkező alapanyagot az iparnak exporttermékké kell feldolgozni. Ennek érdekében bővíteni kell a tejporító és sajtgyártó kapacitást, mely munka folyamatban van. Több ezer tonna sajt-, tejpor- és vajexportra lesz szükség. A ’89. évi eredményes gazdálkodásunkat jelentősen befolyásolja, hogy a működéshez a trösztnek 1,6-1,7 milliárd forint hitelre van szüksége, mert nő a felvásárlási ár, nő a készletállomány és nő az export. Erre a hitelre kb. 20 százalékos kamatot kell fizetni, amikor a mi termékeink termelői ára 2-3 százalékos (!) nyereséget tartalmaznak. Ez a kamat már elviselhetetlen. A tejipari vállalatok az elmúlt évek során és jelenleg is az élő munkaerővel igen szigorú, racionalizált gazdálkodást folytatnak. Létszámszükségletüket az előirányzott termelési és egyéb feladatok folyamatos és zavartalan ellátása céljából határozzák meg. a munkaerő jövőbeni további „drágulása” is ez irányba készteti vállalatainkat, hogy egyrészt jobban gazdálkodjanak a meglévő létszámmal, másrészt meg kell találni a jó szakemberek megtartására a nagyobb anyagi és erkölcsi megbecsülést. Az előrehaladás legfőbb forrása az emberi kezdeményezőkészség, a vállalkozói készség, a kockázatviselés kibontakoztatása, a termelőegységek önelszámolásának, érdekeltségének megteremtése. Ennek érdekében fontos a gazdasági vezetés szoros együttműködése a szakszervezettel, a dolgozók problémáinak gyors, helybeni elintézése. Még nem került eldöntésre, hogy jövőre kell-e mindenütt kollektív szerződést kötni, vagy sem. Mi úgy döntöttünk, hogy a felsőbb szervek döntésétől függetlenül kötünk KSZ-t. A tejipar speciális ipar, itt nem kerülhet sor munkabeszüntetésre, mert a tejet biztosítani kell mindennap. Ezekben a hetekben vállalataink kb. egyhavi mozgóbért fizetnek ki. Elhatároztuk, hogy karácsony előtt minden tejipari dolgozó kézhez kapja, hogy január 1-jétől mennyi lesz az alapbére , kb. 10-15 százalékos alapbéremelésről van szó. Intézkedéseink hatására úgy látjuk: a tejiparban rend és nyugalom van. A tejipari dolgozók rétegérdekeinek erőteljesebb feltárása megköveteli a tejipari vállalatok szakszervezeti titkárainak az intézőbizottsággal és az ÉDOSZ Központi Vezetősége mellett működő Tejipari Szakágazati Bizottsággal való szoros együttműködést. Éppen ezért úgy határozott a bizottság, hogy közös vitában tisztázzák az együttműködésből adódó feladatokat a hatékony érdekvédelem és érdekképviselet megvalósítására. A KV-ülés vitájából tárjuk fel a rétegek érdekeit Az ÉDOSZ központi vezetőségi ülésére 1988. december 8-án vendégek is érkeztek. Két vállalat jött el Kalocsáról, hogy a kv-vezetőségi tagoknak bemutassák termékeiket és törekvéseiket. A Kalocsa környéki Agráripari Egyesülés (KAGE) munkáját dr. Lakatos Lajos igazgató, Boda József szb-titkár mutatta be. A KARAMELL márkanevet viselő Sütő- és Édesipari Vállalat munkáját Körösi András igazgató és Katus Istvánná szb-titkár jóvoltából ismerhettük meg. A szóbeli tájékoztatón túl ízléses termékbemutatóval tették változatossá a bemutatót. A KAGE és a KARAMELL már nem először állítja ki közösen termékeit, így is reprezentálva Kalocsa értékeinek hasznosulását. A KAGE konzervipari tevékenysége igen jelentős: a környék fűszerpaprika-termését dolgozza fel. 35 mezőgazdasági üzemmel van kapcsolatban és dolgozói 42 ezer tonna nyersanyagból, mintegy 7500 tonna készárut állítanak elő. Ez éves átlagban 3 ezer embert köt le. Megjelent a Kalocsa aranya elnevezésű kiváló minőségű paprikaőrleményük, amelyről bátran leírhatjuk, hogy a szegedi Bíborral együtt jelenleg a világ legjobb pirospaprikája. A KAGE tejfeldolgozó tevékenysége ismert már az országban. Gyümölcsös, darabos joghurttal, gomolyasajttal és legújabban kolbászos füstölt sajttal léptek a közönség elé. Boda József szb-titkártól tudjuk, hogy ebben a nagyon nehéz gazdasági helyzetben is sikerült szociálpolitikai törekvéseiket megvalósítani. A közelmúlt hetekben adták át az új, 700 főt kiszolgáló szociális épületüket. Új