Élet és Tudomány Kalendáriuma, 1959
Nagy István György: Miről adnak hírt a mesterséges holdak?
vajon olyan nagy e problémák tudományos jelentősége, hogy érdemes — esetleg más feladatok rovására — ezeket az igen nagy erőfeszítéssel járó és rendkívül drága kísérleteket végrehajtani ? Tudnunk kell, hogy a mesterséges holdak felröpítésének, a hol fiacskák szolgáltatta adatoknak igen nagy gyakorlati értékük is van, így például az említett sugárzások egy része az időjárást, a rádióhullámok terjedését, a földmágnességet közvetlenül vagy közvetve befolyásolja. Mindjárt hozzátehetjük, hogy a sugárzások élettani hatásának pontos megismerése nélkül aligha kerülhetne sor az embernek a világűrben való utazására. Itt kell szólni arról is, hogy vannak másféle űrhajózási problémák is, amelyekre szintén a holdacskáktól várunk feleletet. Ilyen többek között a gyorsulástűrés, nemkülönben a súlytalanság ismert kérdése. A második szputnyik híres kutya utasán, Lajkán is ezeket a hatásokat vizsgálták. Egy másik, tisztázásra váró kérdés, hogy az űrhajót milyen mértékben fenyegeti a meteorokkal és a mikrometeorokkal való összeütközés veszélye. A meteorok általában igen kisméretűek, zömmel nem nagyobbak a homokszemnél. A mikrometeorok még kisebbek, átmérőjük nem nagyobb a milliméter ezredrészénél. A kozmikus sebességgel száguldó darabkák mozgási energiája viszont rendkívül nagy. Éppen ezért, a légkör sűrűbb részeibe érve lefékeződnek, felizzanak és elpárolognak. Nyilvánvaló, hogy a világűrben, ahol mi sem fékezi a meteorok és a mikrometeorok mozgását, az űrhajóba ütközve, nagy mozgási energiájuk következtében annak falát lövedékként átfúrhatják. Az említett probléma vizsgálata tehát az űrhajózás szempontjából igen nagy jelentőségű. A meteorok és mikrometeorok tanulmányozása még egy szempontból fontos : eddig kevéssé tisztázott kérdés, hogy a földi légkörben feliszó részecskék milyen hatással vannak az ionoszférára, hogyan befolyásolják a rádióhullámok terjedését stb. Érdekes probléma a Föld energiamérlegének meghatározása. Itt az a kérdés, hogy mi történik a Napról hozzánk érkező sugárzó energiával, mennyi verődik ebből vissza, és mennyi gyarapítja a Föld energiakészletét. Ezzel a feladattal az eddigi mesterséges holdak nem foglalkoztak ugyan, de pontosan kidolgozott tervek vannak arra, hogyan lehet ilyen mérést elvégezni. Túlságosan messzire vezetne, ha a mesterséges holdakkal elvégezhető minden mérésről szólni akarnánk. Röviden meg kell azonban emlékezni a holdacska segédberendezéseiről. Ezek közül az adattárolót már érintettük. A segédberendezések közé tartozik a mesterséges hold rádiója. Ez a berendezés nemcsak a mérési adatok továbbítására, hanem a helymeghatározásra, továbbá a hullámterjedési viszonyok vizsgálatára is szolgál. Nem közömbös, hogy a mérőműszerek és a rádióadó működtetésére milyen áramforrásokat használnak. A száraztelepek egyszerűek és megbízhatóak, de néhány nap alatt kimerülnek. Ezért egyre inkább előtérbe kerül a különleges áramforrások felhasználása. A harmadik szputnyikon és az egyik amerikai holdacskán a Nap energiájával működtetett telepet is használtak. A későbbiekben sor kerülhet a radioaktív energia hasznosítására, például olyképpen, hogy a bomláskor keletkező hőt alakítják át elektromos energiává. Mint látjuk, a mesterséges holdak tulajdonképpen jól felszerelt laboratóriumok. Ma még nem jutottunk el odáig, hogy az ember maga is felszálljon és a „helyszínen” irányítsa e laboratóriumok munkáját. A korszerű technika gondoskodik azonban arról, hogy így is értékes tudományos eredményekhez juthassunk. Az érdeklődők egyre gyakrabban teszik föl a kérdést: milyen eredményekkel gazdagították a tudományt az eddigi mesterséges holdak? Amikor erről beszélünk,