Élet és Tudomány, 1957. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)
1957-05-05 / 18. szám
Ez az 1616. február 26-án keltezett jegyzőkönyv szöges ellentétben áll az első jegyzőkönyvvel. A történetírók zöme hamisítványnál tartja. Azért csúsztatták a második per aktái közé, hogy az eljárásnak formális jogi látszatot adjanak. A hamisítványnak tekintendő irat ekképp hangzik: „A matematikus Galileo Galileinek a szent officium a pápa nevében megparancsolta azt a fölfogását, hogy a Nap a világ középpontja, s a Föld forog, teljesen és egészében tagadja meg, a jövőben semmiképpen se ragaszkodjék hozzá, ne tanítsa, ne védelmezze sem szóban, sem írásban. Máskülönben a szent officium eljár ellene. E parancs vételekor Galilei megnyugodott és engedelmességet ígért.” Semmiképpen ... („Quovis modo”. ..) A dráma hallgatói emlékezhetnek rá, mily nyomatékosan kiemeli a szerző is e két szót az I. felvonás nagy jelenetében. Perdöntő szavak, de Galilei persze nem tud visszaemlékezni rájuk. Az 1616. évi eljárás befejeztével Galilei visszatért Firenzébe. Visszavonultan élt, semmilyen írással nem lépett a nyilvánosság elé. Csupán 1623-ban ragadott tollat, hogy válaszoljon írásai jezsuita gyalázkodó pamflettjére. Galilei e munkáját VIII. Orbánnak, az új pápának (1623 — 1644) ajánlotta, s a p pápa dicsérően nyilatkozott a könyvről. Ez Galileiben reményt keltett, hogy a kopernikuszi tanokat mégsem némították el örökre. Ám ellenfelei gyáván kihasználták azt, hogy az inkvizíció hallgatásra kényszerítette. Kettőzött erővel folytatták támadásaikat. Galilei hat éven át csöndben dolgozott fő művén. 1630 áprilisára készült el a kézirattal. Két évbe került, míg a „Dialogo” megkapta a római és a firenzei inkvizítor „nihil obstat” (semmi kivetni való nincs benne) engedélyét. A cenzorok csupán ezt kötötték ki : az előszó tüntesse föl, hogy a kopernikuszi tanítás csak a képzelet játéka, s egyáltalán nem áll szemben a ptolemaiosi tannal. A könyvben három személy vitatkozik. Az egyik a ptolemaiosi, a másik a kopernikuszi rendszert védelmezi. A harmadik egy jámbor köznapi ember, akire nem nehezedik rá a dogmatikus tudálékosság, tudományos ismeretei nincsenek, s együgyű keresztkérdéseket vet közbe. Ezt a személyt Galilei „Simplició”-nak nevezi. Természetes, hogy Galilei a kopernikuszi tan védelmezőjének szájába helyesnek tetsző érveket ad, míg a pro „Eppin ii maeve” — „Ég r(T»ny-B«)írt Fristy francia full r.allrl K művinek a címlapja S69