Élet és Irodalom (Az Aurora folytatása) 1. (1923)
1923 / 1. szám - Féja Géza: Szabó Dezső
Szabó Dezső. — A „Panasz“ megjelenése alkalmából. Mikor ezt a tanulmányt írom, bár fiatalon, néhány munka után, mégis úgy érzem, hogy legszebb mondanivalóim közül való. S tanulmányaimban, a lélek megértés és küzdelem viharaiban, ha nagyon tiszta lesz ezúttal valaha a szemem, akkor róla is kell beszélnem. Nemcsak megértés és szeretet ez a tanulmány, de feladat is, nekem jutott magyar tennivaló. Minálunk a dicséret panasz is, a tiszta magyar szó érzi a reáváró mérges nyilakat, a lappangó törpék seregét s ezért harcba indul. Az élet itten gondoskodott arról, hogy mindég legyen tragédia s szomorúság, két ékes, drága kincsünk, bűvös kövek, az örök magyar arca. Mert nemcsak a nagy alkotásban minálunk, hanem a róla mondott tiszta szó is. Két dolog igen jövedelmező és hálás munka Magyarországon. Az egyik az álmodernség, amely a kavicsban is meglátja a gyémánt rokonát s eredménye a vers-, novella- s regénytenyészet. A másik pedig a konzervativizmus meddő szócsatornája. S a mai fiatal magyart igazán sajnálni lehet, mert ő a megcsalt nemzedék s ezért a nemzedékért született meg a „Panasz“. Félek, hogy egyre ritkábbak lesznek ennek a nemzedéknek a tiszta órái, mikor kivillanhat a lélek igazi fénye. Mert csürhe emberek undok szeme csúszkál rajtuk, bekerülnek a Lelkek Nagyáruházába s minden napjuk sötét temetés. És mégis napról-napra jön a munkakedv és a remény s mélyebbről jön, mint az én életem. Talán a mai ifjúság szeme mégis túl fog robogni a mai látóhatáron s majd egykor dicséret lesz a nagy harcosok, az örök világítók dicsérete, így Szabó Dezsőről írni ma nemes munka, egyetlen egy barátot szerez: a magyarság időtlen arcához visz közelebb s nagy jutalom ez, napjaim gazdagabb fénye. Szabó Dezső eddig alig kapott igaz s tiszta kritikát s azokat is, akik pl. agg bürokraták novella-gyűjteményein olyan ügyesen mutogatják mérsékelt számú s szende értékű esztétikai figuráikat, Szabó Dezsőnél cserben hagyta a tudományuk. S Szabó Dezsőben mindent megtámadtak már, ami lényegtelen, az