Élelmiszervizsgálati Közlemények 44. (1998)

1998 / 2. szám - Az Élelmiszertörvény és a Magyar Élelmiszerkönyv értelmezése

b) Az Élelmiszertörvény 2. § 17) pontja a következők szerint fogalmazza meg a különleges táplálkozási igényeket kielégítő élelmiszert: „...olyan élelmiszer, amely speciális összetétele, illetőleg különleges gyártási eljárása miatt különbözik az általános fogyasztásra használt élelmiszerektől, ezáltal olyan személyek igényeit elégíti ki, akik emésztésük, anyagcseréjük, fiziológiai állapotuk és életkoruk miatt az általánostól eltérő élelmiszert igényelnek”. Ezek szerint a fagylalttölcsér nem sorolható ezen termékek közé. 35. Kérdés: a) Tejszínhab-pótló por megnevezéssel forgalmazható-e egy termék, amely semmilyen tejtermék összetevőt nem tartalmaz? b) Gyorsfagyasztott termékek esetében a csomagolóanyagon a fagyasztás előtti összetételi sorrendet vagy pedig a fagyasztás utáni tömeg szerinti összetételi sorrendet kell feltüntetni? Válasz: a) A Magyar Élelmiszerkönyv 1-3-1898/87 számú előírása a tej és tejtermékek megnevezésének védelméről kimondja, hogy a tejszín szó csak tejtermékre alkalmazható, így az említett termékre a tejszínhab-pótló por megnevezés nem használható. b) Az Élelmiszertörvény végrehajtási rendelete 30. § (4) bekezdésének e) pontja szerint az élelmiszer előállításához felhasznált anyagok felsoro­lását a receptúra szerinti csökkenő sorrendben kell feltüntetni. 36. Kérdés: Hogyan kell figyelembe venni a szeszesitalok alkoholtartalmának megengedett eltérését? Válasz: Az MÉ 1-3-1576/89 számú „Szeszesitalok” előírás és az MÉ 2-91 „Egyes szeszesitalok” irányelvben az alkoholtartalomra vonatkozó értékek minimumértékek. Az irányelv 4.1. pontja szerint az alkoholtartalom mért értéke a feltüntetett névleges (minimum) értéktől legfeljebb ± 0,3 % (V/V)-kal térhet el, tehát pl. a 37,5%-os alkoholtartalmú „különleges pálinka” mért alkoholtartalma 37,2 % és 37,8% (V/V) között megfelelő.

Next