Élet és Tudomány Kalendáriuma, 1959
Győry Dániel: Kettő hatóanyagú műtrágya
Kellős hatóanyagú műtrágya Ha egy darab fát elégetünk, visszamarad az ásványi anyagokból álló hamu. Ezek az el nem éghető anyagok a földből kerülnek a fába oly módon, hogy a vízben oldott sókat a fa felszívja és szervezete felépítéséhez felhasználja. Minden növénynek szüksége van ilyen — különösen foszfort, nitrogént és káliumot tartalmazó — sókra. Az elfogyasztott sók mennyisége igen jelentős, a növények bizony nagyon is kihasználják a talajt, pedig ha a talaj , kifáradt, termőképessége csökken. Az őserdőben az elhalt növények, állatok testével, és az állatok trágyájával visszakerül a földbe a nitrogén, a foszfor és a növények ezekből újra felépítik testüket. Nem így van ez a kultúrvidékeken. Az istállótrágyával csak azok a szervetlen tápanyagok jutnak vissza a talajba, amelyek az állatok ürülékében és az alomanyagban voltak. A termés nagy részét a városokban fogyasztják, ahol a hulladékok a csatornákba, majd a folyókba kerülnek, s ezek egész „aranybányákat” hurcolnak a tengerbe. Az ember szervezete is számos fontos ásványi nyersanyagot tárol, amiket a növények, illetve az állatok elfogyasztása révén közvetve, de ugyancsak a földből szerzett. Az ember régóta trágyázza ugyan a földet, de ez nem elég. A talaj vegyi anyag tartalmát az istállótrágya mellett műtrágyával is pótolni kell. A nitrogén pótlására a legjobb a pétisó, a foszfor pótlására a szuperfoszfát, a káliuméra pedig a kálisó. A növény csak az oldott anyagokat hasznosítja, s így a műtrágyák annál hatásosabbak, minél nagyobb részük oldódik vízben. A szuperfoszfát és a pétisó azonban sok mellékterméket és ballaszt anyagot tartalmaz, ezért nagy részük vízben oldhatatlan. Ennek oka a pétisó esetében az, hogy a hatóanyag, az ammóniumnitrát erősen nedvszívó, könnyen ragacsossá, darabossá válik. A darabos, túl tömény trágya viszont kiégetheti a növényeket. Emellett az ammóniumnitrát robbanásra is hajlamos, önmagában nem raktározható. E hátrányokat úgy kerülik el, hogy az ammóniumnitráthoz különböző töltőanyagokat kevernek (például mészkőlisztet). A pétisónak ezért 20 százaléka oldható csak vízben, a többi része ballaszt. A szuperfoszfátnál más a helyzet. Itt a gyártás során keletkezik a ballaszt, a melléktermék. A nyers foszfáthoz kénsavat adnak. A két anyag egymásrahatásakor nemcsak szuperfoszfát, hanem gipsz is keletkezik. Ez az a haszontalan melléktermék, amely a műtrágya súlyát szaporítja. A bolti szuperfoszfátnak csak 10—15 százaléka oldható vízben. De hát a növényeknek oldódó trágyára volna szüksége. A problémát érdekes módon oldották meg. Hazai kutatóink a nyers foszfát feltárásához kénsav helyett salétromsavat használtak. Miért ? A kénsav drága külföldi ásványból, a piritből készül, a salétromsav nyersanyaga a levegő, ez pedig mindenütt van. Az így kapott új szer nemcsak olcsóbbnak, de előnyösebbnek is bizonyult. A foszfát és a salétromsav egymásra hatásakor ugyanitt nem ballaszt anyag, hanem kálciumnitrát keletkezik és ez szintén hasznos műtrágya. A salétromsav hatása tehát kettős volt. Egyrészt vízben oldható vegyületté alakította a foszfátot, másrészt nitrogénje beépülvén az anyagba, növelte annak hatóanyagtartalmát. A folyamat lejátszódása után a felesleges salétromsavat végül ammóniával semlegesítették. Az új műtrágya 40 százaléka oldható vízben. Van benne nitrogén is meg foszfor is, ezért nevezik kettős hatóanyagú műtrágyának. Ez nem annyit jelent tehát, hogy ez a szer a szuperfoszfát és a pétisó keveréke, hanem egy más anyag, amely azonban a pétisó és a szuperfoszfát hatását egyesíti. Gyártása gazdaságos. Százezer ton-