Élet és Tudomány, 1953. január-június (8. évfolyam, 1-25. szám)

1953-02-25 / 8. szám

A bolygó az égből (ox Utsz­ag borókaiaké pályát ír le. Ez abból adódik, hogy a Föld és a bolygó pályája különböző Síkban fekszik és hogy a Föld és­ a bolygó a Nap körüli pályáját különböző idő alatt járja be. Az ábrán a számok 1-től 12-ig a hónapoknak megfelelően jelzik a Föld, illetve a bolygó helyzetét a pályájukon, a legfelső hurokalakú pályán pedig a bolygó látszólagos helyzetét tüntettük fel. Az azonos számokat összekötő egyenes darabok kötik össze néző­pontunkat a Földön a bolygó tényleges helyével és meghosszabbításuk vetíti ki a bolygó látszó­lagos pályáját az égbolton még mindig sokkal inkább tudományos jellegű volt, mint például a Biblia primi­tív világképe. Mutatja ezt már az is, hogy Ptolemaios teljesen tisztában volt a Föld gömbalakjával. A geocentrikus rendszer számára a fő nehézség a bolygók »hurok-alakú« pályán történő látszólagos mozgásának megmagyarázása volt. Azt, hogy hogyan jön létre a valóságban ez a látszólagos »hurok«, az ábra meg­mutatja. Ptolemaios számára azonban a Föld a Mindenség középpontjában nyugszik. A bolygópályák megmagyarázásához tehát a köröknek egy bonyolult rendszerét kellett feltételeznie. A bolygók a geocentrikus rendszer szerint kis körökön, az epiciklusokon mozognak, az epiciklusok középpontjai pedig hatalmas körök, a deferensek mentén keringenek a Föld körül. Hogy a megfigyelésekkel jobb összhangba jussanak, Ptolemaios követői egyre több és több kört tételeztek fel, végre az egész rendszer olyan bonyolultá vált, hogy Ptolemaios után tizenegy évszázaddal a tudós kasztíliai király, Alfonz állítólag így kiáltott fel: „Ha én lettem volna isten helyében, egyszerűbbnek teremtettem volna a világot . . .« Az antik tudomány elpusztítása A zseniális Hipparchos visszatérése a geocentrikus felfogáshoz azt mutatja, hogy Aristarchos eszméi messze túlhaladták a kor csillagászati és matematikai ismereteinek színvonalát. Nem róhatjuk meg sem Hipparchost, sem Ptolemaiosz azért, mert nem tudtak lépést tartani Aristarchos gondolatainak bámulatos szárnyalásával. De bizonyos az is, hogy a vizsgálódás héliocentrikus irányának teljes megszűnése, szinte az elfeledésig, az egyre mesterkéltebbé váló geocentrikus rendszer sivár egyeduralma, a hozzávaló görcsös ragaszkodás nem magyarázható mással, mint az egyház példátlanul türelmetlen dogmatizmusával, amely eretnek­ségnek minősítette a Föld mozgásáról való tant, nemcsak az egyházatyák korában, hanem még a XVIII. században is. Ne feledjük el, hogy még a kevésbé merész, a vallási fanatizmus számára kevésbé kihívó tudományos működés is, enyhén szólva, életveszélyes volt. Érdemes felidézni, mert ide tartozik, az alexandriai iskola pusztulásának történetét a IV. század végéről, az V. század elejéről. Ekkor már minden eredetiség kihalt ugyan az egykor olyan fényes iskola falai közül, de a régiek nagy hagyományait még gondosan ápolták. Az utolsók, Theon és a nagytudású Hypatia (az antik tudomány talán egyetlen női művelője) Euklidesz és más matematikusok műveit kommentálták, a csillagászatban pedig Ptolemaios rendszerét tanították. A keresztény egyház vezetői mégis ádázul figyelték tevé­kenységüket. Csakhamar cselekedtek is. A nagyszerű könyvtárt a Serapis-temp­­lomban 390-ben elpusztították, annak a Theophilus érseknek kezdeményezésére, akit e kor angol történetírója, Edward Gibbon így jellemez : „A békesség és erény örökös ellensége, vakmerő, gonosz ember, akinek kezeit felváltva szennyezte be az arany és vér.« Huszonöt évvel később pedig Theophilus unokaöccse és utódja az érseki székben, »Szent« Cyrillus végzett Hypatiával: egy jórészt szerzetesek­ből álló csoport megrohanta az utcán és élesszélű kagylókkal kaparták le a húst csontj­airól ... Az antik természettudomány csodálatraméltó eredményeit a sötétség e századaiban gyakorlatilag elpusztították, ami kevés a »nagy napokból« fenn­maradt, azt a Szamarkandtól Toledoig felvirágzó arab kultúra mentette meg. Új eredményeket azonban ők is keveset adtak a csillagászatban. A nagy fordulat, Kopernikusz zseniális tette, már egy másik korszakban, más történelmi feltételek mellett történt meg. Erről a fordulatról e sorozat következő cikke számol majd be. Herweess Tibor

Next