konyhájuk 800 adag előállítására alkalmas. Felújítottak egy üdülőt, és olyan sportcentrumuk van, ahol esti mérkőzéseket is lebonyolíthatnak. Nagy gondot fordítanak nyugdíjasaik, a rászoruló nagycsaládosok támogatására, a fiatalok letelepedésének segítésére. Az utóbbi időben a társadalmi munka hasznát is jóléti célokra fordítják. A KARAMELL nevet viselő sütőipari vállalat vezetői vallják, hogy tevékenységüket azért is kell folyamatosan fejleszteni, mert őket a vállalat kollektívája választotta, a kívánalmaknak eleget kell tenni. Minél több szellemi erőt hoznak felszínre ezzel is állandóan újítják a jövedelmezőséget. Termelésük mintegy harmada kenyér és péksütemény, a többi édesipari termék és tartósított áru. Az idei egyik slágerük a rizses csokoládé, melynek előállításához még a gépet is maguk fejlesztették ki. A szakszervezeti titkár, Katus Istvánné örömmel mondja, hogy az ÉDOSZ segítségével megkapott sütőipari 10 százalékos béremelés számukra is igen sokat jelent, jobban megfizethetik szakmunkásaikat. Náluk elbocsátásra nem került sor, ez annak is köszönhető, hogy mindig keresnek valami új terméket és ahhoz megfelelő kapcsolatokat, így a környék asszonyait foglalkoztatni tudják, így például a híres kalocsai száraztésztákat kézzel állítják elő. Most készülnek a szabadszállási gyáregységük rekonstrukciójára, ahol majd édesipari tevékenységet folytatnak a Budapesti Édesipari Vállalattal közösen. Ugyanott alapozzák azt az 1991-ben megnyitandó üzemrészüket, ahol az alapellátást bővítik, javítják, a frissességet biztosítják. A két vállalat törekvései azt mutatják, hogy a mindig újat akaró vezetők társakra találnak szellemi és fizikai dolgozókban és így közösen teremtik meg a jó munkafeltételeket, szociális gondoskodást, a biztos megélhetést. S mindez összefügg a lakosság jobb ellátásával. (lendvai) Félmilliós alapítvány nyugdíjasoknak „Igen halljuk, majd elbeszéli a hír: Ez és ez és ez nyugszik . . ., odalenn . . . Haszontalan história az élet! Miért is van, vagy miért nem végtelen!” Petőfi sorai ezek, s nem tudnám magyarázatát adni, hogy jutott eszembe. Idős emberek életkörülményei iránt érdeklődtem a Győri Keksz és Ostyagyár szakszervezeti bizottságán. Dombóvári Lajosné VT felelőssel, a munkatársak Pirikéjével, és Nagy Imre vszb-titkárral vettük számba, hogyan foglalkozik az szb, a gyár kollektívája az aktív munkától elköszöntektől? Akik — és itt ilyenek sokan vannak — valóban munkáséletük egészét ebben a gyárban dolgozták végig. Az élethez kevés — Győrben (a saját gyárunkra gondolt Dombóvári Lajosné) 560 nyugdíjas van, sajnos ez a szám állandóan változik, — Jánossomorján 70. Elöljáróban el kell mondanom, hogy alacsony nyugdíjasok. Hetven százalékuk jóval 4 ezer forint alatt kapja nyugdíját, de van 3500 alatt is. Felmértük helyzetüket, s fájó szívvel állapítottuk meg, hogy jelentős részüknek szinte tragikus a helyzete. A bérszínvonal munkáséveik alatt rendkívül alacsony volt, így most a nyugdíj is az. Másik baj, hogy zömmel nők! Rengeteg az egyedülálló nyugdíjas nő, s bizony ez a 3 ezer körüli nyugdíj nem elég az élethez. Mint mondottam mindenkit felkerestünk, segélyt vittünk, ahol lehetett segítettünk. Amikor összeállt a kép a látottakból, elhatároztuk: hatékonyabban foglalkozunk velük. Ezért megalapítottuk a „Nyugdíjas alapszervezetet” az szb irányításával. Önmaguk közül választották a vezetőséget, és hogy a szervezeti élet zökkenőmentesebb legyen, klubot is alakítottunk mindjárt. A gyár mellett lévő KISZ- klubban kaptak helyet, amit így nagyon jól hasznosítunk. Hétfőnként találkoznak rendszeresen, kéthetenként szervezettebb programban vehetnek részt. Különböző TIT, egészségügyi előadásokat hallgatnak, kirándulásokat is szerveznek. — Ennek a dolognak kettős jelentősége van — veszi át a szót Nagy Imre vszb-titkár. Egyrészt első kézből kapunk információt helyzetükről, ugyanakkor mi is azonnal, frissen értesítjük a várható, vagy soron következő