Élet és Tudomány Kalendáriuma, 1973

Vécsey Zoltán: Magyar nő a Nílus-források kutatóinak dicsőségtábláján

Hol vannak a források? A Baker házaspár a Nílus forrásai­nak felkutatására vállalkozott. „Caput Nili querere”, „a Nílus for­rásait kutatni”, — ez a szólásmondás a rómaiaknál és a középkorban annyit jelentett, mint valami megoldhatat­lan dolgon törni a fejét. G. B. Shaw „Caesar és Kleopatra” című darab­jában Apollodorus így szól: „Az öregek, ha belefáradtak az életbe, azt mond­ják : Mindent láttunk már, csak a Nílus forrásait nem.’’ Mivel magyarázható, hogy a Nílus — sok sivatagi folyótársa módjára — nem fullad a homokba? Hol vannak forrásai, amelyek oly bőven táplál­ják? Ezt a kérdést kellett megoldania a földrajzi kutatásnak. A Nílus két folyó egyesüléséből ke­letkezik. Az egyik, a Kék-Nílus az eti­ópia Tana-tóból indul útjára. Ennek forrását már­ az egyiptomiak ismerték. Az európaiak számára két misszioná­rius, majd a XVIII. század végén a skót Bruce fedezte fel. ők ezt tartot­ták a fő folyónak, míg a Szudánon át lassan hömpölygő Fehér-Nílusról azt gondolták, hogy a Szudánban csak­nem másfélezer kilométer hosszan el­nyúló, hírhedt mocsárvilágból, a „szudd”-ból ered. Nero nagy expedíciója (i. sz. 66.) után még 74 vállalkozás történt a Fehér-Nílus forrásainak felfedezésére. Ezek mind a rómaiak útját járták, vagyis északról, Egyiptomból indultak ki. A legdélibb pontot az olasz G. Miami érte el 1860-ban (az északi szélesség 3°30'-ig jutott). A helyes nyomot mér a nagy alexandriai tudós, Ptolemaiosz (i. e. 2. sz.) meg­találta, aki Marinus földrajzi műve és hajósok elbeszélése alapján — sok hibával ugyan — megörökítette a Nílus vízrendszerét. Térképe szerint a Fehér-Nílus két nagy tóból ered, s ezeket a ,,Hold-hegy”-ből kilépő fo­­ly­ók táplálják. Burton és Speke expedíciója A múlt század derekán két német misszionárius fölfedezte a Kilimand­zsáró és a Kenya hegységeket. Jelen­tésük és térképük arról számol be, hogy Kelet-Afrika belsejét a Kaszpi­­tengerrel felérő beltenger tölti ki. Ebből ered a Nílus. Jelentésük újból felkel­tette az érdeklődést a Nílus eredeté­nek problémája iránt. A brit Afrikai Társaság — a gyarmatosítás érdekeit szolgáló testület — Burton és Speke kapitányokat bízta meg expedíció vezetésével. Ez a ptolemaioszi nyo­mot követte, vagyis közvetlenül a Khartoum­i Etiópia Rudolf-tó Ruwenzor „ 51 ^ Edward-и 'iktória-tó <)\Tanganyjka- * lü iw—£. •Tabora laniibár Гaruma-vizesés Murchison £.vízesés rA­bart­ti 6. Miami útja 1860 Speke-Burton útja 1857-58 Speke Grandt útja 1860-63 Baker útja 1863-65

Next