Élet és Tudomány Kalendáriuma, 1959
Flórián Endre: Az időjárás és a rádióvétel
Az ország sok rádióhallgatója több csoportra osztható. Vannak, akik a népi muzsikát kedvelik, mások a tánczene vagy éppen az opera hívei, de még többen várják feszülten a totó és lottóhíreket. Amióta elszaporodtak a külföldvevő rádiókészülékek, sőt legújabban az ultrarövid hullámokon működő vevők vagy éppen a televíziós készülékek, újabb rádió hallgató-típus alakult ki: az állomásvadászok típusa. Ezek az emberek sokszor éjt nappallá téve csavargatják készülékük gombjait és egymásután „fogják” a különböző állomásokat. Valóban, van ebben a vadászatban valami sport, valami érdekes, különös. Az ultrarövid hullámokon még az is dicsőség, ha a fővárostól 100 km-re a budapesti adást lehet venni, hátha még valaki a szomszéd országból hall valamit! — Nem is szólva arról, hogy újságba való rádiós csemege a moszkvai vagy londoni televíziós adó olykor-olykn megjelenő képe készülékeink erejűjén. Az is megeshetik, hogy valahol, Budapesttől távol az országban alig-alig szól a jó ebédhez a Kossuth-adó nótája. A sokszor rekkenő melegű, álmos, nyári vasárnapokon pedig jólesnék valami frissítő muzsika. Ilyenkor fordul elő, hogy a rövidhullámú sávban, annak is a legrövidebb hullámhosszain olyan pattogó muzsikát hallhatunk, hogy még a legálmosabb gyerekek is ütemesen kanalazzák a levest tőle. Mennyire csodálkozunk aztán, amikor a végén megtudjuk : a zenét egy ausztráliai zenekar szolgáltatta. Máskor meg éjszaka szeretne valaki rádiót hallgatni. Éjfélig még csak kaphat jó zenét, de utána az állomások egymás után mondogatják a jó éjszakát. Hiába, a középhullámokon csak európai adókat lehet hallgatni és Európa éjfél után pihenni tér. De sebaj, nézzük meg az 50 méteres, rövidhullámú sávot, micsoda rikoltózást hallunk itt! — Az amerikai mulatók zenekarainak most kezdődik az „este”. Akár hajnalig is elhallgathatjuk a csikágói saxofonokat, ha van hozzá kedvünk. .. Hajnaltájban, úgy három óra felé megkereshetjük az ázsiai állomások zenés ébresztőit. A Föld e részén már hajnalodik, de az emberek itt is szeretnek „még egy kicsit” ágyban maradni, míg végül a friss indulók, de főképpen a szünetekben bemondott órák és percek könyörtelenül munkába küldik őket. A fentiekben tulajdonképpen a rádióhullámok érdekes terjedési jelenségeiről olvastunk. Ne gondoljuk azonban, hogy minden vasárnap kaphatunk ausztráliai hangversenyt az ebédhez és minden éjjel amerikai zenére táncolhatunk. „De mennyire nem” — mondják erre a hivatásos állomásvadászok, az öregebbek még azt is hozzáteszik: a rádióvétel olyan szeszélyes, mint az időjárás. Nem egy állomásvadász állítja, hogy a távoli rádióállomások hangjának erősségéből, sőt a megjelenéséből az időjárásra is lehet következtetni. Van, aki még arra is merészkedik, hogy „vadászat” után kijelenti : estére zivatar lesz !— vagy: holnap esőt kapunk — stb. A kérdés jogos : van-e valami köze az időjárásnak a rádióhullámok vételi lehetőségeihez ? — az állomások hangjának erősebb-gyengébb voltához ? A válasz egyáltalában nem olyan könnyű, hogy egyszerű igennel vagy nemmel lehessen rá felelni. Leghelyesebb lesz, ha keresünk olyan ismerős valamit, ami legjobban hasonlít a rádióhullámokhoz, megfigyeljük annak különböző tulajdonságait és ebből