Élet és Tudomány, 1948. július-december (3. évfolyam, 27-52. szám)
1948-12-12 / 50. szám
NAPRENDSZERÜNK MÚLTJÁBAN SZOVJET CSILLAGÁSZOK ÚJ MEGVILÁGÍTÁSBA HELYEZIK A BOLYGÓK KELETKEZÉSÉT A világegyetem fejlődésének kutatása és tana, de különösen a naprendszer keletkezéséről alkotott felfogásunk, egyszóval: a kozmogónia egyre tisztultabb képet mutat. Az újabban megismert csillagászati és fizikai jelenségek alapján ugyanis a régebbi elméletekben egyre nagyobb hiányokat fedeztünk fel vagy olyan súlyos ellentmondásokba ütköztünk, melyek a kozmogóniai elméletek lényeges módosítását tették szükségessé. Az új elméletek között megkülönböztetett figyelmet érdemel két egymástól független felfogás, melyek az előbbi elméleteknél tapasztalt hiányosságokat nagymértékben kiküszöbölik. Mindkét feltevő szovjet csillagászok nevéhez fűződik. De különösen az a matematikailag erősen megalapozott elmélet tarthat igényt részletesebb ismertetésre, melyet Schmidt professzor, a világhírű szovjet sarkkutató és csillagász állított fel. Hogy jobban megértsük a két szovjet csillagász okfejtését, feltétlenül utalnunk kell a régebbi csillagászati elméletekre, melyek több-kevesebb hiányosságot mutatnak, mert hiszen éppen ezek a rések vagy ellentmondások tették szükségessé új elméletek felállítását. A Kant-Laplace-elmélet A Kant és Laplace nevét viselő kozmogóniai elméletből indulunk ki, melyet a két nagy gondolkodó egymástól függetlenül alkotott meg. Nagy vonásaiban Kant vázolta fel és Laplace francia asztronómus bővítette ki, hogy csillagászatilag és matematikailag szakszerű igazolásával elfogadottá tegye. Kant német bölcselő 1755-ben hozta nyilvánosságra elméletét „Általános természettörténet és az ég elmélete“ című kis tanulmányában. Laplace műve, mely fontos kiegészítő részletekkel polgárjogot adott az elméletnek, 1796-ban jelent meg. A Kant-Laplace-elmélet abból a feltevésből indult ki, hogy a Nap és a bolygók anyaga valamikor egyenletesen töltötte ki a naprendszer egész térségét. Olyan roppant kiterjedésű ködtömegre kell tehát gondolnunk, mely elképzelhetetlen ritkaságú gáz alakjában tartalmazza a Nap, a Föld és a többi bolygók egész anyagmennyiségét. A ködtömeg részecskéi a kölcsönös vonzás A Kant-Leplace-elmélet számul a bolygók úgy keletkeztek, hogy a Nap korai Örvénylő gázgyűrűik a centrifugális erő következtében leváltak, hogy aztán összesűrűsödve mint külön égitestek keringjenek a Nap körül következtében rétegekké sűrűsödtek és minthogy a ködóceán ismeretlen okokból tengelye körül forgásának indult, a kialakult középpont vonzása folytán lassanként összehúzott. A körforgásba került izzó gáztömegekből később gyűrűk váltak le, amelyek aztán összesűrűsödve gömbökké alakultak, így keletkeztek a bolygók, valamint mellékbolygóik (a holdak) és a Szaturnusz gyűrűi. A Kant-Laplace-elmélet sok más csillagászati jelenségnek is oly egységes magyarázatát tudta adni, hogy a múlt század felében már nem is elméletnek, hanem megcáfolhatatlan tudományos ténynek tekintették. Az újabb csillagászati kutatások fényénél azonban kitűntek nagy hiányosságai és egész elnagyoltsága. Jeans katasztrófa-elmélete A Kant-Laplace-féle fejlődési elmélettel szemben áll az ú. n. katasztrófa-elmélet, melynek legújabb változata Jeans angol csillagásztól származik. Jeans az ősködelmélettel ellentétben — a bolygóképződés indítékát véletlen, külső eseménynek tulaj- 647