Élet és Tudomány Kalendáriuma, 1961
Király József: Jósok és látnokok
semmiképp sem tudtak napirendre térni a látottak és hallottak felett. Houdini ugyan nem volt spiritiszta, de ügyes trükkjeivel túltett a leghíresebb spiritiszta médiumokon is. Jósok, látnokok számára keresve sem lehet jobb körülményeket találni, mint a kis városkák, falvak könnyen hivő lakóit. Itt ugyanis az emberek jól ismerik egymást, életüknek csaknem minden mozzanata a falu közössége előtt történik. A falu látnokai, az ún. halottlátók a falu és a környék csaknem minden temetésén részt vesznek. Az élőkről és a holtakról ilyenkor sok információt gyűjtenek ösztönös vagy gyakorlott megfigyelő képességükkel. A hozzájuk forduló pletykás asszonyok közlékenységét és irzékenységét is hasznosítják saját céljaikra. A jól jól ismert szomszédai, az ugyanazon faluban élők gondolkodását, vágyait, törekvéseit, s ismereteit természetesen felhasználja, amikor tanácsot kérnek tőle. A látnokok, jósok ösztönös megfigyelő képességgel és hatalmas ember ismereti rutinnal rendelkeznek. Nagyon értik a módját, hogyan lehet ismeretlen vendégük külsejéből, modorából, gesztusaiból, rövid elszólásaiból életére, helyzetére, gondolataira következtetni. A faluról falura vándorló „mágus” ügyes cselfogásait már a tizennyolcadik században részletesen leírta a Robinson-történet híres írója, Daniel Defoe. ,,Egy óriási mutatványaival kérkedő mágus hivatásának kapcsán lement, miként más iparűző emberek, a brisztoli vásárra, s ott „csodákat” művelt, jövendőt mondott, horoszkópot állított fel, lányok tenyerét vizsgálta, a szemükben fürkészett, vaskos dolgokat mondogatott nekik, hogy az arcukba szöktesse a vért, és aztán így találgatta színükből, hogyan állnak a dolgaik, majd ezernyi keresztkérdéssel először közel férkőzött ügyeikhez, aztán meg, mint valami óriási felfedezést, elmondotta nekik azt, amit ők fedtek fel előtte a tulajdon csacska nyelvükkel, éppen abban a minutában.” A látnokok semmit sem látnak meg, hacsak vendégük nem sejtet velük valamit. Mindaz, amit mondanak, konkrét adatot, évszámot általában nem tartalmaz. Jó példa erre egy budapesti pszichológus, Szirmai Kornél kísérlete, aki a látnokok, jósok nyilatkozatait mondatról mondatra gyorsíróval feljegyeztette. Az egyik látnok egy alkalommal összesen harminchárom mondatot mondott neki. A gyorsírásos jegyzőkönyv szerint két mondat ismétlés volt, tehát, az érdemben vizsgálható adatok száma máris csökkent, pedig a vizsgálatot még el sem kezdték. A harmincegy mondatból mindössze csak öt mondat tartalmazott ténymegállapítást, huszonhat kivétel nélkül kérdés volt! Megvizsgálták ezt az öt ténymegállapító, „kinyilatkoztató” mondatot is. Közülük egy annyira általános volt, hogy bárkire ráillett, két mondat tartalma kétes, mert nem lehetett ellenőrizni, egy közlés tévesnek bizonyult, s csupán egyetlen mondat tartalma volt helyes ! Ez a pszichológus kísérőjének szívbetegségére vonatkozott, amit vagy véletlenül talált el, vagy beteges külsejéből következtetett rá. Harminchárom mondatból tehát mindössze egy tartalmazott valódi tényt, az összes mondatok három százaléka. A statisztikai valószínűségszámítás szerint hasonló helyzetben öt százalékot véletlenül is el lehet találni. Ennek a lábnoknak a teljesítménye még a véletlenül eltalálhatónál is kevesebb volt. S képzeljük el, ha a megfigyelést végrehajtó nem kritikus ember, aki minden elhangzott mondatot jegyzőkönyvbe foglal és utólag elemez. Egy könnyen hivő naiv ember nem figyelné meg az eltalálások és a tévedések arányát, csak egyetlen mozzanat ragadná meg : ,,megmondta, hogy szívbeteg vagyok.” Az emberek igen alkalomul ugyanis mindig csak azt a keveset jegyzik meg, ami valóban jellemző rájuk, ezt azonban sohasem viszonyítják a látnok egyéb közléseihez, amelyek tévesek, keresgélők vagy tapogatózik. Ha az emberek gyorsíróval vagy magnetofonnal keresnék fel a jósokat, az ott hallottak utólagos elemzése és a másoknak adott nyilatkozatokkal való összehasonlí