Élet és Tudomány Kalendáriuma, 1973
Vécsey Zoltán: Magyar nő a Nílus-források kutatóinak dicsőségtábláján
Hol vannak a források? A Baker házaspár a Nílus forrásainak felkutatására vállalkozott. „Caput Nili querere”, „a Nílus forrásait kutatni”, — ez a szólásmondás a rómaiaknál és a középkorban annyit jelentett, mint valami megoldhatatlan dolgon törni a fejét. G. B. Shaw „Caesar és Kleopatra” című darabjában Apollodorus így szól: „Az öregek, ha belefáradtak az életbe, azt mondják : Mindent láttunk már, csak a Nílus forrásait nem.’’ Mivel magyarázható, hogy a Nílus — sok sivatagi folyótársa módjára — nem fullad a homokba? Hol vannak forrásai, amelyek oly bőven táplálják? Ezt a kérdést kellett megoldania a földrajzi kutatásnak. A Nílus két folyó egyesüléséből keletkezik. Az egyik, a Kék-Nílus az etiópia Tana-tóból indul útjára. Ennek forrását már az egyiptomiak ismerték. Az európaiak számára két misszionárius, majd a XVIII. század végén a skót Bruce fedezte fel. ők ezt tartották a fő folyónak, míg a Szudánon át lassan hömpölygő Fehér-Nílusról azt gondolták, hogy a Szudánban csaknem másfélezer kilométer hosszan elnyúló, hírhedt mocsárvilágból, a „szudd”-ból ered. Nero nagy expedíciója (i. sz. 66.) után még 74 vállalkozás történt a Fehér-Nílus forrásainak felfedezésére. Ezek mind a rómaiak útját járták, vagyis északról, Egyiptomból indultak ki. A legdélibb pontot az olasz G. Miami érte el 1860-ban (az északi szélesség 3°30'-ig jutott). A helyes nyomot mér a nagy alexandriai tudós, Ptolemaiosz (i. e. 2. sz.) megtalálta, aki Marinus földrajzi műve és hajósok elbeszélése alapján — sok hibával ugyan — megörökítette a Nílus vízrendszerét. Térképe szerint a Fehér-Nílus két nagy tóból ered, s ezeket a ,,Hold-hegy”-ből kilépő folyók táplálják. Burton és Speke expedíciója A múlt század derekán két német misszionárius fölfedezte a Kilimandzsáró és a Kenya hegységeket. Jelentésük és térképük arról számol be, hogy Kelet-Afrika belsejét a Kaszpitengerrel felérő beltenger tölti ki. Ebből ered a Nílus. Jelentésük újból felkeltette az érdeklődést a Nílus eredetének problémája iránt. A brit Afrikai Társaság — a gyarmatosítás érdekeit szolgáló testület — Burton és Speke kapitányokat bízta meg expedíció vezetésével. Ez a ptolemaioszi nyomot követte, vagyis közvetlenül a Khartoumi Etiópia Rudolf-tó Ruwenzor „ 51 ^ Edward-и 'iktória-tó <)\Tanganyjka- * lü iw—£. •Tabora laniibár Гaruma-vizesés Murchison £.vízesés rAbartti 6. Miami útja 1860 Speke-Burton útja 1857-58 Speke Grandt útja 1860-63 Baker útja 1863-65