Élet és Tudomány Kalendáriuma, 1959

T. Mérey Klára: Magyar parasztok kivándorlása a századfordulón

Magyar parasztok kivándorlása a századfordulón Századunk elején mindennapos kép volt a kivándorló hajókon kis bátyúi­kon ülő magyarok keserű csoportja. Ez volt a századforduló Magyarországának legnagyobb társadalmi problémája. Egymillió ember hagyta el akkoriban az országot, először csak a férfiak, utánuk a feleségük, gyermekeik, és telepedtek le a tengeren túl vagy innen, új hazát és otthont teremtve. Óriási vérveszteség volt ez! Nem csoda, hogy fölfigyelt rá az egész ország ! A kivándorlás hazánkból tulajdonképpen már a feudalizmus idején meg­kezdődött. Szórványosan a XIX. század első felében is előfordult, de nagyobb méreteket csak az 1870-es években kezdett ölteni. Addig az ideig a kivándorlók főként a környező országokba szivárogtak át. A múlt század végén azonban megindult az emberáradat a tengeren túlra. Az Egyesült Államok viharos erejű kapitalizálódásához millió és millió emberkéz kellett, s az ottani tőkések Európa nyomorgó országaiból akartak olcsó munkaerőket szerezni. A dollár­­szerzés láza valósággal megigézte a földhözragadt szegénységet, és ettől kezdve özönlenek Európából Amerika partjai felé a tömött kivándorló hajók. A 90-es években már évi 20—30 ezer, az új század elején pedig közel 200 ezer ember vándorolt ki évenként Magyarországról nagyrészt az Egyesült Államokba, de más országokba is. Az ország egyes vidékei egészen elnéptelenedtek. Kezdett valóra válni az, amit Ady írt: tr Elmegy a­z a tágas Marad csak a kútja, Meg híres Werbőczy Úri a pereputtya. Árvult kastély gondját Kóbor kutya őrzi, Hivasd a törvénybe Ha tudod, Werbőczy!” Magyarországról 1899 és 1913 között összesen 789 826 férfi és 105 410 nő vándorolt ki! A legtöbben Amerikába (86,2%), a többi országba sokkal keveseb­ben : Romániába a magyar kivándorlók 8,5 százaléka jutott, Németországba 3,1 százaléka stb. A kivándorlókról készített statisztika azt mutatja, hogy zömükben föld­művesek voltak, ami nem is csodálható, hiszen a fejletlen iparú ország népes­ségének többsége földműveléssel foglalkozott. Eleinte inkább csak a Felvidék nyomorgó szlovákjai mentek csoportosan, később már az ország más vidékéről, az Alfrúdról, a Dunántúlról is, és századunk elején már alig volt vidék, ahol nem sirattak vagy nem vártak vissza egy-egy idegenbe szakadt hozzátartozót. Tolna megye főjegyzője 1906-ban megál­lapította, hogy a kivándorlás a megyé­ből hónapról hónapra több embert vitt el, mint amennyivel a lakosság ugyan­abban a hónapban szaporodott. Bács-Bodrog vármegye területéről is — például — 1899-től 1913-ig terjedő időben mintegy 46 ezren ragadtak ván­dorbotot s közülük mindössze 10 ezren jöttek vissza. A kivándorlás gócpontja azonban továbbra is Zemplén, ahonnan kerek számban 82 000 ember vándorolt ki e 14 esztendő alatt és mindössze 26 ezren tértek vissza. Pedig a zömük biz­tosan haza akart jönni. Szemük előtt lebeghetett a megjavított fedelű kunyhó, a körülötte rend­behozott kis gazdaság, vagy a dollárokon vásárolt föld képe. Viszonylag kevesen voltak azok, akik egy új otthon alapításának a vágyával 1z Élet és Tudomány Kalendárium

Next