Élet és Tudomány Kalendáriuma, 1959

Natter-Nád Miksa: A növények tüskéi

java a falusi könyvtárak polcain is többnyire megtalálható. Helyesen cse­lekszik azonban a szülő, ha a gyerme­két érdeklő könyveket anyagi tehet­ségéhez mérten meg is vásárolja. A könyvek ajándékozása az örömszerzés egyik legnemesebb formája. Éljen vele minden szülő minél gyakrabban, így aztán elérhető, hogy néhány év leforgása alatt — mire a gyermek legénysorba kerül, vagy hajadonná fejlődik — a könyvespolcon is össze­gyűlnek a könyvek, jelezve azt, hogy mí­g csak testileg fejlődött, de az értel­me­­ is megizmosodott, pallérozottá vált. Falusi családok tagjaival folytatott számos beszélgetésből sajnos az derült ki, hogy egyes szülők még mindig nem érzik át az olvasás rendkívüli jelentő­ségét gyermekük életében. A szekrény tetejéről előkerülnek — mint féltve őrzött ereklyék — a rongyosra olvasott kalendáriumok, jövendőmondó füze­tek és más egyéb ócskapiacról szár­mazó könyvecskék, amelyek nemcsak értéktelen portékák, de a legtöbb esetben ártalmasak is a fejlődő gyer­mekre. A falusi ifjúság kulturális nevelésé­ben kétségkívül a legdöntőbb szere­pet a tanító játssza. A tanító a leg­több esetben a könyvtárnak és a kultúrotthonnak is a vezetője, de legalábbis munkatársa. Ahol jól szer­vezett falusi olvasókörök működnek, a könyvtárat serényen látogató, olvas­ni szerető ifjúság is van és rendszerint ott található a falu kulturális életének hajtómotorja, a néptanító is. Nehéz azonban a kultúrát terjeszteni, ahol nincsenek megfelelő könyvek, a könyv­tárból hiányoznak azok a művek, amelyeket az ifjúság szívesen olvasna. Az ilyen könyvtár elveszti olvasó­táborának javarészét és elmaradoznak belőle a fiatalok is Az ifjúság könyvhöz fűződő kap­csolatait végigtekintve, láthatjuk, hogy minden egyes életszakasznak megvannak a maga határozott felada­tai. Csakis e feladatok ismeretében valósítható meg az a nevelési célki­tűzés, hogy ifjúságunk minden rétege megszeresse az olvasást és önművelés­re képessé váljék. A növények tüskéi A tüskék kitűnően védik a növényt nemcsak az ide-oda mászkáló csigák ellen, de a legelésző állatok ellen is, mert a szúrós szárak, levelek már akkor megsértik az állat száját, mi­előtt beléjük harapott volna. Ezért nem nyúl például a legelésző állat a bogáncshoz, a csalánhoz, az ördögsze­kérhez és sok más, számtalan szúrós tüskével borított növényhez. A friss levelekkel táplálkozó csigák azért nem jutnak fel a rózsa szárán, mert a lefelé irányított tűhegyű tüskék a fel­jutást lehetetlenné teszik. A tövis módosult szárképlet. Olykor csökevény levélkék is fejlődnek a tövisen, sőt nem egy esetben teljesen ki is fejlődik a levél, de korán lehullik. A tövisek rendeltetését világosan mutatja az a körülmény, hogy számos magasra növő fa csak fiatal, tehát ki­sebb termetű korában és csak addig a magasságig tövises, ameddig az emlős állatok felérnek. A fiatal akác vesszeje például tövises, az idősebb ágak és a törzsek tövistelenek. A Gleditach­iának is csak a fiatal ágai tövisesek. A tüskés, de főként a tö­vises cserjék és fák közül többet szol­gálatába is állított az ember, élősövényt készít belőlük, hogy megvédje kertjét vagy kultúrnövényekkel beültetett területét a növényevő állatoktól. Egy­­egy ilyen tövises élősövény áthatolha­tatlan, különösen akkor, ha a tövises cserjéket, fákat fiatalon tartják, vagyis évről évre megfelelően nyesik. Sok fa és cserje tövisét már a kőkorban tűnek, meg kapocsnak használta az ember, de még ma is sok helyen a kökény vagy a galagonya nagyra nőtt tövisé­vel fűzik össze disznóöléskor a készülő hurkák két végét. 242

Next