eseményekről. Például: szerveztünk dolgozóinknak kedvezményes akciókat, amiből ugyanúgy részesülnek, mint a bentiek. — Egy-egy találkozóra 60-an, de van amikor többen is eljönnek. Névnapokat például negyedévenként tartunk, apró ajándékot ilyenkor minden ünnepelt kap. — Ez anyagiakkal jár — vezet közbe. — Természetesen — mondja Pirike. Egy csomag kávé, vagy csokoládé —, az anyagiakat a csoportvagyonból biztosítjuk. Egyébként és minden összejövetelen részt veszek Akiknek kicsi a nyugdíjuk, a gyárban ebédelhetnek. Élnek is vele! — Ezenkívül van szervezet nyugdíjas-találkozó vacsorával minden évben egy alkalommal. Arra figyelmet fordítunk, hogy kulturált környezetben találkozzunk egymással, és a vállalat teljes vezetőségével. Ilyenkor mindig itt van mind a három igazgató is. A műsor és vacsora után kötetlen beszélgetéssé folytatódik a találkozó, jó látni mennyire örülnek egymásnak! Az ajándékcsomag átvétele mindig megható. Ilyenkor mindig hangsúlyozzuk: nem ők tartoznak nekünk hanem mi nekik — hálával! — Olyan családias ez a gyár — magyarázza a vszb-titkár. — Sok dolgozónknak a szülei, az ő gyerekei is itt éltek, élik munkáséveiket Mi indította az igazgatót — Hallottam, a vállalat igazgatója, Halbitter Mátyás ezen a találkozón határozta el: alapítványt létesít — De ez nem dicsekvésre vág; irigylésre való hír — válaszol csendesen. Az az igazság, hogy a vállalat igazgatója és szb-titkára is gyerekkorától dolgozója e gyárnak. Ebből következik: élő a kapcsolat volt munkatársakkal is. Saját neveltjükként, hozzátartozójukként tekintenek rá. Ezért érzi igazgatónk a nyomasztó gondokat. Látja, mire küszködnek a mai idősek, és tudja nem ők tehetnek róla! A másik: jó az anyagi háttere Nem gyűjt lakásra, gyerekei nincsenek. Ez az alapítvány a körülmények szerencsés alakulása folytán törvényes úton jött létre, amiben vállalati eredmények játszottak közre. No és a jelenlegi szorzószám amely a vagyonalap és a vállalati jövedelmezőség együtthatója — szerencsésen alakult. Egyszerűbbet mondjam? — kérdi huncutkásan — a vállalati vagyon rendkívül alacsony —, ugyanakkor a vállalati jövedelmezőség viszonylag magas A kettőnek a szorzata adta a nagyobb prémiumot, amiről úgy gondolta igazgatónk: azoknak kell adnia, akik e gyárért sokat tettek Nem tartotta erkölcsösnek, hogy míg mások igen szűkölködnek, önhibájukon kívül, ő ezt az összege felvegye. Mindez a nyugdíjas-találkozó után történt, így tehát alapítványt tett, amely 500 ezer forintról szól. Ez az alapítvány Győr és Jánossomorja nyugdíjasait illeti. Ehhez csatlakozott a somorjai gyáregység igazgatója 50 ezer forinttal. Ezt először 1989. végén kaphatják meg a nyugdíjasok. Az alapítvány sorsa felől egy kijelölt kuratórium dönt. — Kik a kuratórium tagjai? — A vállalat műszaki igazgatója, a nyugdíjas alapszervezet titkára és a segélyezési bizottság vezetője. — Az „irigykedők” közül felvetődhet a kérdés, „hogy engedheti meg ezt a lépést az igazgató?” — Rám mosolyog az szb-titkár, aztán válaszol: Egyrészt az említett „szerencsés dolgok összejátszása” következményeként, másrészt: a rossznyelvek még azt is megkockáztathatják, hogy az államtól vette el ennek a pénznek a jelentős részét. Köztudott, hogy az alapítvány adómentes. Erre is azt mondjuk: ha az állam nem teljesítette kötelezettségét a nyugdíjasokkal szemben — így valamit visszakapnak abból, ami az államnak a kötelessége! Hogyan lesz majd kétmillió? De arra is gondoltunk — folytatta az szb-titkár — amennyiben a tagság véleményével találkozik a gondolatunk — a csoportvagyonból nélkülözhető 150 ezer forinttal kiegészítjük. Van arra lehetőségünk, hogy kiegészítve 2 millió forint lesz az alapítvány, amennyiben erre törvényes lehetőségünk lesz. Ha minden stimmel, 1989 év végén odatesszük ezt az alaptőkét, ahol a legtöbb kamatot adják. Úgy akarjuk forgatni ezt a pénzt, hogy a kamat a legtöbb legyen, és ha számításaink jók, akkor 89. végén a kuratórium 4 ezer forintot oszthat ki személyenként. Az