Élet és Tudomány, 1957. július-december (12. évfolyam, 27-52. szám)

1957-11-24 / 47. szám

kisszámú elhízásnak oka valamely belső elválasztású mirigy kóros működése. Régi tapasztalat, hogy az állatok a kiherélésük után híznak. Csakhogy ez az emberre vonatkoztatva nem általános érvényű. Azok a kiszemelt áldozatok, akiket Hitler koncentrációs táboraiban kasztráltak, később a rendes táplálkozás idején nem híztak el. Egy másik hormonbetegség, amelyre jellemző az elhízás, a Cuahing-kór. Ezt az agyfüggelék és a mellékvese fokozott működése váltja ki. Az e betegségben szenvedők vérnyomása magas, vizeletük­ben cukor található, csontjaik töré­kennyé válnak, a has bőrén széles lila csíkok keletkeznek, s a nők rendszeres havi vérzése elmarad. Ez tehát egy elhízással párosuló sajátos hormonbeteg­ség. Szerencsére nem gyakori. A legtöbb elhízottnál nem lehet valamely hormon­­betegséget mai módszereinkkel megálla­pítani, de valószínű, hogy az ilyen „egyszerű” elhízások eseteiben is a belső el­választású mirigyek működése meg­változott. A hormonok szorosan összefüggenek­ az idegrendszerrel. Ismeretes, hogy a lelki bánat az egyik embernek elveszi az étvágyát, mások meg éppen többet esz­nek ilyenkor. Erre még később vissza­térünk. Agysérülésnek is elhízás lehet a következménye. Így koponyaalapi törés után egy férfi 140 kilóra hízott. Étvágya oly­ hatalmasan megnőtt, hogy három­­négy ebédet evett egyszerre, s családját, az étkezéseire költött pénz miatt anyagi nehézségekbe sodorta. Annyira kívánta az ételt, mint az alkoholisták a szeszes italt. Az agyalap röntgenbesugárzása után étvágya normálisra csökkent, s testsúlya 70 kilót fogyott. Azt, hogy az agyvelőnek szerepe van az elhízásban, már 100 évvel ezelőtt megfigyelték. Például Mahr német orvos már 1840-ben följegyezte, hogy az agy­alapi daganat elhízást idéz elő. E kér­déssel kísérleti alapon az utóbbi években kezdtek a kutatók behatóan foglalkozni. Szentágothay János pécsi professzor vizs­gálatai érdekes eredményekre vezettek : megtalálták az étvágyközpontot az agy­­velőben. Ez a központ az agy alapján, a hypothalamusnak­ nevezett területen van. Patkányok agyvelejét különböző helyei­ken igen finom tűvel megszúrták. Ha a szúrás a hypothalamus bizonyos területét érte, a patkányok hirtelen falánkká vál­tak, az addiginak háromszorosát falták fel. Az ételekből nem hagytak estére, pedig ez különben szokásuk volt, így­­persze rohamosan elhíztak. Kutyán, macskán és majmon is előidézhetnek effajta kísérleti elhízást, ha az agy­alapot megszúrják. Alig ébred fel a kutya a narkózisból, rögtön falni kezd. Egy ilyen kutya 8 óra alatt 5 liter tejet ivott meg. Van az agyban az étvágyat ellenszabályozó központ is. Ha ezt sértik meg, az állatok teljesen elvesztik ét­vágyukat, és gyors soványodás után elpusztulnak. Kémiai úton is előidéz­hetünk elhízást: az aurothioglukose nevű vegyülettől az egerek étvágya hihetet­lenül megnő, és rohamosan híznak. E kísérleti elhízások fontos lépést jelen­tenek az elhízás lényegének megismerése felé. Nyilvánvaló, hogy az elhízásban az étvágynak fontos szerepe van. Az étvágy a testsúly egyik szabályozója, és lelki hatások alatt áll. Van, aki nemi, társa­dalmi vagy érvényesülési problémák elől az evéshez menekül, mint feledtetőhöz. A fokozott étvágy oka lehet családi örökség is. Statisztikai adatok szerint, ha mindkét szülő elhízott, a gyermekek 73 százaléka kövér ; ha csak az egyik szülő, akkor 45 százalék , ha egyik sem, a gyermekeknek csak 9 százaléka hízik el A bő étkezés családi vagy foglalkozási Sz­rMin­ Lapun Méltató kflfj a r­tatyunk­ szeUg utált

Next