Élet és Tudomány Kalendáriuma, 1973

Petőfi Sándor versei

Itt láttam én először Kedves galambomat Itt láttam őt először az ákáczfák alatt. Itt ült e lombok alján, Itt ült szemközt velem, Itten röpült szeméből Szivembe szerelem. Tudom még, hogy ne tudnám? Habár régen vala, Az órát, hol kigyúladt Szerelmem hajnala. Ez volt a hajnal! ilyen Nem ékesite még Téged te véghetetlen, Te rég teremtett ég. Letűnt immár e hajnal, Megértem a delet, S ez tán nem oly regényes De sokkal melegebb. Mikor jön majd az alkony, Szerelmem alkonya? Ettől ne félj, szivemnek Imádott asszonya! El jő ez is, de későn. Azért jő majd, ha jő, Hogy legyen arczainkon Szép arany szemfedő. S a földbe ha letesznek. Majd csillag képiben Ragyog le zöld sírunkra Sötétkék éjeken. (Nagy-Király, 1848) NÉGY NAP DÖRGÖTT AZ ÁGYÚ... Négy nap dörgött az ágyú Nincsen szem elbeszélni Vízakna s Déva közt, Nagy hősiségedet, Ott minden talpalatnyi Csak néma áhítattal Földet vér öntözött! Szemléllek tégedet. Fehér volt a világ, szép S ha volna ember, kit mint Fehér hó este be. Istent imádanék, Úgy omlott a piros vér Meghajlanék előtted A fehér hóra le. Térdem, meghajlanék. Négy hosszú nap csatáztunk S nekem jutott a vészes Rettentő vad csatát, Dicsőség, hogy veled Minőt a messzelátó Járjam be, oh vezérem. Nap csak nagynéha lát. A csatatéreket. Mindent megtettünk, a mit Te melletted lovaglék Kívánt a becsület... A harcz veszélyiben, Tizannyi volt az ellen, A­hol az élet pusztul Győznünk nem lehetett. És a halál terem. Szerencse és az isten Sokan elhagytanak, te Tőlünk elpártola. Rendíthetetlen agg, Egy pártfogó maradt csak De úgy-e téged, úgy-e Velünk: ez Bem vala. Én el nem hagytalak? Oh Bem, vitéz vezérem, S lépésid mind halálig Dicső tábornokom! Követni is fogom, Lelked nagyságát könnyes Olt­tem, vitéz vezérem. Szemekkel bámulom. Dicső tábornokom! (Debrecen, 1849) 29

Next