alapítvány szövegében van olyan kitétel, miszerint ötezer forintnál kisebb összegű segélyt kiosztani nem lehet. — Hogy ítéli meg közös munkájukat? — Igaz lélekkel mondom, úgy érezzük, nincs külön gazdasági és külön szakszervezeti — itt egységes vállalati vezetés van! Ebben teljes az azonosság! Megvannak az alkalmas személyek, akik sajátjuknak tekintik a nyugdíjasok ügyét. Biztos másutt is van. És mindig meg lehet találni a segítés módját, csak mindenütt törődni kellene az emberekkel! Nem szabad tétlenkedni, számolni kell! A lehetőséget használjuk ki! Nem vagyunk különleges helyzetben — csak nálunk van, aki akar segíteni! Szentesi Magda Jobb körülmények között Debrecenben az Irinyi János Élelmiszer-ipari Szakközép- és Szakmunkásképző Intézet új épületszárnyának átadása nagy esemény. A négy tanteremből és két műhelyteremből álló új épületszárny kialakítása, az iskolabővítés 6,4 millió forintos vállalati támogatással és a városi tanács 8,6 millió forintos hozzájárulásával történt. A vállalati támogatást a megyei élelmiszer-ipari vállalatok, köztük a Debreceni Tartósítóipari Kombinát, a Hajdú-Bihar Megyei Sütőipari Vállalat, a tiszántúli tejipari vállalatok és termelőszövetkezetek, a dohányipari vállalatok és a Debreceni Baromfifeldolgozó Vállalat biztosították. Ezzel is elősegítve a szakképzés hosszabb távú feltételeinek, elsősorban a technikusképzésnek a feltételeit. A Debreceni Tartósítóipari Kombinát és a Hajdú Megyei Tejipari Vállalat új tanműhely kialakításával is segíti a gyakorlati oktatások színvonalas megtartását. Kedves színfoltja volt az átadó ünnepségnek az a pillanat, amikor Dániel Péterné az iskola igazgatója emléklapot nyújtott át azoknak a vállalatoknak, akik részt vettek az új épületszárny megépítésében, és anyagi támogatást is adtak, megköszönve közreműködésüket. Varga Istvánné megyei titkár Kötelesség? Emberség? Október 15-én két román állampolgárságú magyar, két nő és egy férfi érkezett Hatvan városba, akik már letelepedési engedéllyel rendelkeztek. Ezen a napon keresték fel a sütő- és édesipari vállalat Hatvan város 29. számú üzemegységét. Mivel délután későre járt az idő, sem szállás, sem étkezési lehetőséggel (anyagiakkal) nem rendelkeztek, így Kovács István az egység üzemvezetője vacsorával éséjjeli szállással látta el őket. Ezt követően a süteményüzemrészben munkalehetőséget is biztosított számukra. November elsején egy házaspár kilencéves kislányával szintén felkeresték az üzemegységet, akik részére szintén biztosítottak munkalehetőséget, és albérleti lakást is. A kislányt az iskolában a tanárok, és iskolás társai is kedvesen fogadták. Kovács István üzemegységvezető elmondotta, hogy az új munkatársak, nagyon jól beilleszkedtek a munkába, a többi dolgozók is barátian, megértéssel fogadták őket, munkájukkal nagyon elégedettek. Szűcs Ferenc Tél a Mátrában... Az első hó a Mátrában. Pár centis puha, fehér takaró fedte be a magasabb csúcsokat. Az ÉDOSZ kékestetői üdülő nyugdíjas beutaltjai hóembert építenek a csúcson ... Szabó Sándor ismét a gyárban A Mátravidéki Cukorgyárak hatvani gyárának vezetősége november végén a Hatvani Cukor Konzervgyár művelődési otthonában rendezte meg a nyugdíjas-találkozót, melyen Lang Károly tiszttitkár köszöntötte az egybegyűlteket. A gyár helyzetéről, fejlődéséről, gondjairól Gergely Mihály gyárigazgató tartott tájékoztatót, melyet üzemlátogatás követett, így az ismeretekkel a gyakorlatban is meggyőződhettek a helyszínen. A gyárlátogatás után a fővárosi művészek másfél órán keresztül szórakoztatták a mintegy másfélszáz nyugdíjast. A műsorban többek között felléptek: Harangozó Teri, Solti Károly, Pintér Györgyi, nóta- és táncdalénekesek, Benkóczy Zoltán operett és vidám számokkal, Blum József, Bánki Péter. A műsort közös vacsora és zenés szórakozás követte. A gyárak termékeiből valamennyi résztvevő nyugdíjasnak ajándékcsomagot adtak át, mely figyelmességet a nyugdíjasok örömmel és köszönettel fogadtak. Szűcs Ferenc