Élet és Tudomány, 1946. december (1. évfolyam, 1-2. szám)
1946-12-01 / 1. szám
Sokszor kérdem magamtól — és másoktól is, — hogy mi is tulajdonképpen a demokrácia? Mindenki mást és mást mond és a kérdésre egyöntetűen még magamnak sem tudtam felelni. Annyi mindenesetre tisztán áll előttem, hogy a demokrácia fogalmához szorosan hozzátartozik a tudás, a szakértelem, a jó, akarat és az építő munka fogalma épp úgy, mint ahogy a fasizmus elválaszthatatlanul összetartozik a tudatlansággal, erőszakká, sötétséggel és rosszakarattal. Ebből önként következik, hogy a tudósnak minden körülmények között a demokrácia oldalán van a helye és nem is tudok rá példát, hogy igazi tudós ezt valaha is megtagadta volna. Ez a tudóst a munkás elválaszthatatlan szövetségesévé teszi, nemcsak azért, mert mindketten dolgoznak és termelnek, de azért is, mert eszményeik és beállítottságuk megegyezik. A nyilas és az azt megelőző reakciós vezető az én saját erőimet ugyancsak próbára tette, mert a kormányzat részéről mindig és mindenütt rossz akaratot tapasztaltam és ezek alatt a hosszú, sötét évek alatt csak egy biztató tétiztás nem volt : a munkásság megértése. A magát műveltnek nevező középosztály legnagyobb része a kultúrát lelke mélyén megvetette és csak egy rétege volt az i országnak, amely azt igazán becsülte, tisztelte és szerette : a munkásság. Ezek nem szavak csupán ; a „Népszavában“ akkor megjelent cikkeim bizonyítják azt, hogy kérdéseimmel megértésért mindig a szervezett munkássághoz fordultam. De az se képzelődés, hogy a munkásság részéről a tudomány milyen becsülésre talált: az összeomlás után, amikor az egész országgal együtt laboratóriumaink romokban hevertek, a munkás volt az, aki a tudomány segítségére jött és saját nélkülözése és túlterheltsége dacára eljött hozzá afcÿectudojnàhy embereihez, hogy laboratóriumainkat újjáépítse és mindezért nem kívánt mást cserébe, mint tudást, azt, hogy mi is adjunk neki a magunk tudományos tapasztalataiból. A „Munkások a tudományért és a tudósok a munkásokért“ mozgalom mégegyszer ráütötte a pecsétet a mi szövetségünkre. Ha ezt a szövetséget fel nem bontjuk és a tudomány kéz a kézben fog haladni a munkássággal, úgy itt a romokon hamarosan olyan szellemi és anyagi virágzás fog megindulni, ami el fogja homályosítani a háború előtti béke gazdagságának emlékeit. SZENTGYÖRGYI ALBERT