Élet és Tudomány, 1957. július-december (12. évfolyam, 27-52. szám)
1957-11-24 / 47. szám
kisszámú elhízásnak oka valamely belső elválasztású mirigy kóros működése. Régi tapasztalat, hogy az állatok a kiherélésük után híznak. Csakhogy ez az emberre vonatkoztatva nem általános érvényű. Azok a kiszemelt áldozatok, akiket Hitler koncentrációs táboraiban kasztráltak, később a rendes táplálkozás idején nem híztak el. Egy másik hormonbetegség, amelyre jellemző az elhízás, a Cuahing-kór. Ezt az agyfüggelék és a mellékvese fokozott működése váltja ki. Az e betegségben szenvedők vérnyomása magas, vizeletükben cukor található, csontjaik törékennyé válnak, a has bőrén széles lila csíkok keletkeznek, s a nők rendszeres havi vérzése elmarad. Ez tehát egy elhízással párosuló sajátos hormonbetegség. Szerencsére nem gyakori. A legtöbb elhízottnál nem lehet valamely hormonbetegséget mai módszereinkkel megállapítani, de valószínű, hogy az ilyen „egyszerű” elhízások eseteiben is a belső elválasztású mirigyek működése megváltozott. A hormonok szorosan összefüggenek az idegrendszerrel. Ismeretes, hogy a lelki bánat az egyik embernek elveszi az étvágyát, mások meg éppen többet esznek ilyenkor. Erre még később visszatérünk. Agysérülésnek is elhízás lehet a következménye. Így koponyaalapi törés után egy férfi 140 kilóra hízott. Étvágya oly hatalmasan megnőtt, hogy háromnégy ebédet evett egyszerre, s családját, az étkezéseire költött pénz miatt anyagi nehézségekbe sodorta. Annyira kívánta az ételt, mint az alkoholisták a szeszes italt. Az agyalap röntgenbesugárzása után étvágya normálisra csökkent, s testsúlya 70 kilót fogyott. Azt, hogy az agyvelőnek szerepe van az elhízásban, már 100 évvel ezelőtt megfigyelték. Például Mahr német orvos már 1840-ben följegyezte, hogy az agyalapi daganat elhízást idéz elő. E kérdéssel kísérleti alapon az utóbbi években kezdtek a kutatók behatóan foglalkozni. Szentágothay János pécsi professzor vizsgálatai érdekes eredményekre vezettek : megtalálták az étvágyközpontot az agyvelőben. Ez a központ az agy alapján, a hypothalamusnak nevezett területen van. Patkányok agyvelejét különböző helyeiken igen finom tűvel megszúrták. Ha a szúrás a hypothalamus bizonyos területét érte, a patkányok hirtelen falánkká váltak, az addiginak háromszorosát falták fel. Az ételekből nem hagytak estére, pedig ez különben szokásuk volt, ígypersze rohamosan elhíztak. Kutyán, macskán és majmon is előidézhetnek effajta kísérleti elhízást, ha az agyalapot megszúrják. Alig ébred fel a kutya a narkózisból, rögtön falni kezd. Egy ilyen kutya 8 óra alatt 5 liter tejet ivott meg. Van az agyban az étvágyat ellenszabályozó központ is. Ha ezt sértik meg, az állatok teljesen elvesztik étvágyukat, és gyors soványodás után elpusztulnak. Kémiai úton is előidézhetünk elhízást: az aurothioglukose nevű vegyülettől az egerek étvágya hihetetlenül megnő, és rohamosan híznak. E kísérleti elhízások fontos lépést jelentenek az elhízás lényegének megismerése felé. Nyilvánvaló, hogy az elhízásban az étvágynak fontos szerepe van. Az étvágy a testsúly egyik szabályozója, és lelki hatások alatt áll. Van, aki nemi, társadalmi vagy érvényesülési problémák elől az evéshez menekül, mint feledtetőhöz. A fokozott étvágy oka lehet családi örökség is. Statisztikai adatok szerint, ha mindkét szülő elhízott, a gyermekek 73 százaléka kövér ; ha csak az egyik szülő, akkor 45 százalék , ha egyik sem, a gyermekeknek csak 9 százaléka hízik el A bő étkezés családi vagy foglalkozási SzrMin Lapun Méltató kflfj a rtatyunk szeUg utált